A NAK honlapján megjelent cikkben olvashattuk, hogy a kukoricában többnyire egy vagy néhány inszekticides állománykezelés jellemző, fungicides kezelést csak magas kórokozónyomáskor végeznek. A védekezésben az ellenálló hibridek és az agrotechnikai elemek (pl.: vetésforgó, megfelelő tápanyagutánpótlás) szerepe meghatározóbb. Az aszályban legyengült növények kitettebbek a károsítóknak, ezért fokozottan ügyelni kell a megfelelő növényvédelemre!
A Fusarium fajok (pl.: F. graminearum, F. culmorum, F. semitectum, F. acuminatum, F. temperatum) mellett az Aspergillus és Penicillium fajok által okozott mikotoxin szennyezés is egyre több problémát okoz. A szennyezett szemek sem élelmiszeri, sem takarmányozási célra nem használható fel egészségre gyakorolt káros hatásuk miatt. Fuzáriumos csőpenészkor fehér vagy rózsaszínes penészgyep alakul ki. Az aszpergilluszos csőpenész (pl.: Aspergillus flavus) sárgászöld penészgyepet okoz a fertőzött csöveken, amik főként a tárolás során alakulnak ki, de a melegedő klimatikus tényezők a szántóföldön is egyre gyakoribb fertőzést tesznek lehetővé. A penicilliumos csőpenész kékes-zöld penészgyepe is főként a helytelen tárolás során alakul ki, de sérüléseken keresztül a szántóföldön is fertőzhetnek a kórokozók. Önmagában egy növényvédelmi kezelés vagy egy termesztéstechnológiai elem helyes alkalmazása nem elegendő a toxintartalom mérsékléséhez, ezek együttesen alkalmazásával előzhető meg a kórokozók fertőzése.
A toxinszennyeződés csökkentésében szerepet játszó termesztési- és tárolási technológiákat, valamint módszereket kiadványban foglalta össze az agrárkamara.
A három legmeghatározóbb kukorica kártevő a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis), az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera) és a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) kártevők imágói már megjelentek országszerte, a védekezés minden esetben a helyi előrejelzések alapján javasolt. Mindhárom faj lárvája a kukoricacsövet károsítva mennyiségi kárt okoz, de sokkal jelentősebb a másodlagos kártétel, vagyis a mikotoxin szennyezés.
Az amerikai kukoricabogár imágók a bibék megrágásával hiányos csövet okozhatnak, sőt a levélerek között hámozgathatnak, de a fiatalabb leveleket át is rághatják. A védekezés leghatékonyabb módja a vetésváltás. Emellett a nagyobb gyökértömegű hibrid termesztése, a csávázott vetőmag használata is fontos a védekezésben.
A kukoricamoly lárvája a szárban is károsíthat a bélszövet elfogyasztásával, amivel a növény kidőlését is okozhatja. A kártétel környékén többnyire rágcsálék és ürülék figyelhető meg, ami segíti a károsítás korai felismerését. A védekezésben a tarlóápolás kiemelten fontos, amit a jogszabály kötelezővé tesz.
Mindhárom kártevő esetében a lárvák kelésekor érdemes inszekticides kezelést végezni. A védekezéshez néhány hatóanyag áll rendelkezésre (pl.: acetamiprid, deltametrin, klórantraniliprol, lambda-cihalotrin). Emellett a kukoricabogár ellen a Heterorhabditis bacteriophora fonálféreg, míg a gyapottok bagolylepke és a kukoricamoly ellen Bacillus thuringiensis és Trichogamma fajok is felhasználhatók. A növényvédő szeres kezelés előtt érdemes ellenőrizni a hatóság honlapján, hogy az adott készítmény rendelkezik-e érvényes engedélyokirattal. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.
Fotók: NAK
