Az inváziós fajok egyik közös jellemzője – és egyben a problémák fő forrása –, hogy a kolonizált területek ökoszisztémáiból hiányoznak azok a természetes ellenségek (ragadozók, paraziták, kórokozók), melyek e fajok állományait hatékonyan szabályozni tudnák, így megfelelő klimatikus viszonyok és táplálékforrások esetén kizárólag a környezet eltartóképessége szab határt felszaporodásuknak. E fajok jelenléte amellett, hogy ökológiai problémát jelent a természetközeli élőhelyek életközösségeinek szerkezetében jelentkező változások által, sokszor egészségügyi vagy gazdasági kárt is okoz. Az utóbbira jó példák lehetnek azok az inváziós rovarkártevők, melyek akár évtizedeken át is kihívást jelentenek a növényvédelem számára. Ilyen a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) melyet a világ szinte minden burgonyatermő vidékére széthurcoltak és máig nem sikerült hatékony és környezetbarát védekezési módot kidolgozni ellene.
A próbálkozások egyike azonban most úgy tűnik, hogy egy újabb jövevénnyel gazdagítja Európa poloskafaunáját. A XX. század elején előbb Franciaországban majd a második világháború után a kontinens több országában, így hazánkban is kísérletek történtek egy észak-amerikai elterjedésű ragadozó címerespoloska faj, a Perillus bioculatus (Fabricius, 1775) – angol nyelvű köznyelvi elnevezésének fordítása kétfoltos címerespoloska – betelepítésére. A faj egyedei mind lárva-, mind kifejlett állapotban falánk ragadozói a burgonyabogár valamennyi fejlődési alakjának és kutatási eredmények alapján 5-15 egyed négyzetméterenkénti állománysűrűség elegendő a vegyszeres védekezés teljes kiváltásához. Tovább növeli a kétfoltos címerespoloska hatékonyságát az is, hogy képes érzékelni a burgonyabogár által megrágott illóanyagokat és így „bemérni” prédáit. A szabadon engedett példányok azonban úgy tűnt, hogy képtelenek szaporodóképes állományok létrehozására, melynek fő oka valószínűleg a burgonyabogár és a kétfoltos címerespoloska állományainak aszinkron életciklusa volt: a telelésből felébredő poloskák megfelelő préda hiányában éhen haltak. Újabb irodalmi adatok azonban valószínűsítik, hogy a fennmaradtak kisméretű, elszigetelt populáció a Balkán-félszigeten és a volt Szovjetunió déli területein és itt egy táplálékforrás-váltás következett be, ami a lehetővé tette a faj akklimatizációját. Jelenlegi ismereteink szerint a faj más levélbogárfajokat és bagolylepkék hernyóit is képes fogyasztani. Ez az alkalmazkodás hatékonynak bizonyult: a 2000-es évektől kedve újabb és újabb európai országokból jelezték a faj felbukkanását, amelyből egy nyugat-északnyugat irányú terjedés rajzolódott ki.
Hazánkban 2023 őszén gyűjtötték a kétfoltos címerespoloska első példányait, majd később egy, a HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézete által indított közösségi adatgyűjtés során kiderült, hogy a faj 2024-ben már országosan elterjedt, helyenként tömegesen van jelen. A beérkezett megfigyelések többségében kiskertekben, burgonyaültetvényekben történtek és számos esetben került megfigyelésre az állat táplálkozás közben. E megfigyelések során egy kivételével mind burgonyabogarat fogyasztott a kétfoltos címerespoloska. Ezek alapján akár örvendetesnek is gondolható a faj megtelepedése hazánkban, azonban kérdés, hogy széleskörű elterjedése esetén milyen hatással lesz az őshonos életközösségekre. Ezt két szempontból is érdekes értékelni: egyfelől, a kétfoltos címerespoloska tömeges jelenléte gyakorol-e kompetíciós nyomást a közelrokon hazai fajokra; másfelől, hogy a bővülő táplálékspektrum jelent-e veszélyt természetvédelmi és ökológiai szempontból a hazai levélbogár- és bagolylepke faunára. E kérdések megválaszolása további kutatások tárgyát képezi. Az elővigyázatosság szükségességét a harlekinkatica (Harmonia axyridis) példájával lehet legjobban alátámasztani: a fajt, mint falánk levéltetűfogyasztót telepítették be növényvédelmi céllal Európába, azonban hamar széleskörben elterjedt és tömegesen elszaporodott. Mára lomblakó ragadozórovar közösségeink egyik domináns faja és erős „versenyképessége”, valamint más, őshonos katicafajok lárváinak fogyasztása miatt komoly ökológiai problémát okoz jelenléte.
Összességében elmondható, hogy a kétfoltos címerespoloska megjelenésével a hazai poloskafauna egy új taggal bővült, amely mezőgazdasági szempontból hasznosnak tekinthető. Azonban, mint minden újonnan betelepülő faj esetében itt sem árt az óvatosság, hiszen egy a hazai életközösségeket tekintve betolakodóról van szó, melynek pontos helyét az élőhelyek rendszereiben egyelőre nem ismerjük.
Dr. Kóbor Péter
tudományos munkatárs
HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézet, Állattani Osztály
