A kutatás megállapította, hogy a baktérium ellen rezisztens burgonyafajtákban egyes stresszhormonok szintjének változása mellett intenzívebb sejtfalvastagodás, antimikrobiális anyagok termelése és egyes érzékenységi gének aktivitásának csökkentése együttesen vezetett az ellenállóság kialakulásához. Az eredményeket bemutató publikáció a Frontiers in Plant Science nemzetközi tudományos folyóiratban jelent meg - közölte az MTI-vel az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH).
A burgonya Magyarország fontos termesztett növénye, amelyet ugyanakkor jelentősen fenyeget az országban az utóbbi évtizedekben megjelent, trópusi eredetű Ralstonia solanacearum baktérium, amely megrothasztja a gumót, és elhervasztja a növényt. E karanténkórokozó ellen ráadásul nem ismert hatékony vegyszeres védekezés.
A burgonya Ralstonia elleni, meglévő rezisztenciamechanizmusait az összes burgonyagén kifejeződésének vizsgálatával (transzkriptóm szekvenálás), a termelt másodlagos anyagcseretermékek elemzésével (UHPLC-MS/MS metabolom vizsgálat) és modern mikroszkópos technikákkal (konfokális mikroszkóp) derítették fel. A világ minden részéről származó, többféle - köztük az érzékeny Désirée - fajta tesztelésével két rezisztens genotípust, a Cruzát és a Calalo Gaspart azonosítottak, és elemezték, hogyan állnak ellen a baktériumnak. A kísérletek eredményeként megállapították, hogy az abszcizinsav, a jazmonsav és a szalicilsav stresszhormonok szintje az érzékeny fajtában is nőtt a fertőzés hatására, ám ezek a hormonális utak önmagukban nem tudták megvédeni a növényt a baktériumos hervadástól. A rezisztens fajták a gyökérfarész (xilém) nagyobb lignifikációjával (sejtfalvastagodás) tűntek ki, fertőzés nélkül is. Fertőzés hatására a Cruza fajta még intenzívebb sejtfalvastagodással, a Calalo Gaspar viszont inkább antimikrobiális anyagok termelésével védekezett - tárta fel a kutatás.
Ugyanakkor a fertőzés hatására mindkét rezisztens fajtában több, a szakirodalomban is említett, úgynevezett érzékenységi gén (például WRKY22, 24) aktivitása csökkent. Az érzékenységi gének saját növényi gének - például negatív immunoregulátorok, kórokozó virulenciafaktorok interakciós partnerei -, az általuk termelt fehérjéket a baktérium a maga céljaira használhatja ki a fertőzés során.
Értékes fajtákban a későbbiekben érdemes lesz mutációval elrontani ezeket a géneket, így javítva azok baktériumos hervadással szembeni ellenálló képességét - összegez az ELKH közleménye.
