Aktuális cikkek

A rezisztens tájfajták jelentősége a csonthéjasok nemesítésébe

A csonthéjas gyümölcsfajokat ősidők óta termesztjük. Kezdetben véletlenül, magról kelt, majd tudatosan előállított magonc állományok képezték a gyümölcstermesztés alapjait. Egyes vidékek bizonyos gyümölcsfajok fennmaradásának és elterjedésének különösképpen kedveztek, ill. kedveznek ma is. Így alakultak ki az egyes gyümölcsfajok tradicionális termesztő tájai.
A termesztő tájakban koncentrálódott az illető gyümölcsfaj egyedeinek viszonylag nagy száma, kedvezett az egyes kórokozók és kártevők felszaporodásának és esetleges járványok kialakulásának. Részben a természetes kiválasztódás, részben a népi szelekció eredményeként, a spontán mutációknak köszönhetően, létrejöttek az egyes kórokozókkal szembeni toleranciával vagy rezisztenciával rendelkező egyedek, melyek esetenként fel is szaporodtak a populációban. Szerencsés esetben a népi szelekció folyamatában a jó gyümölcsminőség valamint a nagy termőképesség ötvöződött a betegség ellenállósággal. A létrejött betegségellenálló egyedek lehetőséget nyújtanak a rezisztencianemesítés számára rezisztencia-donorként való, több keresztezési ciklus egyidejű megtakarítása melletti, közvetlen felhasználásra. Egy így létrejött betegség ellenálló tájfajtával a Csengődi meggyel gazdagodott államilag minősített fajta szortimentünk (Apostol 1990, 1999).

Irodalmi áttekintés

A rezisztencianemesítés igen hosszú folyamat. Általában az egyes gyümölcsfajok vad változatai rendelkeznek az egyes kórokozók elleni rezisztenciával, melyek évszázadok, vagy akár évezredek alatt alakultak ki, a kórokozókkal történő együtt élés alatt. Ebben az esetben a gyümölcs általános emberi fogyasztásra alkalmatlan, vagy alig alkalmas. Kereskedelmi forgalomba hozatalra teljesen alkalmatlan. Ha ezeket a „vad fajtá”-kat használjuk fel a rezisztenciáért felelős géneknek az új korszerű fajtákba való beépítéséhez, 10–12 generációra van szükség.
A lisztharmat és fuzikládium rezisztens alma nemesítés során ez történt, csak sokszoros visszakeresztezésekkel volt elérhető az asztali minőség és a betegség ellenállóság ötvözésére.
Gyakorlatilag ugyan ez a folyamat játszódott le a tájfajták esetében is természetes körülmények között a spontán visszakereszteződésekkel, az évszázadok során kiegészülve a népi szelekcióval, mely az olyan gazdaságilag is értékes tulajdonságokra terjedt ki mint a méret, szín, íz-zamat, egyszóval jó gyümölcs minőség, termékenység, érésidő, stb.
A csonthéjasok esetében szerencsések vagyunk olyan tekintetben, hogy az egyik legnagyobb termesztő tájunkban a Duna-Tisza közén, Bosnyák meggy néven létrejött egy olyan spontán tájfajta populáció, melyben három féle kórokozóval, a Monillinia laxa, a Blumeriella jaapii és a Cytospora cincta gombákkal, szemben találhatók nagyfokú toleranciával vagy rezizisztenciával rendelkező egyedek (Apostol és Iezzony, 1992). Gazdaságilag is hasznosítható gyümölcsöt termő államilag is minősített tájfajta a Csengődi meggy került közülük kiemelésre. Tapasztalatunk szerint ez a tájfajta kapcsoltan, nagy százalékban, bár kombinációtól függően, változó mértékben örökíti is rezisztenciáját. (Apostol és Véghelyi 1992, 1994).
A kajszibarack, a szilva és az őszibarack egyik legveszedelmesebb betegsége a Sharka (szilvahimlő) vírus által okozott gyümölcs illetve levél foltosodás, mely legyöngíti a fákat, értékesíthetetlenné, vagy csökkent értékűvé teszi a gyümölcsöt, illetve érés előtti nagymértékű gyümölcshullást is okoz.
A kajszibarack esetében rendelkezünk olyan államilag is minősített, a Duna-Tisza közén, Kiskőrös környékén kialakult spontán populációból szelektált tájfajtával, a Ceglédi bíborral, mely a sharka vírussal szemben nagyfokú toleranciával, másnéven gyenge fogékonysággal, valamint kiváló gyümölcs-tulajdonságokkal rendelkezik. Keresztezésekhez felhasználva, az eddigi tapasztalatok szerint, kombinációnként eltérő mértékben örökíti a Sharka vírussal szembeni ellenállóságot (Erdős, 2016 – szóbeli közlés).
Őszibarack esetében tafrinás (Taphryna pruni) levélfodrosodás okoz jelentős károkat. A Mariska nevű fehérhúsú őszibarack tájfajta jelentős tafrinás levélfodrosodás betegséggel szembeni toleranciája (átlagon felüli fagyellenállósága mellett) kínál lehetőséget donorként felhasználásra, Taphrina rezisztencia-nemesítésben. Ugyancsak jelentős lehet átlagon felüli téli ill. későtavaszi utófagyokkal szembeni ellenállóságának köszönhetően a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szembeni nemesítésben való felhasználására.
Szilva tájfajták között, bizonyítottan sharka vírussal szemben toleráns vagy rezisztens államilag elismert fajta nincs. Ellenben a Nemtudom szilva fajtakör egyedei különböző mértékben esetenként nagyfokú toleranciával rendelkeznek (Pethő, 2011). Ilyen irányú szelekcióval donorként való felhasználásuk számításba jöhet.

