Kult
A Medveles maga az élet
2024. June 08.
Porkoláb Gyöngyi az ötletadó produkciós vezetője Lackfi János Medveles című színpadi munkájának, az előadást június 17-én, hétfőn 19.30-tól Nyíregyházán, a Krúdy Kamaraszínpadon tekinthetik meg az érdeklődők Apák napja alkalmából.

Korábban már láthattunk egy emlékezetes estet ugyanitt Gyöngyi révén: a Magda, a Szabó című előadás nagy sikert aratott. A Medveles egészen más témát dolgoz fel, és persze nem csak apáknak és fiúknak szól. Az előadás alapja, kiindulópontja Porkoláb Gyöngyi érdekes podcast-sorozata. Kováts Dénes interjúja.   

Honnan jött az ötlet, hogy színpadi előadás szülessen a podcastjeid alapján?
Minden ötletnek megvan a maga origója. Több mint négy éve készítek rádióban és podcasten is elérhető ún. „kibeszélős” generációs műsort édesapákkal, ifjú nagyapákkal. Ez idő alatt közel háromszázan osztották meg velem és hallgatóimmal fantasztikus élményeiket, történeteiket az apamondta.hu sorozatban, amely egy olyan platform, ahol bátran, önkritikusan, őszintén megnyilvánulva hallhatunk történeteket apai szerepekről. Apa csak egy van, minta azonban sokféle lehet. A beszélgetések során szó esik a gyermeki rajongásról, a hétköznapok teendőiről, a biztonságról, a jelenlétről, a szigorról, a megélt csínytevések lenyomatairól. Eddig talán kimondatlan érzések is előkerülnek az apaságról, a humort és a könnyeket sem nélkülözve.

Talán vendégeim bátor őszintesége adta az ötletet, hogy valamilyen módon jó lenne a generációkat összekötő történeteket továbbadni, szélesebb közönség számára is elérhetővé tenni. Leírtam több száz történetet, megkerestem Lackfi Jánost, hogy lenne-e kedve foglalkozni a témával és írni egy színdarabot ezek alapján – nyitott volt rá. Itt az már eldőlt, hogy színdarabbá alakulnak az apamondta.hu történetei. Arra kértem Jánost, hogy inspirálódjon a valós történetek által, amelyeket hús-vér édesapák meséltek.

Milyen alapon válogatod ki riportalanyaidat a műsorodhoz?
A bennem lévő kíváncsiság és nyitottság vezérel. Így olyan emberek lettek a beszélgetőtársaim, akik számomra valamiért izgalmasak, érdekesek, akár az életútjuk miatt, akár azokért az értékekért, amit képviselnek a világban. Az egyórás műsorban érintjük a hivatást, az apasághoz való viszonyt, a siker mibenlétét és az esetleges elakadásokat, útkereséseket. Bátran, őszintén, önkritikusan – ahogyan a műsor szlogenje is mondja. A műsor végén pedig előkerül mindig ugyanaz a kérdés, van-e olyan történet, mondat, érzés vagy élmény, ami édesapjához, nagyapjához köthető, és a mindennapokban is vezérelv az életében. Komoly szembenézések is előkerülnek az apa-fia viszonyulásról, volt miből merítenünk.

Tehát nemcsak ismerősökkel beszélgetsz? 
Kétségtelen, hogy sokukat ismerem, a munkámból fakad, hogy széles az ismeretségi köröm, ez persze előny, de nem rendezési elv. Alapvetően nem ez volt merítés szempontja. Mivel Debrecenből, az FM90 Campus rádióból indult el ez a műsor, ezért fontos szempont volt olyan helyi személyiségek megtalálása a városhoz, a Debreceni Egyetemhez köthetően, akik a sport, a kultúra, a gazdasági élet területén komoly teljesítményt tudnak maguk mögött, mégis jól esik a „zakójukat” levenni és beszélgetni olyan generációs mintákról, amelyek jól eső felismerésekhez vezetnek. A meghívottak köre „határtalan”, így országosan ismert művészek, zenészek, szakemberek is örömmel jönnek.

