A kártevő és kártételének ismertetése
Az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) mérete kb. 3-3,5 mm, a szárnyain látható sötét keresztirányú foltokról ismerhető fel. A kártevő a talajban, bábállapotban telel át. Az imágók kelése általában április közepén kezdődik, a rajzásuk augusztus elejéig is eltarthat. Az utóbbi években egy újabb cseresznyelégyfaj is megjelent, az Amerikából behurcolt amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata). Életmódja csaknem azonos az európai cseresznyelégyével, a fő különbség, hogy valamivel később indul és tovább, augusztus végéig tart a rajzás. Ezért ez a faj a kései cseresznye- és meggyfajtákat fokozottan veszélyezteti.

A kártevő lárvája a cseresznye és a meggy gyümölcsét károsítja. A károsított gyümölcs puha tapintású, és a belsejében egy vagy két lárvát találhatunk. Évente egy nemzedéke van, a kártevő báb alakban telel át a talajban.

A fajták fogékonysága
A cseresznye és meggy esetében a kártevő ellen a leghatékonyabb védekezés a korai érésű fajták termesztése. A cseresznyelégy főként a cseresznyét károsítja, de egyes évjáratokban a meggyültetvényekben is gondot tud okozni. Megfelelő védekezés híján a cseresznye esetében akár 100%-os termésveszteségre, míg a meggynél 20-40% körüli veszteségre lehet számítani. A cseresznyénél a tapasztalatok az mutatják, hogy kivétel nélkül minden sárga cseresznyefajta – a Germersdorfi, Pidiebard stb. – termesztése során különösen nagy kárt idézhet elő a kártevő.

Az agrotechnikai védekezés lehetőségeiről
Mint már említettük, a korai fajták ültetésével jelentősen csökkenthető a kártevő jelenléte. Ám Kárpátalján a fagykár veszélye a korai fajták esetében fokozottan magas. Nagyon fontos, hogy betakarításkor minden gyümölcsöt szedjünk le a fákról. Gyakori hiba, hogy a fa legtetején vagy a belső részén „ottfelejtődnek” a gyümölcsök, így ezek a fertőzés potenciális telepeivé válnak, melyekben a kártevő ráérősen kifejlődik, bebábozódik, és a következő évben jóval nagyobb számban fog megjelenni az ültetvényben. Az ültetvényekben és háztáji kertekben is ajánlott a betakarítás után talajmunkát (talajmarózást) végezni, hogy a lehullott gyümölcsöket maradéktalanul a talajba forgassuk (legalább 15 cm mélységbe), ezzel is csökkentve a cseresznyelégy következő évi egyedszámát.

Továbbá nagyszámú sárga ragacscsapda kihelyezése az ültetvénybe szintén nagy segítség lehet a védekezésben. Kisebb ültetvényekben kb. 4-6 db/gyümölcsfa, míg háztáji kertekben kb. 4-10 db/fa sárga ragacscsapda kihelyezése javasolt. Nagyon fontos, hogy a fa felső részére is kerüljön ragacscsapda, ugyanakkor az északi oldalára nem szükséges kihelyezni ragacscsapdákat.

A biológiai védekezés lehetőségeiről
A ragadozó szervezetek közül több faj alkalmas a cseresznyelégy elpusztítására. Ilyen például: Aleochara bilineata, Opius ragoleticus, Phigadeuon wiesmanni. Egyelőre gyerekcipőben jár ezen szervezetek tömeges alkalmazása.

Az elmúlt években a feromonalapú csapdázás is előtérbe került mint lehetséges védekezési módszer. Egyelőre még nincs forgalomban a gyakorlatban is alkalmazható feromonkészítmény. (Nem összekeverendő a kereskedésekben kapható csalogató hatású anyagokkal, melyeket a sárga lapokra helyezve jóval hatékonyabb a fogás, mert ezek a vegyületek nem feromonok).

Néhány évvel ezelőtt a Beauveria bassiana nevű mikrogomba-hatóanyagot kipermetezve hatékonyan léptek fel a kártevő ellen. Több országban is használatban van, javasolt technológiája szerint a rajzáskor 3-4 kezelést szükséges elvégeznünk 6-7 naponta. Azonban önmagában ez a lehetőség sem elegendő a megfelelő védekezéshez.

Biológiai termesztésben alkalmazhatók az azadirachin hatóanyagú készítmények (pl.: Pronatur, Neemix, Neem Azal stb.), de korántsem 100%-os hatásfokkal. A permetezéseket a rajzás kezdetétől akár 2-3 naponta is ismételni szükséges. A kártevő rajzását pedig sárga ragadós színcsapdával szükséges meghatároznunk, melyet már április első felében érdemes kihelyezni a gyümölcsfákra.

Az elmúlt években gyakran használtak olajos készítményeket is – parafinolaj, ásványi olaj stb. –, de ezek sok esetben fitotoxikusak, és rontják a termés minőségét, használatuk nem javasolt.

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza