Új irányok a tavi pontytakarmányozásban | Magyar Mezsgye | magyarmezsgye.hu
Aktuális cikkek

Új irányok a tavi pontytakarmányozásban

Magyarországra a ponty-centrikus fél-intenzív tavi haltermelés a jellemző. A ponty a tógazdasági haltermelésben első helyen áll 75% fölötti részarányával. Ez a hazai fogyasztási szokásokban is visszatükröződik, a legkeresettebb halfaj az országban.
A nagy mértékben a természetes ökoszisztémára alapozott extenzív és fél-intenzív haltenyésztési technológiáknak nagy a fajlagos terület- és vízigénye, ezáltal nem tudják felvenni a versenyt az állattenyésztés más ágazataival.
Az intenzifikáció fokozására sok lehetőség van, jelen cikkben a tavi haltakarmányozás (elsősorban ponty) fejlesztésének irányairól kívánok nyújtani egy kisebb áttekintést.

Takarmányozás és a termékminőség kapcsolata

A haltermelés során értelemszerűen a legfontosabb cél a minél magasabb hozamok elérése. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a fogyasztói szokások jelentősen átalakulóban vannak, mely leginkább a tudatosságban és a jó minőségű termék iránti igényben nyilvánulnak meg. A tógazdasági ponty fogyasztói megítélése hazánkban – a viszonylag nagyarányú felhasználásának ellenére – rossz. A szálkák mellett a fő kifogás a ponty ellen, hogy zsíros és sok esetben kellemetlen iszap-íze van. Ezek a rossz tulajdonságai összefüggésben vannak az életmódjával és a tartástechnológiával, legfőképpen a takarmányozással. A haltermelőknek egyre inkább szem előtt kell tartani a tenyésztett halak minőségét is.
Tekintsük át kezdetben, hogy milyen főbb összefüggések vannak takarmányozás és ponty húsának minősége között.

Zsírtartalom
A természetes vízi és tógazdasági pontyok testzsír-tartalmát összehasonlítva, vagyis természetes- és gabonatakarmány hatását vizsgálva elmondható, hogy a testzsírtartalom széles skálán mozoghat: természetes vízi ponty zsírtartalma 2–5% közötti, gabonán hizlalt kövér ponty húsában 8,7%, túlhizlaltéban pedig 20% körüli a zsírtartalom.
A megetetett takarmány minősége és mennyisége nagyban befolyásolja a ponty növekedését és minőségét. A szükségleten felüli túlzott etetés zsírossá teheti a húst, a táplálékban található hasznos anyagok mellett a káros anyagok is beépülnek az állat szervezetébe.
A takarmányozás nagyobb intenzitása és a kiegészítő takarmányozás gyorsítja a növekedést és emeli a zsírtartalmat is.
Több kutatás egybehangzó eredménye alapján elmondható, hogy a ponty testének nyerszsírtartalma visszavezethető a takarmányozásra. Intenzíven nevelt, döntően táppal takarmányozott pontyoknál a teljes testben 11–12%, míg a csak búzával etetett pontyoknál 16,5% nyerszsírtartalom mérhető. Extenzív halastóban nevelt, szintén búzával, de kevesebb takarmánnyal nevelt pontyok testzsír-tartalma viszont alig éri el a 10%-ot
Természetes táplálék (zooplankton és Tubifex) és takarmány (búza) hatását vizsgálva kijelenthető, hogy a Tubifexszel etetett halak hasonló tömeggyarapodást értek el, mint a búzával etetettek, de az abraktakarmányt fogyasztó egyedek elzsírosodtak.

Zsírsavösszetétel
A ponty filéjének és egyéb szöveteinek zsírsavösszetétele elsősorban a takarmányozástól függ.
A túlzott gabonatakarmányozásnál, illetve fölöslegben biztosított takarmány etetése esetén a keményítő lebontás – zsírsav építés folyamatában nagyobb arányú az értéktelenebb, telített zsírsavak részaránya. A természetes táplálék, például a szúnyoglárva, plankton, amelyek hosszú láncú n3 zsírsavakat képesek előállítani, megfelelő táplálékot jelentenek. Ideális esetben a ponty sok természetes táplálékot fogyaszt, melyre szűkös takarmányozással rászoktatható.

Iszapíz
Az egész világon problémát jelent az ivóvízben és a halhúsban felhalmozódó kellemetlen iszap íz és dohos, penészes szag. A nem kívánt ízért két izoprén vegyület a felelős. A geozmint (GSM) és 2-metil-izoborneolt (MIB) mikroorganizmusok szintetizálják anyagcseretermékként, vagy pedig a pusztulásuk után kerülnek a vízbe. Több, együttesen vizsgált halfaj közül, minden esetben a ponty húsában találták a legnagyobb geozmin koncentrációt. Ez összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a ponty az aljzatról és az iszapból kitúrva veszi fel táplálékát, ahol a legnagyobb a geozmint és MIB-et termelő mikroorganizmusok hányada.
Az ízrontó vegyületek a szövetek zsírtartalmában akkumulálódnak. A tenyészidőszak során a ponty a nyári hónapokban ér el nagy súlygyarapodást, ekkor növekszik legnagyobb mértékben a zsírtartalma is. A fő probléma ezzel az, hogy a vizekben, ugyanebben az időszakban a legnagyobb az aktivitása azoknak a mikroorganizmusoknak, melyek a GSM és a MIB kialakulásáért felelősek.