Anyag és módszer

A jelen dolgozatban bemutatott fajták közös jellemzője, hogy magukban hordozzák a tájfajtákban fellelhető abiotikus és biotikus rezisztencia géneket, melyek különös értéket jelentenek a termesztésben.

Eredmények és értékelésük

A csonthéjasok rezisztencia nemesítése viszonylag rövid múltra tekint vissza. Tájfajták e célból való felhasználása kevéssé ismert, kifejezetten a tájfajtákra épülő rezisztencia nemesítési program jelenleg csak a magyarországi és a michigani meggynemesítés része. Mindkét országban a Magyarországon szelektált és 1980-ban államilag minősített Csengődi fajtának, mint rezisztencia donornak felhasználásán alapul a nemesítési program.
A Csengődi meggy tájfajtának rezisztencia donorként felhasználásával több mint 30 éve folyó hazai betegség ellenálló meggynemesítési programunknak, már 3 állami minősítésre bejelentett fajtajelölt eredménye is van. Az Érdi korai, Érdi kedves és Érdi bíbor fajtajelöltek mind a moníliás ágszáradással, a blumeriellás levélfoltosodással mind a cytospórás ágelhalással szemben ellenállóak. (Szügyi et al. 2010; Apostol és Szügyi 2016)
A környezeti tényezők közül a szárazsággal illetve a téli vagy későtavaszi utófagyokkal szembeni ellenállóság tekintetében is kialakultak nagy valószínűséggel tájfajták. Jelenleg ezek felkutatásával nem foglalkozik senki, így ezen tulajdonságokkal rendelkező államilag minősített fajta nincs is. A klímaváltozás káros hatásainak kivédésére feltétlenül szükséges lenne ilyen szempontból is kutatásokat végezni a meglévő tájfajta körökben.

Következtetések

A tájfajtákban spontán kialakult betegség ellenállóság lehetőséget nyújt a keresztezéses rezisztencia nemesítés évtizedekig tartó 10–15, esetleg még több generáción keresztül folyó folyamatának lerövidítésére.

Összefoglalás

Tájfajtakörök kialakulása az illető csonthéjas faj számára optimális vagy ahhoz közeli ökológiai körülmények között spontán folyamat. A termesztő tájban a kórokozó szervezetekkel való hosszú távú együttélés folyamán létrejönnek a betegítő szervezetekkel szemben toleráns, vagy rezisztens egyedek. A tájfajták kialakulása folyamatában a népi szelekció a legalkalmazkodóbb (biotikus és abiotikus hatások) és gazdasági, ill. áruértéket képviselő egyed kiemelésében és elszaporodásában játszik szerepet. E folyamat csúcsát jelenti az állami elismerés, mely a tájfajtát köztermesztésre alkalmasnak minősíti.
A betegség ellenállóságra történő gyümölcsnemesítés felismerve, hogy jelentős rezisztencia donor forrásként használhatja a tájfajtákat, használatukkal lényegesen lerövidítheti a korszerű rezisztens új fajták előállítását.
Ilyen rezisztencia donorok meggynél a Csengődi meggy, kajszinál a Ceglédi bíbor, őszibaracknál a Mariska, szilvánál a Nemtudom fajta.
Meggynél 3 állami minősítésre bejelentett fajtajelölt: Érdi korai (Pándy x Magyar porc x Csengődi), Érdi kedves (Pándy 279 x Csengődi) és Érdi bíbor (Érdi bőtermő x Csengődi) az eddig elért eredmény. Kajszibaracknál a Ceglédi bíborral készült utódpopuláció még szelekció és értékelés alatt áll. Őszibarack és szilva esetében még a rezisztenciára nemesítés nem folyik.

Irodalom

Apostol J. 1990: Biomeggy. Az első ellenálló meggyfajta Kertészet és Szőlészet 39. évf. 17. sz. 3. p.
Apostol J. – A. Iezzony: 1992. Sour cherry breeding and production in Hungary. Fruit varieties Journal 46 /1/. 11–15.
Apostol J. – Véghelyi K.: 1992. Betegségellenálló meggyfajták nemesítése. Lippay János Tud. Ülésszak kiadványa. Kertészeti Egyetem Budapest, p. 267–283.
Apostol J. – Véghelyi K.: 1994. Results of testcrossing in order to get disease resistant sour cherry varieties. Progress in Temerate Fruit Breeding. 53–55.p. Kluwwer Academic Publishers. Printed in Netherlands.
Apostol J.: 1999: A jövő ígérete a Csengődi. Kertészet és Szőlészet: 48 évf. 35. szám 8. p
Apostol.J. – Szügyi S.: 2016:Perspektivikus cseresznye és meggy fajtajelöltek a NAIK gyümölcstermesztési kutatóintézetéből. XXII. NövénynemesítésiTudományos Nap, 2016 38.p
Erdős Z.: 2016. Szóbeli közlés
Pethő F.: 2011. Tanulmány a Nemtudom szilváról. Észak–Keletmagyarországi Gyümölcs Kutatás-Fej­lesz­tési Alapítvány és az Újfehértói GYKSZ Nonprofit Közhasznú Kft. kiadó. 29.p
Szügyi S. – Aposto J.-Rozsnyay Zs.: 2010: „Érdi bőtermő” és „Csengődi” meggyfajták utódnemzedékeinek vizsgálata betegségellenállóság és termesztési érték szempontjából. XVI. Növénynemesítési Tudományos Napok 2010. március 11. Összefoglalók 133.p

Apostol János
NAIK Érdi Gyümölcstermesztési Kutatóintézet

Hozzászólás a cikkhez