A szőlő kúszó, kapaszkodó növény. Képes több tízméteres hajtásokat hozni, ha magára hagyják. A vele foglalkozó termesztők hamar felfedezték, hogy rendszeres metszéssel kordában tarthatóak a tőkék. Az erős növekedési erejét megtartó növény neveléséhez valamilyen támasztékot kellett igénybe venni. Erre a célra évszázadokon keresztül az egyszerű karó volt a legalkalmasabb A kis házi kertekben, illetve a géppel művelhetetlen területen még ma is ez a legegyszerűbb eszköz a szőlő hozzákötözésére

A karó mellett alacsony tőkéket lehetett nevelni (fej vagy bakműveléssel), és nehezen kivitelezhető volt a termőfelület növelése. Emellett az érőfélben lévő, de alacsonyan a föld közelében elhelyezkedő fürtöket a napfény is kevésbé éri, ezáltal a kívánt cukorfokot is lassabban éri el a termés.

A művelés módok fejlesztése egyre inkább a magasabban álló tőkefejek kialakítását tűzte ki célul. A gépi művelés a sortávok megnövelésével járt. A kieső termést a termőfelület növelésével lehet pótolni. Erre legalkalmasabbak a támrendszer mellett nevelt növények, melyek alap termőrészei a sor teljes hosszában helyezkednek el. A különböző művelésmódok mindegyike stabil támrendszert igényel.

A támrendszerek felépítésében elsődleges a teherbíró oszlopok beállítása. Azokat megfelelő sűrűségre rakva a rajtuk lévő huzalok feszesen tarthatók. A rájuk szerelt legalsó szál huzal erősebb, vastagabb anyagból kell, hogy készüljön, mivel a szerepe az egész szőlőtőke tartása lesz. E huzal elhelyezési magassága 90-110 centiméter, az éppen választott művelésmódnak megfelelően. Gondoskodni kell e tartó rész évenkénti megfeszíthetőségéről is, amit a végoszlopok rögzítése révén biztosíthatunk. A huzalfeszítő eszközök lehetnek horgos, láncos vagy csévélős kivitelűek. Mindenképpen szükség van még kiegészítő huzalokra vagy huzalpárokra, amelyek a növekedő hajtásokat hivatottak megtartani. A művelési módok határozzák meg ezek elhelyezkedését. Így lehetnek például függőlegesen, több sorban elhelyezve hagyományos kordonos művelés esetében. A vízszintesen egymástól eltolt, karos tartókkal felszerelt huzalpár az ernyős művelésnél  alkalmazható. Természetesen a fiatal ültetvényeknél vagy a magasabb (110-120 centiméter )törzsmagasságú tőkéknél a karók használata is elengedhetetlen. A támrendszer fontosságát sokan alábecsülik, pedig egy jól megépített rendszer a későbbiek során sok kellemetlenségtől, bosszúságtól mentheti meg a gazdálkodót. A leggyakoribb hibák között említhető - áltakarékossági okokból - az oszloptávolságok ritkítása, vagy kevésbé teherbíró huzal használata. Ezek, valamint a későn megépített támasz miatti törzsek a későbbiekben okozhatnak többlet munkát a szőlősgazdának.

L.S.