A belvízveszélyt nem önmagában az dönti el, mennyi eső esik. A sík, mély fekvésű területeken eleve lassabb a víz elmozdulása, de a kockázatot tovább növeli, ha a talaj tömörödött, levegőtlen, és nem engedi le a vizet a mélyebb rétegekbe.

Ilyenkor a csapadék egy része nem hasznosul, hanem a felszínen marad, és vízállásos foltokat alakít ki. Ez nemcsak a táblák rájárhatóságát rontja, hanem a tavaszi munkák szervezését is nehezíti, különösen ott, ahol a vízborítás tartósabban megmarad.

A gazdálkodóknak ezért nem elég csak a csapadékot figyelniük. A belvízkockázat egyre inkább talajállapot-kérdés is: ahol romlott a szerkezet, ott nagyobb az esélye annak, hogy a víz nem beszivárog, hanem kárt okoz.