Aktuális cikkek

A zöldségnövények tél alá vetése

Mindenki szeretné minél korábban, még a tavaszi magas árakat kihasználva értékesíteni termését a piacon. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha a dömping előtt, vagyis az egyes termények tömeges piaci megjelenésénél korábban tudunk jelentkezni zöldségeinkkel.

Ebből következik, hogy azon gazdák számára, akik már a kora tavaszi időszakban szeretnék betakarítani termésüket, ideális vetésmód a tél alá vetés. Tél alá vetésnek a zöldségtermesztésben a késő őszi vetést nevezik. Sokan nem gondolnák, de vannak olyan zöldségek, amelyeknek még november végén is elvethetjük a magjait kiskertünkben. Ezek az úgynevezett hidegtűrő zöldségfélék, amelyek egyébként február végén, március elején lennének vethetők, mint például a borsó, a sárgarépa, a petrezselyem, a hagyma. Az alábbiakban arról lesz szó, mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy már tavasszal a saját kiskertünkben termett zöldségeket fogyaszthassuk.

A tél alá vetésnél fontos szabály, hogy ősszel nem szabad sietni, meg kell várni azt az időpontot, amikor már elég hideg van ahhoz, hogy a magok ne induljanak csírázásnak (vagyis a levegő 2–3 °C alá hűl), a talaj azonban még nem fagyos. Ez az idő általában november végén, december elején következik el. A módszer nagy előnye, hogy a november végén elvetett, csapadéktól duzzadt magok tavasszal rögtön csírázásnak indulnak, amint számukra optimális lesz a hőmérséklet. Már akkor fejlődésnek indulnak, amikor egyébként a talaj állaga és hőmérséklete miatt nem lehetne vetni, miáltal a zöldségek jóval hamarabb beérnek majd.

A tél alá vetés további előnye, hogy megelőzhetjük a kártevőket, a növények ugyanis így hamarabb fejlődésnek, növekedésnek indulnak, mint hogy a kártevőik megjelennének. Ezzel elérhetjük, hogy kevesebbet kelljen foglalkoznunk a növényvédelemmel.

A késő őszi vetés rizikója, hogy a téli időjárás kiszámíthatatlansága miatt nem biztos, hogy minden vetés kikel majd, és az is előfordulhat, hogy a veszteség nagyobb arányú lesz. Sokan azt gondolnák, ilyenkor a fagyok miatt kell a leginkább aggódni, pedig a téli felmelegedések sokkal jobban károsíthatják az elvetett magokat. Ilyenkor ugyanis a talaj hőmérséklete is eléri a szóban forgó növények alacsony (2–4 °C körüli) csírázási hőmérsékletét. Az idő előtt kelésnek indult növények viszont már nem képesek elviselni az újabb lehűlést, a rendszerint kemény, hideg februári időjárást, vagyis elpusztulnak.

A sárgarépa őszi vetése akkor időszerű, amikor a hőmérséklet már tartósan +5 °C alá süllyedt. Ha hamarabb vetjük, akkor a  magvak még a fagyok előtt kicsíráznak, és később a nagyobb hidegekben elfagynak. A rövid tenyészidejű fajtákat 20, a hosszabb tenyészidejűeket 30 cm sortávolságra vessük.

Nem fagyérzékeny a vöröshagyma sem. Novemberben már elduggathatjuk 5–10 cm tőtávolságra – akár a gyökérzöldségek sorközeibe is – a dughagymákat. Így már áprilisban kezdhetjük a szedését zöldhagymaként. (Megjegyezném az idei esztendőben igen magas ára volt a korai zöldhagymának.)

A foghagymából is elduggathatunk, akár a sorközökbe is. Nem fagyérzékenyek a gerezdek, már ősszel gyökeret fejlesztenek, így tavasszal az idő enyhültével azonnal fejlődésnek indulnak. Őszi duggatással nagyobb lesz a termésünk. Ha tavasszal ültetünk, lehetőleg akkor is már február végén, március elején duggassuk el a gerezdeket a fagymentes napokon.

Novemberben, sőt enyhébb napokon még később is elvethetjük a zöldborsót. Az alacsonyabb termetű korai fajtákat 25, a magasabbra növő későbbieket 40 cm sortávolságra vessük.

Fontos, hogy a tél alá vetés nem tévesztendő össze az őszi vetéssel. Az utóbbi esetben ugyanis korábban, még az őszi szezon közepén vetjük el a magot. A saláta, a spenót és a sóska vethető ilyenkor: a növény még a tél beállta előtt kikel és megerősödik, így vészeli át a zord időszakot, kora tavasszal pedig már szedhető.

Tihor-Sárközi Mónika
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza

Hozzászólás a cikkhez