A dió világpiaca is átalakult, a megváltozott körülmények pedig nem kedveznek a magyar gyümölcsnek. A piacvesztés azzal is  magyarázható, hogy az Egyesült Államok, Ausztrália és Chile jelentősen növelte a termelését, és a korábbi legnagyobb felvásárlóból, Kínából is exportőr lett.

Ami a magyarországi helyzetet illeti: bár a termőterület az utóbbi tíz évben háromezer hektárról több mint nyolcezer hektárra nőtt, és az éves termés átlagosan hétezer tonna, de a héjas dió kivitele évi másfélezer tonnáról 500 tonna alá, a dióbélkivitel kétezer tonnáról 500 tonnára csökkent. Mindeközben 600 tonnáról a kétszeresére nőtt az Ukrajnából behozott dióbél mennyisége…

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szerint tévedés azt gondolni, hogy a dió nem igényel gondozást, hiszen a klímaváltozás okozta termesztési és növényegészségügyi kihívásokra csak magas szintű szaktudással, korszerű technológiával lehet válaszolni.

A NAK a társszervezetekkel, kutatóintézetekkel és hatósággal együttműködve fejlesztési javaslatot készített a kormány számára. Az agrárszervezet szerint a versenyképességet fajta- és technológiaváltással vissza lehet állítani, a növekvő termésátlag és a magas minőség sikeres lehet a konkurenciával szemben.