Ez elsősorban azokra a termékekre igaz, ahol a csomagolásnak élelmiszerbiztonsági, logisztikai és eltarthatósági szerepe is van.

A nyomás több irányból érkezik. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer, vagyis az EPR a csomagolások után fizetendő díjakkal közvetlenül érinti az élelmiszer-előállítókat és forgalmazókat. A költségnyomás különösen ott válik érzékennyé, ahol nagy a csomagolóanyag aránya a termék értékéhez képest. A tejtermékek, húskészítmények, hűtött áruk, italok, konzervek, lekvárok, valamint a friss zöldség- és gyümölcstermékek eltérő csomagolási megoldásokat igényelnek, de közös bennük, hogy a csomagolás tulajdonképen nem hagyható el. Védi az árut, biztosítja a nyomon követhetőséget, és sok esetben az eltarthatóság alapfeltétele.

A szabályozási környezet közben tovább szigorodik. Az új uniós csomagolási előírások célja a hulladék csökkentése és az újrahasznosíthatóság javítása. Ez hosszabb távon szükséges irány, rövid távon viszont tervezést, tesztelést, címkemódosítást, adminisztrációt és bizonyos esetekben gépsori igazítást is jelenthet.

Az élelmiszeripari cégek mozgástere korlátozott. Az energia, a munkaerő, a logisztika és az alapanyagok mellett a csomagolás is olyan költségtényezővé vált, amelyet nem minden esetben lehet teljesen érvényesíteni az átadási árakban. A kereskedelmi láncokkal folytatott tárgyalásokban ezért egyre fontosabb kérdés lehet, ki viseli a pluszterheket.

A hatás a mezőgazdasági termelőkhöz is elérhet. Ha a feldolgozók költségei nőnek, az szűkítheti a felvásárlási árakban, szerződéses feltételekben vagy termékfejlesztésben rendelkezésre álló mozgásteret. A zöldség-gyümölcs ágazatban, a tej- és húsfeldolgozásban, valamint a helyi termékek piacán a csomagolás költsége így közvetve a termelői oldalra is visszahat.

A következő időszakban ezért nemcsak az alapanyagárakat lesz érdemes figyelni, hanem azt is, mennyibe kerül a termék biztonságos, szabályos és piacképes csomagolása. Az élelmiszerláncban a polcra kerülés költsége egyre nagyobb súlyt kap.

Kováts Viktor