A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet Halgazdálkodási Tanszékének munkatársai, Dr. Horváth Ákos tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora és Dr. Csorbai Balázs tudományos munkatárs segít eligazodni a halfogyasztás élelmiszerbiztonsági kérdéseiben.
Az üzletekben gusztusos csomagolású haltermékek garmadát kínálják, melyekről optimális esetben minden fontos információt leolvashatunk, ám olykor találkozhatunk meghatározhatatlan besorolású áruval is. A MATE szakemberei szerint fagyasztott hal esetében nehezebb tévedni, de érdemes figyelni, hogy a halhús lehetőleg fehér vagy rózsaszín legyen, semmiképp se barnás, illetve ne legyen rajta sok jég. Amennyiben jégen tárolt – tehát már bizonyos mértékig feldolgozott – halat vásárolunk, annak frissességéről úgy győződhetünk meg, ha megnézzük a kopoltyúját és a szemét. Ha a kopoltyú mélyvörös vagy piros, akkor a hal még friss, ha azonban már megszürkült, akkor ajánlott elállni a vásárlástól. Szintén hosszabb tárolásra utal, ha a szem homályos vagy olyan, mintha hályog borítaná. Száraz vagy ragacsos halat sem tanácsos megvenni, lévén, hogy a friss hal bőre csúszós és nedves. Az élő hal esetében elsősorban esztétikai kérdés a hal vásárlása, tehát a sérülésektől, torzulásoktól mentes halat érdemes választani.
Fontos információ, hogy honnan kerül a boltokba a termék – legyen szó fagyasztott vagy élő halról. Az Egyetem kutatói azt javasolják, hogy inkább tenyésztésből (akvakultúrából) származó halat vásároljunk a természetes vizekből halászottal szemben.
„Ennek nemcsak az az oka, hogy ezzel a természetes vizek (elsősorban tengerek, óceánok) halállományát kíméljük, hanem az is, hogy az ilyen halak élőhelyén található szennyezőanyagokat általában nem ismerjük. Jelentős egészségügyi kockázatot képviselhetnek a bizonytalan eredetű halak. Általában a halászatból (tehát nem tenyésztésből) származó olcsó, fagyasztott tucatáru fogyasztását nem javasoljuk, mert azok eredete nem mindig kellőképpen ellenőrzött. Itt is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a drágább, friss, tengeri halászatból származó, még nem fagyasztott hal prémium termék, ami a legtöbb esetben kiváló minőségű.”
Az őshonos halak kontra importból származó termékek kérdésében a Halgazdálkodási Tanszék munkatársainak válasza egyszerre megnyugtató és int óvatosságra: „A hazai halastavi, illetve intenzív tenyésztésből kikerült hal esetében a terméklánc gyakorlatilag az egyed létrejöttétől (az ikra megtermékenyülésétől) kezdve ismert. Tudjuk, melyik gazdaság tenyésztette, milyen kereskedelmi útvonalon jutott el az árusítóhelyre. Ennek megfelelően ezt tartom a legbiztonságosabbnak. Szintén nem problémás a külföldi, akár tengeri, akár édesvízi akvakultúrából származó hal, hiszen az áruházláncok kizárólag ellenőrzött terméket szerezhetnek be, bár ebben az esetben a hosszú szállítás miatt már csak nagyon jó szervezés mellett kerülhetőek el a problémák. Magyarországon természetes vízi, kereskedelmi célú halászat nem létezik, így ilyen hal nem kerül a fogyasztókhoz, legfeljebb, ha maguk fogják meg (pl. horgászok). Igazán kockázatosnak csak a külföldi (akár tengeri, akár édesvízi) fogásból származó halak egy kisebb része tekinthető.”
Irány tehát a piac vagy a bolt! De hol vásároljunk halat? Erre vonatkozó iránymutatást is kaptunk: friss hazai tenyésztésből származó halat bizalommal vásárolhatunk halboltokban, áruházláncok halas pultjainál, de akár közvetlenül a halgazdaságtól is, ha erre lehetőségünk van. Ez utóbbit különösen a kevés hazai pisztrángos gazdaság esetében javasolják a szakemberek, mert a termelés alacsony volumene miatt az áruházláncok pultjaira ezek a termékek nem jutnak el.
