A szarvasmarhák takarmányozásának gépei | Magyar Mezsgye | magyarmezsgye.hu
Aktuális cikkek

A szarvasmarhák takarmányozásának gépei

Az állattartáshoz kapcsolódó egyes munkafolyamatok gépesítése már a múlt század közepén, a takarmányok előkészítéséhez, főként az aprításához alkalmazott kezdetleges berendezésekkel elkezdődött. A különféle munkafolyamatokat teljes egészében kiváltó eszközök és gépek gyártása, használata azonban igazán csak az 1930-as évektől kezdődött.
Először röviden ismerkedjünk meg a legelterjedtebb takarmánykeverő gépekkel és azok működési elveivel. A keveréktakarmány-előállító gépek feladata a nagy mennyiségű, különböző anyagú és minőségű takarmányok gyors, homogén és a szigorú minőségi igényeknek megfelelő összekeverése. A takarmányban kell biztosítani az állatok számára szükséges energiát, tápanyagokat, a különböző ásványi sókat és vitaminokat. Az összetevőket meghatározott mennyiségben, illetve arányban kell összekeverni.

1. ábra – Függőleges csigás keverő

A takarmány-keverőgépek szakaszos (tételes) vagy folyamatos üzeműek lehetnek. Szakaszos üzemű takarmánykeverők esetén az anyag előkészítése, bemérése és bekeverése szakaszosan (tételenként) történik. A keverőgép minden ciklusban egy adagot vagy receptet készít. A teljes ciklusidőhöz mindenképpen hozzátartozik a betöltés és a kiürítés időtartama is. A függőleges csigás keverő a szakaszos üzemű keverők családjában az egyik legrégebbi típus. Úgynevezett rétegcserés keverőgép, melynek alaptípusa az 1. ábrán látható, lényegében az „átlapátolás” kézi műveletét utánozza. A hengeres tartály alsó része kúpszerűen elszűkül és zsákolóban végződik. A tartály közepén 2 vagy 3 részből álló cső húzódik végig. A csőben a tengelyre szerelt keverőcsiga a töltő garattól a tartály tetejéig nyúlik. A csigatengelyt ékszíj és lánc közvetítésével elektromotor hajtja. Fordulatszáma 200–300 1/min. Az összekeverendő takarmányt a garatból szállítja a keverőtartályba. A legfelső cső végén elhelyezett keverőlapát a csiga által folyamatosan szállított anyagot a tartály falához röpíti. A keverési idő a keverendő takarmány minőségétől függően 5–10 perc. A fordulatszám csökkentésével nő a keverési idő, nagyobb fordulatszámon pedig romlik a csiga töltési foka – ami csökkenti a teljesítőképességet –, valamint nő a gép terhelő nyomatéka és teljesítményfelvétele. A gépek térfogata az egészen kis értéktől 10 m3-es méretig is előfordul.
A folyamatos keverőgépeket elsősorban a nagy teljesítményű (5–10 t/h) keverőüzemeknél használják. A hengeres keverő (2. ábra) keverődobját kissé ejtősen (15–20%) állítják be, ami közel 8–10°-nak felel meg. A dob belsejében a dobpalásttól néhány mm-re egy vagy több, saját tengelye körül forgó lemezcsiga van. A takarmányokat az előkészítő garatba mérjük be. Innen az anyag folyamatosan a keverődobba forog, majd a lejtősen beépített dobban forgás közben lefelé csúszik. A csigák viszont a lefelé csúszó terményt állandóan visszaterelik, így a takarmány összetevői folyamatos keverés közben haladnak végig a keverődobban. A kész keverék a dob mélyebben fekvő végén a zsákológaratba folyik.

2. ábra – Folyamatos üzemű hengeres keverő

Kondicionáló csiga: a préselvény-gyár­tás előtétgépe, gyakran építik rá a pelletáló gépsorra. Arra szolgál, hogy a már kész száraz – dercés – keveréket előkészítse a préselésre. Ez azt jelenti, hogy a különböző folyadékkomponensek (melasz, víz, különböző kötőanyagok, stb.) bekeverését végzi el. A kondicionáló csigát precíz és összehangolt adagolórendszerrel kel felszerelni, hogy a kívánt keverési arány megfelelően biztosítható legyen.
A szarvasmarhák takarmányozásának alapvető sajátossága, hogy különféle – fi­zi­kai tulajdonságaikban is eltérő – takarmányféleségeket kell kijuttatni. Ez azt jelenti, hogy szálas eredetű tömegtakarmányok (ilyen a széna, a szenázs, a zöldszecska, stb.) mellett abraktakarmányok kijuttatására is szükség van. A kijuttatandó takarmányok összetétele évszakonként is és a termelés fázisától is nagymértékben függ.

 

3. ábra – A mobil gépekre alapozott technológia
A – silótároló, 1 – silómaró-rakodó, 2 – szállító és kiosztó jármű, B – koncentrált takarmánytároló,
3 – töltőcsiga, C – szénatároló, 4 – széna rakodása,
5 – bálabontó-aprító és kiosztó, 6 – nagyméretű szénabála őrlő és rakodó, 7 – kisméretű szénabála őrlő és rakodó, 8 – széna kiosztása, 9 – a kevert takarmány kiosztása

A takarmányozás, mint munkafolyamat három műveletelemből áll, melyek a következők:

  • az anyag kitermelése a tárolótérből és szállítójárműre rakása,
  • a szállítás, esetleg takarmány-előkészítés, valamint
  • a takarmány kiosztása (elosztása) az etetővályúkba.

