A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közlése szerint a fecskefarkú pillangó közönségszavazás alapján nyerte el a címet.

A Magyarországon élő négy pillangófaj közül az egyik legelterjedtebb a fecskefarkú pillangó (Papilio machaon). A világon máshol is sokfelé megtalálható ez a faj, például Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában, valamint Észak-Afrika egy kis részén. Jellegzetes mintázata jól ismert, kevésbé tudott azonban, hogy a szárnyán látható pirosas folt és a két faroknyúlvány, amelyekről a nevét is kapta, a lepke fejét és csápjait hivatottak utánozni. Az egyébként védtelen állat ilyen módon igyekszik elterelni az őt fogyasztó madarak figyelmét létfontosságú szerveiről, így adott esetben képes lehet egy madártámadást is túlélni.

A fajjal kapcsolatos további érdekességek közé tartozik a hilltop-jelenség, vagyis a dombtetőzés. Ez arra utal, hogy a lepkék egy-egy kiemelkedés, domb, hegy vagy halom tetején gyülekeznek, és így próbálnak párt keresni maguknak. A hímek meglehetősen agresszíven védik az általuk elfoglalt területeket, és az arra tévedő más hímeket heves légi csatával üldözik el a helyszínről.

A másik érdekesség az ilyen fajokra nem jellemző harciasság, a hernyó védekező magatartása. A küllemét tekintve élete kezdetén a madárürülékre emlékeztető hernyó mintázata később feltűnővé válik, ilyenkor az őt érő támadások ellen úgy védekezik, hogy egy villás, kígyónyelvre emlékeztető narancsszínű nyúlványt lök ki a feje mögül. Ezek a falánk hernyók elszaporodásuk esetén komoly mezőgazdasági kárt is képesek lennének okozni, azonban erre Magyarországon még nem volt példa.

A fecskefarkú pillangók erős illatú, élénk színű, nektárdús növényekre szállnak, ilyen a nebáncsvirág, a petúnia, a rézvirág, a levendula vagy a hibiszkusz. Hernyó állapotában pedig előszeretettel fogyasztja a kapor, a sárgarépa és petrezselyem leveleit.