A traktortechnika új iránya már nem csak az önvezető gépekről szól. Egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a megoldások is, amelyeknél a traktor bizonyos funkciói távolról vezérelhetők. Ez főként az álló helyzetben végzett, TLT-hajtású vagy hidraulikát igénylő munkáknál lehet gyakorlati előrelépés.

A gazdaságokban sok olyan feladat van, ahol a kezelőnek nem a fülkéből van a legjobb rálátása a munkára. Gabonakezelésnél, csigás anyagmozgatásnál, zsákolásnál vagy egyes telepi műveleteknél gyakran a munkagép mellett kell ellenőrizni a folyamatot. Ilyenkor minden indítás, leállítás vagy beállítás miatt vissza kell menni a traktorhoz.

A távirányítás ezt a felesleges mozgást csökkentheti. Ha a kezelő biztonságos távolságból tudja indítani vagy leállítani a TLT-t, működtetni a hidraulikát, illetve szabályozni bizonyos alapfunkciókat, pontosabban követheti a munkafolyamatot. Ez nem látványos forradalom, hanem munkaszervezési előny.

A különbség lényeges: ezek a rendszerek nem önállóan dolgozó robottraktorok. Nem veszik ki a döntést a gépkezelő kezéből, hanem közelebb viszik a vezérlést ahhoz a ponthoz, ahol a munka ténylegesen zajlik. Ez a mindennapi gyakorlatban sokszor többet érhet, mint egy távoli, drága autonóm fejlesztés.

A biztonság azonban kulcskérdés marad. A TLT, a hidraulika és a mozgó munkagép-elemek komoly kockázatot jelentenek, ezért a távirányítás csak megbízható vészleállítással, egyértelmű visszajelzésekkel és fegyelmezett kezeléssel lehet valódi előny.

A magyar gazdaságok szempontjából a technológia ott lehet érdekes, ahol egy ember több feladat között mozog, kevés a munkaerő, és a munkacsúcsokban minden megspórolt perc számít. Nem minden művelethez kell ilyen rendszer, de bizonyos telepi és álló gépes munkáknál gyorsabb, áttekinthetőbb és biztonságosabb munkavégzést hozhat.

A távirányítás ezért nem futurisztikus látványosságként, hanem praktikus kiegészítőként kerülhet be a traktortechnikába. A terjedését várhatóan nem a technológiai újdonság, hanem a napi használhatóság dönti el.