Mezőberényben töltötte gyermekkorát, az érettségit követően a békéscsabai Jókai Színház színiiskolájának hallgatója, majd a színház tagja lett.

Kováts Dénes beszélgetett vele kihívásokról, szerepálmokról, magával ragadó színdarabokról.

Egyszerű mezőberényi családban nevelkedtem, ahol fontos volt a hit. Hamar felfedezték az énekhangomat, így a templomban és másutt is gyakorta énekeltem. Nem volt ellenemre, azóta is szívesen énekelek, színművészként előszeretettel foglalkoztatnak zenés darabokban – utalt a kezdetekre.

Hogyhogy bőrtárgykészítőnek tanultál ahelyett, hogy a színház felé fordultál volna?
Tizennégy évesen egy ezzel foglalkozó kedves békéscsabai barátom keltette fel az érdeklődésemet, majd egyéves tanfolyamon merültem el a lószerszámkészítés rejtelmeibe. Sajnos már nem gyakorlom hobbiszinten sem, nagyon drága az alapanyag.

Persze a színészmesterség sem maradt ki középiskolás éveimből, mert a Csabai Színistúdióba jártam, amit Szente Béla bácsi (Vajk édesapja) vezetett, csoporttársam volt két itteni kollégám, Gulácsi Tamás és Rák Zoltán is. Miután megnyertem egy zenei tehetségkutató versenyt, Budapestre költöztem, s amikor ez a projekt kifutott, nem tudtam, mit kezdjek magammal, bár abban már biztos voltam, hogy színész akarok lenni. Nem vettek fel az egyetemre, viszont Békéscsabán volt egy alapítványi iskola, amit annak idején Konter László, a Jókai Színház igazgatója hozott létre, így oda jelentkeztem. Felvettek, onnan kezdődött színészi pályafutásom. Igazából Iglódi István fedezett fel, egy mesedarabja főszereplője voltam. Ő ösztönözte, hogy játszasson, tanítson engem a színház, végül színészt „csináltak” belőlem. Nem volt ellenemre…

Miként vezetett az utad Nyíregyházára?
Gulácsi Tomival huszonéve jó barátok vagyunk. Többször hívott, hogy jöjjek el Nyíregyházára, ismerjem meg az itteni színházat. Megnéztem a Macbethet, majd bemutatott Kirják Róbert igazgató úrnak. Megkérdeztem tőle, van-e itt vendégszereplési lehetőség. Még nem volt kész a következő évadra az Ezeregyéjszaka szereposztása, így bekerülhettem. 2020 januárjában bemutattuk, s már a premier után felhívott és szerződést ajánlott. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, megpróbálom.

Szép számmal kapod a szerepeket…
Ideszerződésem után az Édes Charityvel kezdődött, majd jött a Szaffi, lepróbáltuk a Szentivánéji álmot, s következett a Funny Girl, ez év második felében pedig a Legénybúcsú, a Közellenség és az Idétlen időkig. Korábban részese lehettem a Móricz Impro online adásának és most a szilveszteri shownak, amit az év utolsó napján a Duna TV-ben mutatnak be. Emellett színházunk élő, óévbúcsúztatója zenés gálája is feladatot ad.

A Legénybúcsú igazi főszerep, te a vőlegényt, Gulácsi Tamás a búcsút szervező barátot alakítja. Mennyire áll közel áll hozzád ez a figura?
Nem mondanám, hogy közel áll. Nem a bőrébe kellett belebújnom, inkább megkeresni a jellemzőit. Önmagamat játszom benne, azt, ahogyan én reagálnék ezekben a helyzetekben. Teljesen magunkat adjuk Tomival, jókedélyű, humoros jeleneteket vittünk színre. A darab arról szól, hogy a két fiatalember elmegy bulizni egy szállodába, és sorra jönnek a megoldhatatlan helyzetek. A próbafolyamat alatt megbeszéltük, hogy a színdarabban megírt problémákat folyamatosan át kell élnünk és bemutatnunk, nem csupán eljátszani azokat, ettől működik jól a mi előadásunk. A legtöbb bohózatnak szerintem az a baja, hogy csak eljátsszák és vicceskednek benne, de nem élik át.