A szarvasmarhák takarmányozása során a takarmányokat a tárolótérből az etetés helyére kell szállítani. A szállítóberendezések elrendezése és működése szerint így megkülönböztetünk:

  • stabil (beépített gépekből álló), valamint
  • mobil (akár a kettő kombinációja is lehet) takarmányozás-technológiát.

A hazai szarvasmarhatartó telepeken a mobil takarmányozási rendszer terjedt el, melynek főbb műveleteit és gépeit, valamint a műveletek helyszíneit a 3. ábra szemlélteti. A szilázs kitárolása például külön erre a célra kialakított speciális célgépekkel, az ún. silómaró-rakodó gépekkel, míg a kiosztás az ún. keverő-kiosztó kocsikkal valósítható meg. Szükségszerű megoldás, hogy a kitermelést univerzális rakodó-berendezéssel valósítják meg. Ez azonban nem szerencsés, mert nagy kitárolt felület keletkezik, ami az utóerjedés szempontjából mindenképpen kedvezőtlen. Kitermeléskor tehát törekedni kell arra, hogy a kitermelt felület minél kisebb, egyenletes és sima legyen. Kiindulás adatként elfogadható, hogy a megbontott felületen a meginduló utóerjedés naponta 4–5 cm mélységig hatol.
A takarmánykiosztó kocsik speciális járművek, melyek egyik – talán legismertebb – változata az önürítős takarmánykiosztó kocsi (4. ábra). Mint ahogy az az elnevezésből is kiderül, a kocsi nem alkalmas a különböző komponensű anyagok keverésére, csupán a kiosztást valósítja meg. A kocsi a takarmányt a rakfelület alján elhelyezett változtatható sebességű kaparólánccal továbbítja a maródobokhoz. A maródobok fogai által lemart takarmány az oldalkihordóra esik, amely – konstrukciós kialakítástól függően – egy- vagy kétoldalú jászolba juttatja azt. Ismertes olyan változat is, amikor a takarmányt – szőnyegszerűen – a kocsi mögötti etetőasztalra ürítik. Az oldalkihordó és lazítódobok rendszerint a kocsik elején üzemelnek. A dob kerületi sebessége rövid szecska esetén 2–3 m/s, hosszabb szecskánál – az eltömődés elkerülése érdekében – 5–6 m/s. A kiszórt takarmány mennyisége a haladási sebességgel, valamint a kihordólánc sebességének változtatásával állítható be.

4. ábra – Önürítős takarmánykiosztó kocsi

Találhatunk olyan megoldású önürítős kiosztó kocsit is, amelyet elláttak abrakadagoló berendezéssel, így ezzel az abrak szabályozható mennyiségben juttatható a tömegtakarmányba. Ez a rövid keverési idő azonban nem biztosít kellően egyenletes összetételt. Mivel a kérődzők komplex takarmányozása megkívánja, hogy a takarmányt több komponensből állítsuk össze, ezért a szilázsféleségek, az abraktakarmányok és az aprított szénafélék összekeverésére és kiosztására legcélszerűbb a keverő-kiosztó kocsik használata. Az 5. ábrán a keverő-kiosztó kocsik egyik legelterjedtebb változata látható. Ezt a megoldást szokás háromcsigás keverő-kiosztó berendezésnek (kocsinak) is nevezni. A berendezés vontatott kivitelben készül és a három keverőcsigának, valamint az oldalra-kihordó szerkezetnek a hajtás a traktor teljesítmény-leadó tengelyéről történik. A takarmány kívánt homogenitása néhány perces keverési idővel beállítható. Ez lehetővé teszi azt, hogy a berendezés a töltés helyétől a kiosztás helyéig megtett út alatt elvégezze a keverést, ami lényegesen javítja a kocsi időkihasználási tényezőjét. Ezek a keverő-kiosztó kocsik általában 5–14 m3 térfogatú tartályokkal készülnek, és a 8 m3 feletti változatok már önjáróak.

5. ábra – Keverő-kiosztó kocsi szerkezeti felépítése 1 – keverő csigák, 2 – szabályozható keresztmetszetű adagolónyílás, 3 – alváz, 4 – a csigák hajtása

Jól gépesített tehenészeti telepeken gyakran találkozhatunk az ún. önrakodós keverő-kiosztó kocsikkal, melyek nagy előnye, hogy nem igényel külön rakodó­be­rendezést. Az ilyen kocsik rakodóegysége lehet egyszerű vágólap is, de gyakoribb a vágókésekkel ellátott maródobos kivitel. A maródob kialakítása nagy mértékben befolyásolja, hogy a berendezés milyen takarmányok rakodására alkalmas. Például a speciális marókésekkel ellátott, nagy fordulatszámú – rendszerint hidromotorral hajtott – dob alkalmas kazalban vagy bá­lában tárolt széna rakodására is, ami lényegesen növeli a gép univerzalitását. Azonban ezek a gépek – mivel legalább 6–8 hidromotor is található rajtuk – bonyolultabb szerkezeti kialakításúak és lényegesen drágábbak is.

Dr. Kovács Zoltán
Nyíregyházi Egyetem Műszaki és
Agrártudományi Intézet

Hozzászólás a cikkhez