Ez adta apropóját a mostani beszélgetésnek, persze számos más téma is szóba került a nyaralástól a fellépések során át a januári Aréna-koncertig. Kováts Dénes interjúja.

Előre ugranék egy kicsi: 2026. január 3-án a Papp László Budapest Sportaréna színpadán mutatja be egyedülálló, látványos műsorát. A decemberi Erkel Színházi nagysikerű jubileumi koncertje motiválta, vagy már dédelgette magában egy Aréna-koncert gondolatát?
Nem dédelgettem! Bennem sosem volt ilyen fokú önelégültség, hogy azt gondoljam, több ezer ember lesz kíváncsi rám. Úgy véltem, pár százan nyilván. De kétségtelenül nagyon megható volt, hogy az Erkel Színház közel kétezer nézője már egy hónappal a koncert előtt elkapkodta a jegyeket, majd remek közönség volt, örömömre nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Igazából a producerem ilyen bátor, s megemelte a tétet azzal, hogy az Arénában mutathatom meg magam. Én azért szorongok az ilyen nagy megmérettetésektől.

Nyilván nagy öröm az Arénában fellépni, hiszen páratlan helyszín. Ugyanakkor hatalmas kihívás is, nemcsak a nézők száma, hanem a körítés miatt is.
Nem a tizenötezres nézőközönségre számítunk, mert azt túlzásnak tartom. De az Aréna olyan koncerteket is be tud fogadni, ahol majdnem színházi hangulatot lehet produkálni, ilyenkor az Arénát lefelezik. Ha ötezer ember eljön, akkor már nagyon boldog leszek.

Mire számíthatnak a nézők?
Tulajdonképpen, mivel még mindig a jubileumot ünnepeljük, pályafutásom átfogó keresztmetszetét tárjuk a közönség elé. Úgy fogalmazok: aki megveszi a jegyet, a rajtam számon kérhető dalokkal fog találkozni elsősorban, azokkal, amelyeket az elmúlt 10-20-30-40 évben tőlem megismert és megszeretett. Nyilván lesznek meglepetések és lesznek vendég barátaim is, akik színesítik a programot. De azokat a dalokat, amelyeket tőlem mindig, mindenütt kérnek, várnak, akarnak, azokat természetesen meg is fogják kapni. A koncerten a legendás Studio 11 Ensemble kísérete mellett Wolf Kati, Gájer Bálint és Takács Nikolas is fellép, a látványért a Honthy Hanna-díjas Bodor Ákos felel, míg a színpadi koreográfiát Wellai Yvette tervezi.

Sűrű időszak áll Andrea előtt (s persze mögött is): Szegeden Mozi Swing előadás, amelyben vendégművészként lép fel; Gödöllőn Cserháti Zsuzsa-Máté Péter emlékkoncert; jön Nyíregyházára; majd az év második felében Gyöngyös, Baja, Miskolc, újra Szeged és Debrecen a koncertjeinek (eddig ismert) állomásai. Ezek egyfajta ráhangolódások az Arénára, vagy inkább az Erkelben bemutatott jubileumi gálának az ország más helyszínein való bemutatása?
A jubileumi gálából egy előadást Győrben már bemutattunk, és majd Debrecenben, illetve Pécsett lesz két kisebb koncertem az Aréna előtt. A többi teljesen más jellegű. A Mozi Swingen  Karády dalokat énekelek egy olyan zenekarral, amellyel még nem dolgoztam; a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválon, amely a VeszprémFest leágazódása, jazzt fogok énekelni egy fantasztikus zongoristával, Varga Tivadarral és zenekarával. Nagyon sokfélék a felkéréseim. És akkor még nem beszéltem a színházi feladatokról: a Művészetek Völgyében az Akt hegedűvel, a Balaton környékén a Szívhang című előadással.

Nyíregyházán az én fantasztikus zongoraművész barátommal, Elek Norberttel lépünk fel. Ő a Magyar Rhapsody Projekt egyik alapítója, csodálatos zongorista, fantasztikus zeneszerző, aki például évek óta a budapesti augusztus 20-ai tűzijáték zenéjét szerzi. Mindemellett rengeteg nagyon komoly nemzetközi produkciónak a zeneszerzője. Nagyon régi már a munkakapcsolatunk. Annak külön örülök, hogy nemcsak együtt dolgozunk, hanem jó barátok is vagyunk. Ő kísér el engem erre a kis kirándulásra Nyíregyházára. A Szindbád Pódiumszínpadán nagyon izgalmas műsort kap majd a hallgatóság. Remélem, találkozunk ott. Mindig törekszem arra, hogy elég színes legyen a fellépésem, benne váratlan produkciókkal, például olyan dallal, ami nem magától értetődik, hogy Szulák Andrea  is elénekeli.

