A húsmarhatartás lehetőségei és kihívásai | Magyar Mezsgye | magyarmezsgye.hu
Aktuális cikkek

A húsmarhatartás lehetőségei és kihívásai

Vágás közeli állapotú, intenzíven hizlalt Angus hízóbika (Fotó: Forgó I.)

Az utóbbi évek tapasztalatai valamint a statisztika számai is azt tükrözik, hogy a szarvasmarha ágazaton belül a létszámcsökkenés megállt, ezen belül a húsmarha állomány létszáma is örvendetesen növekszik. Ez köszönhető a húsmarha állományok támogatásának növekedésének, a gyepterületek hasznosításának állatállományhoz kötéséhez is. Talán a tejelő szarvasmarha állományokkal szemben, ahol az elmúlt éveben kritikusan alacsony (60 Ft/kg körüli) nyerstej átvételi árakkal kellett a gazdálkodóknak dolgozni, a húsmarha ágazat árai sokkal kiegyenlítettebbek voltak. Elmondható, hogy a holstein fríz hízóbikák iránti kereslet is élénkül, az átvételi árak a nagy súlyú bikák esetében itt is növekedtek mintegy 10–15%-kal 500 Ft/kg körüli árszintre.
A KSH nyilvántartása szerint az országos szarvasmarha állomány nagysága a 2013 júliusi 763.100-as létszámról 13,2%-kal 864.000-re növekedett. A húshasznú tehenek száma az elmúlt öt évben összességében 72 ezerrel (94%-kal) emelkedett, így a 2017 évi húsmarha állomány nagysága 148.600 egyed megközelítően.
Kifejezetten nagy jelentőséggel bírnak a húsmarhák elhelyezésében és alap takarmánnyal való ellátásában a legelők. Az anyatehén és üsző nevelést az év minél hosszabb időszakában a gyepterületekre kell alapozni, amennyiben azok akár kiegészítéssel is, de képesek a tehenek táplóanyag szükségletét fedezni. A gyepterületek heterogenitása és a gazdaságok rendkívül eltérő terület ellátottsága is indokolja azt, hogy a területek állateltartó képességét fokozzuk. Ezt célszerű lenne kisebb testű anyatehenek tartásávan megvalósítani, hiszen a kisebb testtömeg okszerűen kisebb táplálóanyag igényt, kisebb takarmányigényt jelent, így több állat tartható az adott területen, szemben a nagy súlyú állományok anyateheneivel. Ennek a szemléletnek az előtérbe kerülését mutatja talán az is, hogy egyre nagyobb létszámban tartják Magyarországon is a kis testű világfajtákat, úgy, mint az Angus vagy a Hereford fajtákat. Külföldre kitekintve, azok az országok (Argentína, Uruguay stb.), ahonnan a világ marhahús exportjának zöme kikerül és látják el Európát és Közel-Keletet marhahússal, döntően az Angus és a Hereford fajtát használják. A fajtamegválasztás fontossága Nyugat-Európában és az USA-ban is nagy súllyal befolyásolja a gazdaságos termelést. Kutatások és egyetemi professzorok véleménye támasztja alá azt, hogy altalános fajtamegválasztási elvként vegyük figyelembe a környezeti feltételeket, az aszályos időszakok előfordulását, a legelők minőségét, a tartósított tömegtakarmányok mennyiségét és minőségét. A hazai sokszor mostoha viszonyok közé ezen levek szerint a kis súlyú fajták lennének az ideális választás.
Ezt azonban módosítja az a tény, miszerint a magyar húsmarha ágazatra jellemző, hogy a hízlalást a tenyészállatok tartói végzik zömében. Az értékesítés sok esetben kis súlyban (300 kg) történik meg további hízlalásrta és export célra. Az exportpiacok is a nagy súlyú genetikát igénylik (Charolais, Limousin, Magyar tarka). A technológiáink is jelentősen eltérnek az Amerikai rendszerektől. Ennek eredményeként található meg hazánkban szinte minden jelentős húsmarha fajta tenyész- és árutermelő állománya egyaránt.
A tartástechnológiai rendszereink is alapvetően meghatározzák a végtermék előállítást. Egyik csoportba sorolható gazdaságokban jellemzően a választás utáni intenzív hízlalás történik meg 150 kg-ról 300 kg-ra, amit export értékesítés követ. Ezen állományok Charolais, Li­mou­sin, Hereford, Magyar tarka vagy vegyes fajtaösszetételű állományok. A másik csoportba tartozó gazdaságokban az előző fajták mellett megtalálhatóak az Angus, Blonde ’d aqutaine, Fehér-kék belga és egyéb intenzív nyugat európai fajták. A hízlalás nyugati exportra vagy belföldi értékesítésre történik nagy súlyban (600–650 kg).
Mindkét esetben a gazdálkodás eredményessége sokszor az apróbb részleteken múlik, de alapvetően a nagy súlyú hízlalás kockázata nagyobb, hiszen tovább áll bent az állomány, nagyobb takarmánybázist igényel, az átvételi árak sokszor a 2 EUR/kg körül mozognak. Ezt a kockázatot a hatékonyabb termelést támogató istálló és takarmányozási technológiával és a lehető leg intenzívebb takarmányozással, takarmány összetétellel lehet csökkenteni. Tehát hozam intenzifikációját kell elérnünk a fajlagos költségek csökkentése mellet.
A jó húsminőségű, húsformákat mutató, piacos vágómarha előállítás, legyen az kis vagy nagy súlyban értékesített állomány, Magyarországon az előállítás lehetőségei és feltételei adottak. A piac aktuális igényeinek megfelelve az anyatehén állomány hatékony, olcsó, de nem visszafogott és eredményes tartását kell elérnünk, míg az hízlalásba állított állományok esetében az okszerű, a legújabb kutatási eredményekre alapuló és a lehetőségekhez mérten intenzív takarmányozással és tartástechnológiával a hatékonység növelést kell megcéloznunk. A tartósított takarmányok közül a hízó állományok esetében alkalmazzunk minél több szenázst, szilázst. A szénák etetése a fiatalabb állatok bendősítését szolgálja. Mind az anyatehén állományok szaporodásbiológiai státuszának javításához, mind pedig a hizlalt állományok ásványi és mikroelem hiánytüneteinek elkerüléséhez javasolt a premixek, nyalósók, nyaló vödrök vagy tálak etetése.
A húsmarha ágazat további bővülésének lehetőségét adja az is, hogy a prémium hús alapanyagok és húskészítmények iránti kereslet hazánkban a gazdasági helyzet javulásával és a bérek emelkedésével összhangban örvendetesen növekszik.

Dr. Forgó István
NYF-MATI
Nuscience Hungary Kft.

Hozzászólás a cikkhez