Aktuális cikkek

„Fűben, fában orvosság”

– Gyógynövények gyűjtésének lehetősége Putnok környékén

1. ábra – Simonbérc tető egynyári seprencével (Erigeron annuus) Forrás: Saját fotó, 2018

A gyógynövények felhasználásával ősidők óta él az ember. „Fűben, fában orvosság” – tartja a régi mondás. Varró Aladár Béla Gyógynövények mint házi szerek című könyvében ez olvasható: „A régi rómaiaknál az orvoslás mestersége a nők kezébe volt lefektetve. A mi nagyanyáink is még – nem is olyan régen – minden gyógyfüvet ismertek és szűkebb családi körük orvosai voltak. Azóta azonban kezdjük lassacskán mind jobban elfelejteni nagyanyáink bölcs természetes gyógyító eljárásait, legkivált azért, mivel a kényelmesebb, vegyi gyógyszerekkel való gyógyító módok terjedtek el.”

Magyarország a 20. században – egészen a nyolcvanas évekig – igazi gyógynövény nagyhatalomnak számított, az egész európai piac hatvan százalékát látta el a magyar gyógynövény-szegmens. Ma az ország egész területén gyűjtik például a vadgesztenyét, az Északi-középhegységben a csipkebogyót, ugyanitt valamint az Alföldön a cickafarkfüvet, Dél-Magyarországon az aranyvesszőfüvet, a csalánt pedig Hajdú-Bihar valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, míg a kamillát és a fehér ürmöt az Alföldön gyűjtik be.

A gyógynövénygyűjtésnek azonban vannak nagyon fontos szabályai, a legfontosabb, hogy be tudjuk azonosítani az adott növényt, a gyűjtéshez célszerű ezért beszerezni egy jó növényhatározót. Figyelni kell arra, hogy a növényeket a megfelelő időben, a megfelelő helyen és megfelelő módon gyűjtsük. Akkor érdemes gyűjteni a növényeket, amikor hatóanyagtartalmuk a legmagasabb, virágot a virágzás kezdetekor, levelet a virágzás előtt és alatt, gyökeret kora tavasszal vagy ősszel, termést az érés idején gyűjtsünk. Csak egészséges, tiszta, mindenféle kártevőtől mentes növényt szabad gyűjteni. Gyógynövényszedést végezni nem lehet műtrágyázott szántóföld, legelő, fertőzött, szennyezett vízpart, vasúti töltés és nagy forgalmú utak, ipartelepek környékén. A védett növényekre ügyelni kell!

Kutatásom során, Putnok környékén, az Északi-közép­hegy­ség Sajó völgyében, gyógy­növény felvételezést vé­gez­tem. A felmérés során meghatároztam mely növények fordulnak elő és milyen egyedszámban az adott területen. A gyógynövény felvételezést az Észak- magyarországi-középhegység nagytáj Észak- magyarországi-medencék középtájának Borsodi-dombság kistájcsoportjában, a Putnoki-dombság és a Sajó-völgy kistájak határán fekvő Putnok város határában, a történelmi Gömör vármegye kapujában található Simon bércen végeztem (1. ábra). A vizsgált terület egy 2 ha nagyságú, kötött talajú, gyógynövénnyel szépen benőtt, lankás, gyertyános-tölgyes, akácos erdők által körülölelt terület. A Simonbérc tetőt már évtizedek óta nem művelik, azelőtt szőlőtelepítés volt itt található és zöldség-gyümölcs termesztést folytattak a gazdák. Élőhely típus alapján ma az üde, félszáraz rétekhez sorolható. Művelés, legeltetés, karbantartás hiányában cserjésedésnek, erdősödésnek indul. 

A gyógynövény felvételezés 2018 áprilisától 2018 október végéig tartott, módja egyrészt mintaterületek nélküli (kvalitatív felvétel) másrészt kvadrátos módszer volt. A 2 ha-os területen 4 db 2×2 m nagyságú kvadrátot helyeztem el. Terepbejárást minimum havonta kétszer végeztem. 

A kvalitatív felvételezés során feljegyeztem, hogy mely növényeket észleltem a felvételezés során. A kiépített mintaterület esetében a Braun-Blanquet skála (A-D érték) szerinti becslési módszert használom a növényi borítottság leírásához. 

