Termőhelye
Őshazája a Földközi-tenger környéke, de mára már meghódította az egész világot. A kis ezerjófű Európa, Ázsia és Észak-Afrika kontinentális, valamint szubtropikus öveiben él, eljutott Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is.

Rendszertani besorolása
Az ezerjófű a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó növénynemzetség, melybe 20 növényfajt sorolnak. Az ezerjófüvek egy- vagy kétéves, illetve évelő lágy szárú növények, portokjaik spirális csavarodásúak.

Botanikai leírása
A Föld mediterrán és szárazföldi éghajlatain honos. A tárnicsfélék családjába tartozó, vékony szálú mezei növény. Úgynevezett bogernyős virágzata van, a virágai forrt szirmúak, rózsaszín, piros és fehér színben fellelhetőek. Virágzáskor általában a tőlevélrózsa már elszáradt állapotban van. Termése vékony, kétüregű tok, melynek minden része kesernyés ízvilágot hordoz magában. A déli fekvésű, napsütéses hegy-és domboldalakat kedveli. Több rokona, alfaja ismert, mint például a mocsári ezerjófű (C. uliginosum), vagy a csinos ezerjófű (C. pulchellum). Leginkább élőhelyeik alapján lehet megkülönböztetni őket, a mocsári ezerjófű a víz melletti területeken, míg a csinos ezerjófű a réteken terem a legtöbb esetben. Magyarországon napsütéses réteken, cserjés, és homokos helyeken található meg. Szára négy élű, 10 és 50 centiméter között lehet a magassága. Az alsó levelei a talaj közelében rózsaszerűen rendeződnek, ezek rövidebb nyelűek és fordított tojás formájúak. A szárlevelek átellenesen állnak, hosszúkás tojás alakjuk van, és 3–4 centiméteresek.

Gyógynövényként főleg az emésztés javítására használják, mert keserű anyagokat tartalmaz, amik serkentik az étvágyat.

Gyűjtése, szedése, tárolása
Szedésére általában nyár közepén kerül sor, ekkor van ugyanis a virágzási ideje. Az ezerjófű föld feletti részeit szedhetjük teafű készítése céljából. Leszedését követően jól szellőző helyen kell tárolni, lehetőleg csokorba kötve felakasztani, és meleg, alacsony nedvességtartalmú helyen szárítani a későbbi felhasználáshoz.

Drogja és hatóanyagai
A gyógynövény drogja szagtalan és rendkívül keserű ízű, melyet a szekoiridoid tartalmának köszönhet. Tartalmaz még szverciamarin, centapikrint, genciopikrint, eritaurint, glikozidát, flavonoidokat, xanton-származékokat, gyantát, viaszt, illóolajat, nikotinsavat, oleanolsavat és genicianint is, valamint nyomokban különböző alkaloidokat is.

Gyógyhatásai
Az ezerjófű sokrétűen támogatja az emésztés működését. Elősegíti a gyomorhurut enyhítését, tinktúrája pedig gyomorrontás esetén remek orvosságként szolgál. Javítja az emésztést, fokozza az étvágyat, megszünteti a gyomorégést, fogyasztása jótékony hatású gyomorsavhiány esetén. Nem véletlenül gyomorlikőrök kedvelt alapanyaga, hatékonyan csökkenti a puffadást. Az ezerjófű tea fogyasztása segíti a zsírok lebontását és serkenti az epetermelődést, így fogyasztása mellett könnyebbé válik a nehezebb ételek fogyasztása. Kúraszerűen alkalmazva kiváló vese- és vértisztító, segít megelőzni a veseproblémák és a gyulladások kialakulását. Fogyasztása ajánlott lépmegnagyobbodás esetén, mert erősíti és támogatja működését. Helyreállítja az erek rugalmasságát és csökkenti a meszes lerakódásokat.

Fogyasztása javasolt nagyobb testsúlygyarapodás esetén a fogyás elősegítésére, mert gyorsítja az anyagcserét.  Ajánlják különböző májbetegségekben szenvedőknek, például zsírmáj esetén, mivel az ezerjófű fokozza a máj méregtelenítő funkcióját is. A népgyógyászatban általánosgyengeség, sápadtság és láz ellen is használják. Csökkenti a légzőszervek túlzott nyálkatermelődését, ezért kifejezetten ajánlott megfázás esetén, fokozott orrfolyásnál, vagy tüdőgyulladásnál, megszünteti az enyves hurutot, és visszafogja. Parazitaellenes hatásából fakadóan ajánlják fogyasztását candida esetén is.

Papfalusi Barbara
2. évfolyamos kertészmérnöki hallgató