Rómában élsz, Budapesten születtél, „svájci vagy”. Számodra mit jelent Európa? Hogyan éled meg íróként és fordítóként a mai európai világot? Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogyan látod a társadalmi változásokat 1989 után? Azért is kérdezem ezt, mert az Áprilisban – bár privát életeket ír meg – mégiscsak történelmi és társadalmi regény. Úgy beszél az otthonról, a faluról, az állatvilágról és a természetről, hogy az emberi viszonyokat, az emberi érzékelést kutatja.
Nem tudom, hogy Európa jelent-e valamit számomra. A levegő, amelyet lélegzek, jelent valamit? Ebben élek, ebből élek, hozzáállás nem kell. Persze, az Európai Unió politikai és gazdasági aspektusairól van véleményem, többek között az, hogy a liberális demokráciáért még erőteljesebben kellene kiállni. Azért kissé megnyugtat, hogy ekörül az eszmény körül még mindig van egy széles konszenzus.
Mint író és fordító nem azt a kérdést teszem fel, hogy milyen nekem Európa, hanem hogy milyen nekem a világ. Hogy élek a mai világban? Nem jól. Nem abban az értelemben, hogy szerencsétlen vagyok, inkább arról beszélek, hogy egyfajta írás- és érzésmódnak, egyfajta figyelmességnek mindig kevesebb helye van. Lehet, hogy ez 1989-ben kezdődött, ha úgy értjük, hogy az az év volt a globalizáció kezdete. Nem azt mondom, hogy jobb volt, amikor a világ két ellenséges blokkból állt, hanem azt, hogy az irodalomnak mindig hangosabban kell kiabálnia a szellemileg globalizált térben.
A teljes interjú itt olvasható: https://litera.hu/magazin/interju/christina-viragh-befele-kellene-vandorolnunk.html