A kukoricában a vízhiányt ma már nem lehet pusztán azzal leírni, hogy mennyi eső esett. Ugyanilyen fontos, hogy a csapadék mikor érkezik, milyen intenzitással hullik, be tud-e szivárogni a talajba, és eljut-e a növény számára hasznosítható rétegekbe. A termés szempontjából nem önmagában a milliméter számít, hanem a ténylegesen felvehető víz.

Ez különösen azokban az évjáratokban válik élessé, amikor a tavasz szárazon indul, a májusi csapadék területileg egyenetlen, a nyár pedig gyorsan növeli a párolgási veszteséget. Egy-egy eső átmenetileg javíthatja a képet, de nem feltétlenül tölti vissza a talaj vízkészletét. Az Alföldön például már tavasszal is jelentős nedvességhiány maradhat a mélyebb rétegekben, amit néhány zápor nem old meg.

A kukorica nyári vízellátása nagyban függ attól, mennyi nedvességet tudott eltárolni a talaj. Ha a gyökérzóna nem töltődik fel, vagy a tömörödött, rossz szerkezetű talaj nem engedi le a vizet, a növény akkor is stresszbe kerülhet, ha a térségben látszólag volt csapadék. A táblán belüli különbségek ilyenkor gyorsan láthatóvá válnak: foltos kelés, eltérő fejlődés, gyengébb állomány és később terméskiesés jelezheti a problémát.

A záporos, nagy intenzitású csapadék külön kockázat. Ilyenkor a víz egy része lefolyhat, csak a felső talajréteget nedvesítheti át, vagy egyenetlenül hasznosulhat a táblán. Más hatása van egy csendes, többnapos esőnek, és más egy rövid, erős zivatarának, még akkor is, ha a lehullott mennyiség papíron hasonló.

Ez a szemlélet a technológiai döntéseket is érinti. A vetésidő, a tőszám, a hibridválasztás, a talajművelés, a szármaradvány-kezelés és az öntözés nem különálló kérdések, hanem a gazdaság vízgazdálkodási rendszerének részei. Szárazabb évben a túl magas tőszám, a tömörödött talaj vagy a rosszul időzített művelet tovább növelheti a stresszt.

A legnagyobb tét továbbra is a virágzás és a szemkitelítődés időszaka. Ha ekkor nincs elég felvehető víz, a veszteség gyorsan megjelenik a termésben. A gazdálkodók számára ezért egyre fontosabb a talajállapot rendszeres figyelése: a gyökérfejlődés, a talajnedvesség, a repedezettség, a táblán belüli foltosság sokszor pontosabb képet ad, mint egy közeli mérőállomás csapadékadata.

A kukorica vízkérdése így egyre kevésbé egyszerű időjárási ügy. Esőt továbbra sem lehet rendelni, de a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képessége, a gyökérzóna állapota és a technológia rugalmassága már gazdasági döntés is. A következő években nem az lesz a fő kérdés, hogy mennyi eső esik összesen, hanem az, hogy abból mennyi marad a kukorica számára jó helyen és jó időben.