A Tiszán most nemcsak az árhullám levezetése, hanem a víz megtartása is feladat. Rendkívüli üzemrenddel igyekeznek minél több vizet betárolni a Tisza-tóban és a kapcsolódó vízrendszerekben, hogy a nyári öntözési időszakra nagyobb tartalék álljon rendelkezésre.

A lépés gyakorlati jelentősége egyértelmű: a nyári száraz időszakban minden elérhető vízkészlet felértékelődik. A Tisza menti gazdaságok számára különösen fontos, hogy az árhullámból származó víz ne csak áthaladjon a rendszeren, hanem később öntözésre és vízpótlásra is felhasználható maradjon.

Az elmúlt évek időjárása megmutatta, hogy a vízhiány már nem rendkívüli helyzet, hanem visszatérő termelési kockázat. A tavaszi és nyári csapadék egyre egyenetlenebbül érkezik, miközben a hőhullámok gyorsan növelik a növényállományok vízigényét. Ilyen körülmények között a vízvisszatartás nem külön szakmai kérdés, hanem közvetlen termésbiztonsági tényező.

A mostani intézkedés nem jelent teljes védelmet az aszály ellen. Arra viszont alkalmas lehet, hogy a Tisza-tóban és a térségi vízrendszerekben nagyobb készlet maradjon a kritikus hetekre. Ez elsősorban ott lehet érezhető, ahol az öntözés, a csatornák vízpótlása vagy a talajnedvesség megőrzése közvetlenül befolyásolja a gazdálkodás eredményét.

A vízgazdálkodásban ezzel tovább erősödik a szemléletváltás: a gyors elvezetés helyett egyre nagyobb szerepet kap a víz helyben tartása. A következő hetek időjárása dönti el, mekkora jelentősége lesz a most betárolt készletnek, de az irány világos: a megfogható vizet a mezőgazdaság számára is meg kell őrizni.