Aktuális cikkek

Vadászpókok szerepe az almakártevők szabályozásában

A pókok az almaültetvények lombkoronájában a leggyakoribb és legnagyobb fajszámban előforduló nagytestű ízeltlábú ragadozók közé tartoznak. Tömegesen jelennek meg a környezetkímélő növényvédelemben részesített vagy ökológiai almaültetvényekben. Bár meghatározó jelentőségük lehet a rovaregyüttesek kialakításában, így az almakártevők gyérítésében is, meglepően kevés ismerettel rendelkezünk szerepükről a gyümölcsültetvények táplálékhálózatában. A Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének munkatársai most lezárult kutatásukban ennek a kérdéskörnek jártak utána.

A hagyományos növényvédelmi gyakorlat negatív hatással lehet a környezetre. Különösen a széles hatásspektrumú rovarölő szerek károsítják egy-egy kultúra élővilágát. Nemcsak a kártevőket gyérítik, hanem tömegesen pusztítják el azok természetes ellenségeit, valamint az indifferens rovarfajokat is. Az elmúlt évtizedben a növényvédelemben dolgozó szakemberek nagy hangsúlyt fektettek olyan technológiák kidolgozására, melyek kevésbé károsak a környezetre és kedveznek a hasznos ízeltlábúak felszaporodásának. A környezetkímélő növényvédelmi technológiák alkalmazása mellett egy-egy almaültetvényben akár több mint 70 pókfaj több tízezer egyede fordulhat elő a lombkoronában. Meglepő módon ugyanakkor rendkívül keveset tudunk ezeknek a pókoknak a szerepéről az almaültetvények táplálékhálózatában.

A SZIE Növényvédelmi Intézetének kutatói az elmúlt években egy nagyszabású projekt keretein belül azt vizsgálták, hogy a pókok, ezen belül a zsákmányukat a növény felületén aktívan kereső, úgynevezett lombozatlakó vadászpókok, milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak almaültetvényekben.

Mivel a pókok zsákmányspektrumának jellemzéséhez szükséges leghitelesebb információkhoz a ragadozási események szabadföldi megfigyelésével lehet jutni, az Intézet kutatói rendszeresen vizsgáltak át almafákat számos ültetvényben, hogy táplálkozás közben figyeljék meg a vadászpókokat. Az éppen táplálkozó vadászpókegyedeket és zsákmányukat begyűjtötték, majd az Intézet laboratóriumában a pókot és prédáját egyaránt meghatározták és főbb paramétereiket lemérték. Összehasonlítás céljából vizsgálták az almafák lombkoronájában található ízeltlábú együtteseket is, melyek potenciális zsákmányt jelentenek a pókoknak. A táplálkozó pókok gyűjtése rendkívül időigényes folyamat, ezért közel hét évre volt szükség, hogy elegendő mennyiségű adat álljon rendelkezésre a lombozatlakó vadászpókok természetes zsákmányspektrumának átfogó elemzéséhez.

A kutatók a PeerJ tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban adtak számot az új eredményekről. Megállapították, hogy bár a különböző lombozatlakó vadászpókfajok polifág ragadozókként jellemezhetők, azaz nagyon sokféle zsákmánytípust fogyasztanak, mégis az egyes fajok különböző preferenciákkal bírnak és a zsákmányejtés során a zsákmány mérete és taxonómiai identitása is fontos szempont. Ebből következik, hogy a pókok szerepe az almaültetvények táplálékhálójában rendkívül összetett. Különböző almakártevők szabályozásában más-más vadászpókfajoknak lehet meghatározó szerepe.

A lombozatlakó vadászpókok zsákmányspektruma legnagyobb részben (54 százalékban) növényvédelmi szempontból indifferens ízeltlábúakból állt. A pókok az esetek 31 százalékában fogyasztottak almakártevőket és zsákmányuk 15 százalékát különböző természetes ellenségek tették ki. Kártevők közül legnagyobb arányban különböző növénytetvekkel táplálkoztak, míg a fogyasztott természetes ellenségek nagy részét pókok és ragadozó poloskák adták. Habár a pókok jelentős mennyiségű kártevőt fogyasztottak, azokat a környezetbeli előfordulási gyakoriságukhoz képest jelentősen kisebb, míg az indifferens (nem kártevő és nem hasznos) szervezeteket jelentősen nagyobb arányban zsákmányolták. Így a természetes ellenségek fogyasztása és hajlamuk arra, hogy inkább indifferens szervezeteket, például legyeket fogyasszanak, jelentősen csökkentheti a lombozatlakó vadászpókok hatékonyságát a kártevők korlátozásában.

A tanulmány szerzői rámutatnak arra a tényre, hogy mivel az egyes pókfajok különböznek egymástól preferenciáik és zsákmányuk összetétele tekintetében is, így a kártevőgyérítés szempontjából feltehetőleg érdemesebb az egyes funkcionális csoportok vagy egyes fajok tevékenységét segíteni, mint a teljes pókegyüttes egyedszámának vagy biodiverzitásának növelésére törekedni. Megállapították továbbá, hogy az európai almaültetvényekben a lombozatlakó vadászpókoknak elsősorban a levéltetű populációk gyérítésében lehet fontos szerepe.

Címlapfotó: Rozsdás ugrópók (Carrhotus xanthogramma) kabócát (Empoasca sp.) fogyaszt.

Hozzászólás a cikkhez