A termelési stabilitás megőrzése érdekében világszerte felértékelődnek azok a termesztési rendszerek, amelyek a biodiverzitásra, a talajéletre és a természetes ökológiai folyamatokra építenek. A többszintű gyümölcsösök, az agroerdészeti rendszerek és a permakultúrás szemlélet nem csupán alternatív megoldásokat kínálnak, hanem olyan eszköztárat, amely a hazai viszonyok között is alkalmazható a kockázatok csökkentésére és a hosszú távú fenntarthatóság erősítésére.

Hatrészes cikksorozatunk célja, hogy szakmai szempontokon keresztül mutassa be, miként alakíthatók ki olyan gyümölcsös rendszerek, amelyek egyszerre termelékenyek, ellenállóak és ökológiailag sokszínűek.

Miért térünk vissza az erdőhöz?
Az erdő egy önfenntartó, fajgazdag, komplett ökoszisztéma. Nincs szükség külső emberi beavatkozásra, hogy működőképes legyen, magától alakul ki, működik és fejlődik. Az erdőkertek létrehozáskor ebből inspirálódunk, a cél az, hogy egy rendszert hozzunk létre különféle gyümölcsfa fajokból, lágyszárú gyógynövényekből és fűszernövényekből, és hagyományos erdei fafajokból. A lényeg, hogy minél fajgazdagabb legyen a kert, a biodiverzitás ugyanis a természet mozgató rugója, és az egészséges talaj és kert elengedhetetlen feltétele.

Az erdőkertekben nem használunk növényvédőszereket és műtrágyákat, ugyanis a fajgazdagság következtében a betegségek nem tudnak robbanás-szerűen terjedni, és minden növény a termőoptimumának megfelelő helyre ültetve tud növekedni és teremni. A talajok egyik legnagyobb ellensége a talajuntság: ez monokultúrás művelés esetén nagyon könnyen kialakul, megelőzése és felszámolása irdatlan költség és munka. Mivel az egész rendszer alapja a talaj, ezért ennek védelme kiemelt fontosságú, főleg napjainkban, mikor talajaink jelentős része a fokozott műtrágya használat és az intenzív növénytermesztés következtében erősen leromlott. A biodiverzitás a talaj egészségének megőrzése szempontjából kiemelten fontos.

Az erdőkertek létrehozásakor a fókuszban a növénytermesztés profitja helyett az egészséges élelmiszerek előállítása és a természet védelme, tisztelete áll. A szemléletmód is áthelyeződik: nem azt szeretnénk ugyanis, hogy egy adott területet módosítva, saját és termesztett növényeink igényeihez igazítsunk, átalakítsunk, hanem az, hogy az ember a természet része, nem pedig irányítója. Ennek érdekében az ültetni kívánt növényfajokat úgy kell megválasztani, hogy azok az adott területen jól érezzék magukat, és az összeültetéseket úgy kell elvégezni, hogy a különféle növényfajok egymás hasznára tudjanak lenni.

Az erdőkertek nem oldanak meg minden problémát, ami jelenleg a növénytermesztési ágazatot érintik, de egy nagyon jó alternatíva a természetközpontú, egészséges termék alapú gazdálkodáshoz. Lehetőséget teremt a nyugodt szemlélődésre, a természetes folyamatok megismerésére, emberléptékű gazdálkodásra.

Ezeket a gondolatokat szem előtt tartva kezdtem el egy évvel ezelőtt a saját erdőkertem létrehozását, mely a Zempléni-hegység lankáin terül el, szabálytalan, dimbes-dombos területen, három hektáron. Minden oldalról erdő veszi körül, sőt területének egyharmada jelenleg is az, a maradék kétharmad része pedig egy mára már kiöregedett bodza ültetvény. Talajának minőségét mutatja, hogy 50-60 évvel ezelőtt ezen a részen még szőlőültetvények sorakoztak, a közelben pedig jelenleg is sok kajszibarack ültetvény található.

Cikksorozatunkban az erdőkertek sajátosságait szeretném bemutatni, a gyakorlati példákat és ötleteket pedig a saját kertemen keresztül mutatom be.

Molnár Zoltán