A birkagyapjú gondja egyszerű: az állatot nyírni kell, a lenyírt gyapjúért viszont sok helyen alig fizet a piac. Ami korábban értékes alapanyag volt, ma gyakran tárolási, kezelési és értékesítési teherként jelenik meg a juhtartóknál.

Erre keres választ a gyapjú mezőgazdasági hasznosítása. A talajba dolgozva a gyapjú lassan bomló szerves anyagként viselkedik. Tápanyagokat, köztük nitrogént és ként is tartalmaz, de nem gyors hatású trágyaként kell rá tekinteni. Inkább olyan kiegészítő talajjavító lehet, amely fokozatosan ad le tápanyagot, és közben javíthatja a talaj vízháztartását.

Ez utóbbi adja a téma mai súlyát. A gyapjú képes nedvességet felvenni és visszatartani, ezért aszályos időszakban segítheti a gyökérzóna kedvezőbb vízellátását. Nem váltja ki az öntözést, és nem oldja meg önmagában a vízhiányt, de kertészeti kultúrákban, ültetvényekben vagy kisebb intenzív felületeken lehet szerepe.

A gyakorlati kérdések azonban nem kerülhetők meg. Más a nyers, szennyezett gyapjú, és más a kezelt, pelletált vagy kijuttatásra előkészített anyag. Számít a bedolgozás módja, az adag, a kultúra és az is, hogy a feldolgozás költsége nem viszi-e el a lehetséges hasznot.

A juhtartóknak akkor lehet ebből valódi előnyük, ha a gyapjú begyűjtése és előkészítése szervezetten működik. A növénytermesztők oldalán pedig mérhető hatás kell: jobb vízmegtartás, kezelhető kijuttatás és kiszámítható költség.

A birkagyapjú talajjavítóként nem csodaszer, hanem lehetséges melléktermék-hasznosítási irány. Éppen ezért érdemes figyelni rá: egyszerre érinti a juhászat egyik régi gondját, a talajok szervesanyag-utánpótlását és az aszályhoz való alkalmazkodást.