A színházi fellépései kevéssé jönnek elénk az interneten. Azért van, mert az énekesnői vonal most erősebb?
Eddig is ott voltak, csak nyilván most a színházak kommunikációja nem annyira harsány, mint az, hogy a nyári koncertfellépések esetében hírt kell adjunk magunkról. A színház üzemszerűen megy, szervezi a saját vendégjátékait, amelyek különösebb nagy píár nélkül általában megtelnek, elfogynak rájuk a jegyek. A koncerteknek kicsit nagyobb fókuszt kell kapniuk, mert azok egyszeri alkalmak, és többé-kevésbé megismételhetetlenek.

Egy korábbi interjúban arra a kérdésemre, hogy melyik a legerősebb énje, a színész, az énekes vagy a műsorvezető, így felelt: „Az én tanult hivatásom, tehát az a nyelv, amit én alapvetően beszélek, az az éneklés. Ezt tanultam, erről vannak a végzettségeim. A színház izzó, szenvedélyes szerelem, ami több mint húsz éve nem múlik el.” Most is így érzi?
Igen. És ezért is jó, hogy kis és nagy helyszíneken, műsorok széles skáláján énekelhetek. Hálás vagyok, hogy fizikailag, idegileg, szellemileg és lelkileg még mindig készen állok ezekre a megjelenésekre. Mert nekem az éneklés a hobbim is, nemcsak a tanult hivatásom, nemcsak a szenvedélyem, és borzasztó nagy élvezettel tölt el, hogy művelhetem. A színház egy nagy elköteleződés, szellemi műhely, ahol kollégáimmal egymásból inspirálódunk, és nagyon sokat adunk is egymásnak. De énekesként minden fellépés olyan értelemben magányos győzelem magam felett, hogy aznap este, abban a műfajban, azokkal a dalokkal, adott közönség előtt képes vagyok-e mindig azt a maximumot kihozni magamból, ami nálam mindig alapelvárás önmagam felé. És ha igen, akkor tulajdonképpen madzagot kéne kötni a lábamra, hogy el ne repüljek a gyönyörűségtől.

De milyen jó érzés is az, amikor az ember félig a föld felett lebeghet! Más. Jut-e ideje nézőként koncertre, színházba járni? Ha bárkinek a koncertjére eljuthatna, ki lenne a kiválasztott előadó?
Jó nehezet kérdez. (hallgat) Furcsát fogok mondani, de őszinte lány vagyok. Az általam idealizált előadókat jobban szeretem hanghordozóról hallgatni, vagy nézni. Nekem egyszer valaki azt mondta, hogy bálványokat ne simogassunk, mert az ujjunkon marad az aranypor. Sajnos nem tudom teljesen elfogulatlanul nézni, hallgatni élőben a nagy kedvenceket, mert mindig észreveszek valami apró bakit, ezért jobb a saját elképzeléseim, illúzióim szerint álmodozni a nagy csodákról. Nem az ő teljesítményükről van szó, talán csak apró technikai, látványbeli dologról, az összhang némi hiányáról. Egy kivétel van, Tom Jones, aki most itt volt Magyarországon, de sajnos nem tudtam megnézni. A magyarok közül bekönyörögtem magam Azariah koncertjére (villámgyorsan elkeltek a jegyek, lehetetlen volt venni), aki számomra nagy felfedezés, szeretem a munkásságát, kíváncsi voltam rá. De természetesen vannak sokan a magyar kortársaim között, akiknek a művészetét feltétel nélkül bármikor szívesen látom: Malek Andrea, Kökény Attila, Takács Nicolas, Gájer Bálint, Wolf Kati, és még sorolhatnám.

A nyaralását zavartam meg ezzel az interjúval. Adódik a kérdés, mennyi ideje jut nyáron pihenésre és hol teszi meg?
Hosszú-hosszú évek óta van egy kedvenc helyem Hévízen, gyakorlatilag 15-16 éve ugyanoda járok vissza, most jöttünk haza. Megint csodálatosan éreztem magam. A városnak eleve van egy semmivel össze nem hasonlítható hangulata. A tó elképesztő, a világon egyedülálló, nem is igen van még egy ilyen hévíz. Talán Izlandon található hasonló, de meg sem közelíti a látványa mi gyöngyszemünkét. Pihentünk, ettünk-ittunk, lazítottunk. De már megy tovább az életünk.

A lánya Rozina, nagykorú lett. Édesanyaként vele kapcsolatban mi áll most az első helyen?
Most az az elsődleges szempont, hogy pihenjen. Érettségizett, nekem úgy tűnik, hogy jól is sikerült. Az elkövetkező 1-2 hónapban pihenjen, bulizzon, várjuk meg, mi lesz a felvételi eredménye. Ha minden igaz, ősztől egyetemre fog járni, de a saját magának kitűzött irány nem művészeti.

Ennek örül vagy szomorkodik?
Mindig annak örülök, amitől a gyerekem boldog. Boldog gyereket szeretnék, nem pedig egy kis klónt.

Azt hiszem, ennél jobb végszót nem is találhatnánk. Minden jót, sok sikert mindkettőjüknek!

Fotók: a szerző, illetve Szulák Andrea archívuma