Egészen más műfaj a Közellenség. Miben látod az előadás erejét?
Nagyon szeretem Kohlhaas Mihály elgondolkodtató történetét! Ismerem a Sütő András-féle drámát is, játszottam A lócsiszár virágvasárnapjában. Tasnádi István alkotása is remekül megírt, nagyon jól működő anyag. A rendező, Horváth Illés olyan hatásmechanizmusokkal dolgozik, amelyek még inkább alátámasztják és kiemelik a tragikumát. A darab kulcsa a tehetetlenség, azaz hogy az ember tehetetlen bizonyos dolgokban. Mert a császárnak meg kell adni, ami a császáré, az Istennek meg, ami az Istené… Közben pedig elvész az ember.

Nagyszerű csapatmunka volt a próbafolyamat és az előadás is. Annyira hatásos, hogy ha elkezdődik, egyből behúz minket az atmoszférája. Ugyanez igaz szerintem a nézőkre is, azt gondolom, mindenkinek látnia kell!

Miért?
Aki igazi színházat akar, jöjjön el és nézze meg a Közellenséget, mert hatalmas élményt kap! Olyat, amit nem felejt el már a buszmegállóban, sőt, otthon sem, mert el lehet és kell gondolkodnia utána. Érdemes megnézni, mert itt a színház meg tudja mutatni, hogy igazából mire is való, miért van jogosultsága még mindig a televízió mellett. Azért, mert élő, mert valódi élményt nyújt!

Az Idétlen időkig a hírek szerint kuriózum a színházunk életében, de talán a szokottnál is keményebb helytállást igényel a színészektől, s minden közreműködőtől. Te is így látod?
Dolgozunk vele, küzdünk érte, már látjuk az alagút végét. Azt hiszem, hogy nagyon nagyot tudunk dobni vele, ha összeáll úgy, ahogy megálmodtuk, bár kevés rá az időnk, hiszen december 11-én bemutató. De ez a dolgunk, tehát meg tudjuk csinálni!  Megmondom őszintén, annyira szeretnénk, ha nagy durranás lenne, hogy ennek a reményében a szabadidőnket is erre áldozzuk. Azt gondolom, megéri, mert az lebeg a szemünk előtt, hogy közönségünk olyat kapjon, amilyet eddig még nem hiszem, hogy látott Magyarországon: úgy színpadi hatásban, mint zenei élményben. Mindenki imádni fogja! Az is, aki nem szereti a zenés darabokat, az is, aki csak a zenéset szereti. Bennünket is elvarázsolt, s ahogyan technikailag fel van téve a színpadra, az annyira elbűvölő, annyira művészi, hogy csak nagyon jó lehet.

Részese voltál a Duna TV-ben bemutatandó szilveszteri műsornak és az élő saját műsornak is fellépője leszel. Mit várhatunk mi ezektől a szilveszter előadásoktól?
Igazi show műsort, élő zenekart, táncot, vidámságot. Mindenféleképpen minőséget, amit a Móricz Zsigmond Színház képvisel. Mind a kettő nagyon érdekes, remek, igazi gála lesz!

Eddigi nyíregyházi szerepeid közül melyik a kedvenced?
A Szaffiban Loncsár, a disznókupec, amúgy is szívesen játszom meséket. A Funny Girlben Eddie Ryan is közel áll hozzám, nagy feladat, táncolni kell benne, amit nem igazán kedvelek, de megoldottam. Amúgy minden szerepemet szeretem, hogyha jól meg tudom formálni és magamávé tudom tenni. Igazából nincsen kedvenc, legfeljebb egy régit említek: Thomas Mann Márió és a varázsló művéből a Cipolla monodráma igen közel áll hozzám. Egykoron Latinovits Zoltán játszotta.

Tetszik a monodráma műfaj?
Alapvetően csapatjátékos vagyok. De aki monodrámát jól meg tud csinálni, az már színésznek nevezheti magát...

Van szerepálmod?
Nincs, de az Egy őrült naplóját eljátszanám. Az is egy kihívás. Minden, ami kihívás, azt szívesen veszem, mert megláthatom, mire vagyok még képes. Kíváncsi ember vagyok, és nagyon szeretem megismerni azokat a dolgokat, amelyekkel még nem találkoztam. De nem álmodozom arról, hogy ezt is, azt is jó lenne eljátszani. Kinőttem már belőle. Inkább arra törekszem, hogy az adott szerepet a lehető legjobban színpadra állítsam. Az a szerepálmom, amit éppen játszom.

A fotón Gulyás Attila, mind Loncsár. A Móricz Zsigmond Színház archívumából.