Hagyományos gabonatakarmányozás
A hazánkban legelterjedtebb technológia félintenzív tavi haltermelés, melynek lényege a tavak biológiai produkciójának fokozása trágyázással, és az ezáltal előállított természetes táplálék kiegészítése abraktakarmányokkal. Ezek a kiegészítő takarmányok alapvetően szénhidrát (keményítő) forrást biztosítanak a halak számára. Amennyiben a feletetett abraktakarmány nem egészül ki a tóban megtermelődő fehérjeforrással, a túlzott energia bevitel a húsminőség romlásával jár, a halak elzsírosodását okozza, valamint a rosszul hasznosuló tápanyagok révén növekvő környezeti terheléssel számolhatunk. Ez korlátot szabhat a fehérjében alacsony abraktakarmányok alkalmazásának.

Új lehetőségek:
Melléktermékek és teljes értékű takarmányok használata
Ahhoz, hogy a hozamokat fokozzuk, a legkézenfekvőbb eljárás az etetett takarmányok minőségének emelése. Egyik lehetőség a kiegészítő takarmány fehérjetartalmának növelése. A magasabb fe­hér­jetartalmú növényi eredetű takarmányok (pillangósok, olajos magvak) a gabonához képest magasabb hozamokat eredményezhetnek. Azonban a pillangósok gyenge emészthetősége, gyakran magas antinutritív anyag tartalma miatt nem feltétlenül bizonyulnak versenyképes takarmánynak. Alkalmazásuk akkor lehet kifizetődő, ha gyengébb minőségben, de természetesen állati takarmányozásra még alkalmas állapotban, olcsón sikerül beszerezni. Ezeket a növényi eredetű termékeket keveréktakarmányok alapanyagaként kiválóan fel lehet használni (gabonával és állati eredetű melléktermékekkel keverve), mely kivitelben jobban meg tudják közelíteni a pontyok tápanyagigényét. Az ilyen, nagyrészt melléktermékek felhasználásával készült extrudált tápok amellett, hogy fenntarthatósági szempontból jobbak a magas halliszt tartalmú tápoknál, ár-érték arányban is kedvezőbbek.
A másik lehetőség a teljes értékű (pelletált vagy extrudált) tápok etetése tavi környezetben, mely technológiát már több szomszédos, illetve közeli országban (Horvátország, Szerbia, Románia, Csehország) is sikerrel alkalmazzák. Ezek a haltakarmányok értelemszerűen jóval magasabb árfekvéssel rendelkeznek, azonban használatuk rengeteg előnnyel jár. Legszembetűnőbb eredmény a hozamok megkétszerezhetősége. Az félintenzív technológiával megtermelhető átlagos 1.500–2.000 kg/ha halmennyiség helyett 3.500-4.000 kg is elérhető ugyanerre a területegységre vetítve. Természetesen ilyen halsűrűség mellett mindenképpen gondoskodni kell megfelelő mennyiségű víz- és oxigén pótlásáról, legfőképp a nyári időszakban.
Mindamellett, hogy sokkal nagyobb hozamokkal számolhatunk, a magasabb értékű takarmány etetése miatt a növekedés jelentősen felgyorsul, a halak hagyományos 3 szezon helyett a második év végére elérik a piaci méretet.
Több tudományos eredmény kimutatta, hogy a tavi környezetben komplett táppal nevelt ponty húsminősége messze meghaladja a hagyományosan gabonával takarmányozottakét. Nem tapasztalható elzsírosodás, a fehérjetartalom pedig jóval magasabb azokban a halakban, melyek teljesértékű tápot fogyasztottak. A hal zsírtartalmán belül pedig sokkal nagyobb részarányt képviselnek a többszörösen telítetlen hosszúláncú zsírsavak, jelentősen emelve a halhús táplálkozás-élettani és – nem mellesleg – a piaci értékét is.
Ökológiai és ökonómiai tekintetben is fontos az a hosszútávú hatás, melyet az extrudált tápok etetése jelent. Míg a gabonamagvak takamány együtthatója 4–4,5 kg/kg érték körül mozog, addig az egy kg halhús előállításához szükséges táp mennyisége ennek megközelítőleg a harmada. Lényegesen kevesebb szerves anyagot juttatunk ezáltal a tavakba, melyek emellett sokkal jobban is hasznosulnak. Hosszútávú hatása pedig a tavak lassab feliszapolódásában és az ezáltal javuló vízminőségben rejlik. A jobb vízminőség, kevesebb alga és alacsonyabb zsírtartalom következtében pedig kisebb eséllyel akkumulálódnak a halhúsban iszapízt okozó vegyületek. A feltöltődés lassulása miatt pedig ritkábban van szükség a tavak kotrására.
Látható tehát, hogy a melléktermékekre alapozott szuboptimális vagy teljes értékű tápok etetése jelentős mennyiségű pozitív hatással jár. A tenyészidő rövidíthető, a hozamok fokozódnak és alacsonyabb környezeti terhelés mellett sokkal magasabb értékű állati termék (alacsony zsírtartalmú, iszapíztől mentes pontyhús) állítható elő. A fogyasztói tendenciákat, valamint a hosszútávú környezeti és gazdasági fenntarthatóságot is figyelembe véve megfontolandó a teljes értékű tápok használata a hazai haltermelésben.

Dr. Varga Dániel
akvagarden.hu

Hozzászólás a cikkhez