Az áprilisi felvételezés során 31 gyógynövény fajt számláltam a területen. Jelentősebb mennyiségben fordult elő az illatos ibolya, a pásztortáska, a kerek repkény, a salátaboglárka, az orvosi tüdőfű, a bársonyos tüdőfű, a pongyola pitypang, az egybibés galagonya, az erdei szeder, a kökény, a fekete nadálytő (sárga színváltozatban), az erdei turbolya, az erdei szamóca, a kakukkfű, a mezei zsálya, a lóhere, a kecskeruta és a nagy útifű. Az illatos ibolya kék, lila és fehér színváltozatban is fellelhető volt. Az orvosi tüdőfű úgynevezett zöld levelű változatban található többnyire. Az egybibés galagonya és a kökény igen elterjedt ezen a vidéken, viráguknak és termésüknek a gyűjtése megalapozott lenne. Az erdei turbolya, az erdei szamóca, a kakukkfű és a zsálya igen értékes gyógynövények, fűszernövények.

2. ábra – A lila, a sárga és a fehér színek domináltak júliusban
(Szurokfű, tejoltó galaj, egynyári seprence a képen) Forrás: Saját fotó, 2018 július.

Május hónapban tele volt a mező gyógynövényekkel. Összesen 30 különböző gyógynövényt számláltam meg. Mindenféle színben pompázott a rét. Nagyobb arányban volt jelen a vizsgált területen a kakukkfű, a pongyola pitypang, erdei szeder, fehér akác, erdei szamóca, nagy csalán, nagy- és lándzsás útifű, közönséges cickafark, közönséges galaj és a fehér here.

A júniusi mezőt járva 27 gyógyhatású növényt felvételeztem, az évszaknak megfelelően rengeteg virágzó volt közöttük. Nagy arányban volt jelen a területen a mezei zsálya, az orbáncfű, a közönséges cickafark, közönséges és tejoltó galaj, a kis ezerjófű és az apróbojtorján (párlófű). 

A júliusi adatok sokban hasonlítanak a júniusi adatokhoz, meleg, száraz nyáron voltunk túl. A dombtetőn élő egyszikű gyepalkotó fűfélék kezdtek sápadni, elszáradni. Ennek ellenére 19 gyógynövényt figyeltem meg a területen (2. ábra).

Augusztusban is a lila, a sárga és a fehér színek tarkították a mezőt. Jelentősebb mennyiségben virágzott még a közönséges cickafark, a közönséges és tejoltó galaj, az apróbojtorján, a réti imola, a gilisztaűző varádics és a kanadai aranyvessző. A felvételezett gyógynövények száma ebben a hónapban 16 faj volt.

Az augusztusban ismertetett gyógynövények még virágoztak ugyan szeptemberben is a területen, de jelenlétük fokozatosan csökkent a hónap folyamán. Szemmel láthatóan kevesebb faj volt jelen a területen (3. ábra).

Ahogy közeledett az ősz úgy a lágyszárú növények kezdtek elszáradni és színeiket felváltották a termések színei. A bokrok, cserjék, fák termései lettek feltűnőek a természetben. Szeptember október hónapokban érett a kökény, a galagonya, a csipkebogyó, erdei szedret is lehetett még szemezgetni.

3. ábra – Néhol virít még a kanadai aranyvessző és a varádics
Forrás: Saját fotó, 2018 szeptember

Jelen cikk egy rövid kivonata, Gyógynövények felvételezése Putnok környékén című szakdolgozatomnak, melynek konzulense jelen cikkem szerzőtársa Dr. Csabai Judit. Érdeklődők számára a szakdolgozat teljes terjedelmében elérhető a Nyíregyházi Egyetem könyvtárában.

Bodnár Brigitta

Csabai Judit

Felhasznált Irodalom

BARTHA D. (2013): Természetvédelmi élőhelyismeret. Mezőgazda Kiadó, Budapest

BARTHA D. (2012): Természetvédelmi növénytan. Mezőgazda Kiadó, Budapest

BERNÁTH J. (2000): Gyógy – és aromanövények. Mezőgazda Növények, Budapest

BERNÁTH J. (1993): Vadon termő és termesztett gyógynövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest

OSZKOCSIL Z. (2014): A putnoki szőlőhegy tájváltozásai. Tájökológiai lapok 12 (2).

TREBEN, M. (1990): Egészség Isten patikájából. HUNGA PRINT Nyomda és Kiadó, Budapest

TURCSÁNYI G. (2001): Mezőgazdasági növénytan. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest

VARRÓ A. B. (2011): Gyógynövények gyógyhatásai. Kinizsi Nyomda, Debrecen

Hozzászólás a cikkhez