Az Alföldön az aszály már nem egyszeri terméskiesési kockázat, hanem tartós földhasználati kérdés. A kutatói figyelmeztetés lényege egyszerű: ahol a vízhiány rendszeressé válik, ott nem elegendő a megszokott technológiák finomhangolása.

A térségben a csapadék nemcsak kevesebb lehet, hanem egyre kiszámíthatatlanabbul érkezik. A hosszabb száraz időszakokat gyakran hirtelen csapadék követi, amelynek jelentős része nem épül be a talaj vízkészletébe. Ez különösen ott jelent gondot, ahol a termelés továbbra is vízigényes kultúrákra és gyors vízelvezetésre épül.

A kutatók ezért klímaadaptív földhasználatot sürgetnek. Ez nem egyetlen új eljárást jelent, hanem területenként eltérő döntéseket: hol maradhat biztonságosan szántó, hol indokolt gyepesítés, hol érdemes vizes élőhelyeket vagy vízmegtartó megoldásokat visszahozni a tájba.

A változás gazdasági kérdés is. Az Alföldön sok gazdaság jövedelme függ attól, hogy a kukorica, a napraforgó vagy más vízigényes kultúra milyen biztonsággal termeszthető. Ha a termésingadozás tartósan nő, a megszokott vetésszerkezet egyre nagyobb költség- és jövedelemkockázatot hordoz.

A földhasználat-váltás nem egyik évről a másikra történik. Támogatási, vízügyi, tulajdonosi és gazdálkodói döntések összehangolását igényli. A gazdák számára a gyakorlati kérdés az, hogy mely területeken éri meg ragaszkodni a szántóföldi műveléshez, és hol kell más funkciót keresni a földnek.

Az Alföld jövője így egyre kevésbé csak az éves csapadékon múlik. A következő évek tétje az lesz, sikerül-e a vizet helyben tartani, és a termelést a megváltozott adottságokhoz igazítani.