Vajon ez az előadás szembenézés lehet önmagunkkal is? Jómagam kifejezetten kedvelem az ilyen típusú színdarabokat, mint például a Móricz Zsigmond Színházban látott Váratlan vendég, Családi játszmák, Augusztus Oklahomában címűek, amelyek tükröt tartanak elénk, elgondolkoztatnak: mi vajon kerültünk-e hasonló helyzetbe, s ha igen, hogyan oldottuk meg.
Maga a dráma, a Medveles, egy apa és fia története, amely 30 évet ölel fel, a 15 éves fiúból háromgyermekes édesapa lesz a végére. Végigkísérjük azt a folyamatot, amelyben alakul, érik a viszonyuk. Láthatunk példát szembehelyezkedésre éppúgy, mint dilemmára: vajon kikérje-e a másik véleményét; konfliktusra, amikor az apa természetesnek veszi, hogy fia tovább viszi az ő hivatását, de azzal szembesül, hogy mégsem – s jön a kényes helyzet: vajon erre hogyan kell, lehet reagálni. Nagyon izgalmas, ahogy Lackfi hozzányúlt ehhez a témához, bizonyára saját élményt is beleszőve. Látunk majd egy édesapát és egy fiút, akik hús-vér emberek, akikkel lehet azonosulni, ki-ki a maga tapasztalása révén. A Medvelesben ott van a szülő-gyermek viszony, a felelősség kérdése, a cinkosság, ott az elvárás, a szeretet. És ott van benne egy csodálatos történet is, amit az egyik vendégem mesélt és ami felfűzi az egész történetet.  Bármilyen konfiktus is alakul ki az apa és fia között, ez mindig összehozza őket. Szembesülünk azzal, ami nagyon fontos mindannyiunk életében: bár lehetnek közöttünk akár vérre menő viták, összecsattanások, de mindig meg kell találni azt a lehetőséget, amikor le tudunk ülni és egymás szemébe tudunk nézni, ha kell azt mondani, na jó, együnk egy jó barackbefőttet és lapozzunk egyet!

A szembenézés pedig tényleg elindulhat a közönség soraiban. Remélhetőleg a nézőtéren is igen sokan magukra fognak ismerni egy-egy jelenetben, ettől szép és jó egy színdarab.

Számodra miért fontos, hogy ilyen kulturális eseményeket menedzselj, mint például a Magda, a Szabó vagy a Medveles?
Én hiszek abban, hogy vannak olyan tevékenységeink, amelyek mutatják, hogy van útjuk tovább. És ha mutatja magát az igény a piacon is, akkor sokkal szélesebb platformon lehet fontos párbeszédeket kezdeményezni értékek megmutatása révén. A Medveles konkrétan egy ilyen projekt volt, négy és fél éven át közel 300 vendéggel szembenézni, ezernél több valós történetet meghallgatni egy virtuális közösséget alkotott, a színházi előadással ebben a közösségben elénk tárt értékeket szeretném megmutatni, bővíteni az előadás révén. 

Fontos megjegyezni ezzel a témával kapcsolatban, hogy az anyává válással sokkal több platformon foglalkoznak. Igaz, a babavárás közben fizikálisan is átalakul a nő, lelkileg is változik. Az apává válásról ilyen értelemben kevesebb szó esik, pedig ők is átalakulnak, de, ellentétben a nővel, testileg nem kíséri őket ez a folyamat, hanem egyszer csak hirtelen ott van a kezükben egy pici baba, akivel vagy tudnak valamit kezdeni, vagy nem.

Az apamondta.hu rádióműsor, majd podcast öltete egy olyan rendezvényünkön villant be, ahol a családi élet és az anyagág összeegyeztetése volt a fő téma. Az utolsó beszélgetésnek azt a címet adtuk: Apa csak egy van, vagy Akasztják a hóhért. Egészen érdekes módon a közönség annyira jól szórakozott az apákkal folytatott kerekasztal beszélgetésen, hogy azt éreztem, ebben több is van.

