A babérmeggy közkedvelt örökzöld növény, mivel lombjával egész évben díszít. A koronaalakítást, nyírást jól bírja, ezért is telepítik előszeretettel sövénynek.
Kórokozói
Csonthéjasok sztigminás betegsége (Stigmina carpophila). Nemcsak a gyümölcstermő csonthéjasokon (kajszi-, őszibarack, meggy, szilva, mandula), de a babérmeggyen is megjelenik ez a kórokozó. Hűvös, csapadékos tavaszokon súlyos megbetegedést okozhat. Emiatt a nyár végére jelentős lombvesztés következhet be. A károsított leveleken barnás-pirosas, apró, kerek foltok jelennek meg. Az idő előrehaladtával ezek a foltok kitöredeznek, és a levél lyukacsossá válik.
A kórokozó a micéliummal és a konídiummal telel át a vesszőkön és a lehullott leveleken. Ezért védekezésképpen ajánlott a beteg vesszők, levelek eltávolítása és rügypattanás előtt a rezes lemosó permetezés. Vegetációban kontakt és felszívódó szerek kombinációjával lehet védekezni, kb. 10-14 naponta ismételve a permetezést.
Babérmeggy-lisztharmat (Podosphaera tridactyla). A betegség tünete a lisztszerű bevonat, ami a levelek fonákján és színén egyaránt előfordulhat. A károsítás hatására a levelek torzulnak, kanalasodnak, majd idővel megbarnulnak és lehullnak. Általában a friss, fiatal leveleket, hajtásokat támadja a kórokozó. A fertőzött levelek fagyra érzékenyekké válnak. A kórokozó megjelenésére májustól októberig számíthatunk.
Védekezéskor a beteg részeket távolítsuk el – lehetőleg télen vagy tavasszal, rügyfakadás előtt. Kémiai védekezést lisztharmat elleni készítményekkel alkalmazhatunk.
A babérmeggy baktériumos levélszáradása. Ezt a betegséget két baktérium, a Pseudomonas syringae pv. syringae és a Xanthomonas arbicola pv. pruni okozhatja. Tünete: a leveleken nekrotizálódó, szabálytalan, vöröses szélű, barna színű, 1–4 mm átmérőjű levélfoltok láthatók. A foltok közepén a levélszövet elhal, majd kihullik a levélből, így lyukat hagy maga után. A fertőzött levelek idővel lehullnak a növényről.
A betegség terjedésének megakadályozásához fontos, hogy a beteg, illetve a már lehullott leveleket gyűjtsük össze és semmisítsük meg. Ne ültessük a babérmeggyet más Prunus-fajok közelébe, illetve ellenálló fajtákat (Prunus lusitanica) telepítsünk. A nedves körülmények kedveznek a betegség kialakulásának.
A baktériumos betegségek nem gyógyíthatók, így amennyiben idejekorán észrevesszük a tünetet, erős visszametszéssel talán még menthető a növény, ellenkező esetben a fertőzött babérmeggyet el kell távolítani. Vigyázat: a kórokozó metszőollóval, ágvágóval átvihető más növényekre, így a szerszámokat célszerű a munka végeztével fertőtleníteni!
A babérmeggy pirenopezizás betegsége (Pyrenopeziza laurocerasi). Ennek a kórokozónak a tünetei könnyen felismerhetők. A leveleken barnás-vöröses, nagy kiterjedésű foltok alakulnak ki, amelyekben koncentrikus köröket figyelhetünk meg. A foltok itt is elszáradnak és kitöredeznek, mint a sztigminás levéllyukacsosodásnál. A kórokozó nemcsak a leveleket, hanem a hajtásokat is megtámadhatja. Ha a hajtáson a folt körülöleli a szárat, akkor a fölötte lévő rész elhal.
Védekezésként a beteg részeket távolítsuk el, ezenkívül tavasszal és ősszel permetezzünk foltbetegségek elleni készítményekkel.
Kártevői
Hamvas vincellérbogár (Otiorrchynchus ligustici). Sok tápnövénye van, de díszkertekben a babérmeggyet és a korallberkenyét részesíti előnyben. A kártevő kétéves fejlődésmenetű. A lárva a talajban él, ahol a növények gyökereit rágja. Miután kifejlődött, az imágó előjön a talajból, és a leveleken szabálytalan karéjozó rágást végez. A rágások mindig a levél szélétől indulnak. Általában éjszaka aktív, de sokszor találkozhatunk vele napközben is.
Védekezésként a lárvák ellen talajfertőtlenítő szert használhatunk, a bogarak ellen pedig április végétől szeptemberig lehet rovarölő szeres permetezést végezni.
A babérmeggy hajtásvégelhalása. Tünete, hogy a növény hajtásvégei elsárgulnak, majd elszáradnak. Hernyó károsítja így a növényeket (barackmoly vagy keleti gyümölcsmoly). Ezek a kártevők berágnak a hajtásokba, és 5–10 cm hosszú járatot készítenek. Az efölötti hajtásrész teljesen elszárad. Arról könnyű felismerni a kártevőt, hogy a berágás helyén a növény mézgásodik, és kitüremkedik a hernyóürülék.
A kártevő ellen nem szükséges permetezni, mivel ilyenkorra már kifejlődtek az egyedek. A károsított részeket le kell vágni, és ezzel az esztétikai kártételtől is megszabadultunk.
Nadimova Erzsébet
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