A produkciós vezető valahol piáros is. Ebben a szerepkörben mivel érvelnél, miért nézzük meg ezt az előadást?
Mert a Medveles maga az élet, egy kicsit időutazás, vissza tudunk menni a saját életünkbe, generációkon felfelé, lefelé. Utazni szerintem mindig jó dolog, különösen, ha megtudhatunk magunkról is egy kicsit többet. Akár fiatal 15 évesként, akár szülőként vagy nagyszülőként nézi meg valaki ezt az előadást, biztos, hogy kellemes utazásban lesz része.

*

Hogyan képzeljük el a Medvelest? – kérdeztem a rendezőt, Őze Áront. – Ülnek fent, medvére várva, és halkan beszélgetnek?
A Medveles a darab ötödik jelenete, s mondhatni, szürreális helyszíne. Szándékosan oda viszi az apa a fiút egy bejelentés miatt. Ez ugyanis nagyon jó helyszín abból a szempontból, hogy ott nem szabad kiabálni, hangoskodni, össze vannak zárva, hiszen nem hagyhatják el a medvelest, pláne amíg az állat ott ólálkodik.

Lackfi János a Porkoláb Gyöngyitől kapott anyagból megírt színdarabot hat jelenetre fűzte fel, a jelenetek között mindig öt év telik el. Az elsőben megismert kamasz fiú az utolsóra már maga is apává lesz, édesapjából pedig nagyapa. A jelenetek az életük különböző periódusaiból villantanak fel részleteket, elég erős érzelmi tartalommal. Marton Róbert játssza az apát, Csiby Gergely a fiát. Sok minden kerül szóba közöttük, érzékelhetünk távolodást, közeledést, fény derül kis stiklikre, hazugságokra, jelen van az őszinteség és a kibékülés. Először az apa neveli, irányítja a fiút, aztán egyenrangú kapcsolatot élnek meg, végül fordul a kocka. Ezeket az utakat járja végig a színdarab.

Áront, mint rendezőt hogyan találta meg Gyöngyi?
Nem dolgoztunk még együtt, de Lackfi János darabokat már rendeztem. Jánossal nagyon jóban vagyunk, régmúltú a kapcsolatunk. Gyöngyi pedig rám talált, aminek azért örülök, mert számomra is fontos ez a téma, így lehetőséget kaptam, hogy kirendezhessek magamból bizonyos emlékeket is.

A jelek szerint érzelemdús előadásra készülhetünk?
Azt gondolom, igen. Egy nagyon őszinte, tartalmas, érzelemdús előadásra. Az is meg fogja találni benne a maga számára fontos dolgokat, aki harmonikus kapcsolatot él meg az apjával; de az is, aki nem; aki úgy nőtt fel vagy úgy vált felnőtté, hogy nem volt teljes az apaképe; esetleg nem volt jelen az életében apja személyes története.

Persze ugyanezek a helyzetek, problémák és örömök jellemezhetik az apa-lánya kapcsolatot is, tehát a hölgy nézők számára ugyanolyan érdekes ez az előadás.

Önmagunkat is szembenézésre késztethet a Medveles?
Azt gondolom, igen. Ha jó színházban gondolkodunk – márpedig miért ne gondolkodnánk abban –, akkor a színháznak feladata is, hogy tükröt tartson és szembesítsen, elgondolkodtasson és az érzelmekre is hasson. Lényeges ismérve ez a jó színháznak. Esetünkben minden remény megvan rá, hogy erős előadás születik. Várunk mindenkit szeretettel…

Címlapfotók: ALLE Management

 

Lábatlan VasbetonÚjvári - Forgácsolóműhely Kft. 07.02.CoolCleanModinvestLévay Stúdió 07.10.Magyar Kukorica Klub banner - törölhetőKovács Imre e.v.MAPEI 07.10.Wirax Kft.Hotel Hunor - törölhetőVanessia 07.10.ElsóVarga és Tsai Kft.KrátkiSzentmihályi-gép Kft.Meva-huSZTEAlbaNord 07.10.Bureau Veritas 07.10.TMKTenzi Kft.Zambelli COLORFERR Kft.07.02.Farkas és Társai
PRINT LAPOK