Aktuális cikkek

Mi a helyzet burgonyafronton?

Kísérlet betakarítása

Viccesen fogalmazva „keleten a helyzet változatlan”.
Ha komolyra fordítjuk a szót, akkor azonban meg kell állapítanunk, hogy ez sajnos nem igaz. Már annak is örülnénk, ha a burgonyatermesztés helyzete legalább a korábbi évek szintjén lenne. De nem így van. Úgy látszik, még mindig van lejjebb. Az ágazat évek óta a mi és mások tollából is hangoztatott – a termelők által pedig naponta megélt – mélyrepülése tovább folytatódik. Mi másnak is nevezhetnénk azt az állapotot, amikor az étkezési burgonyatermő terület a Terméktanács véleménye alapján alig haladja meg a 10.000 hektárt? Még 2015-ben is 18.000 ha felett termesztettünk burgonyát, ami persze a 20 évvel ezelőttinek amúgy is csak kb. a fele volt. Az össz itthon megtermelt burgonya a 2004 évi csatlakozásunk óta 780 ezer tonnáról 450 ezer tonnára zsugorodott. Az ország vető-burgonyatermesztése pedig szinte megszűnt. Idén kevesebb, mint 190 ha. Ezt még leírni is siralmas. Uniós csatlakozásunkkor ez a terület még 1200 ha volt. Mindeközben az étkezési burgonya importja évről évre nő. Mára a piacot uraló nagykereskedelmi láncokon keresztül a hazai fogyasztás kb. 20%-át az import teszi ki. Főleg, Francia, Belga, Német, Szlovák és Lengyel. A burgonyának Magyarországon továbbra sem létezik feldolgozóipara. Tehát minden megtermelt árú, legyen az még oly gyenge minőségű is, előbb utóbb a boltok polcain, vagy az út menti árusoknál végzi. Jelentősen rontva a fogyasztók burgonyába vetett, amúgy is megcsappant bizalmát. Az árak pedig… No azok igen csak hektikusan mozognak. „Dolgozik” a szabad piacnak nevezett káosz, az erősebb kutya elve, a nepperek világa. Milyen értékítéletet közvetít magunkról, a burgonyatermesztéssel foglalkozókról a társadalom többi tagja felé az, ha még a valóban szép, jó minőségű étkezési burgonya kilógrammonkénti ára is csak annyit ér, mint egy átlagos minőségű gombóc fagylalt, 250 Ft-ot? Mindeközben a termelői felvásárlási ár jelenleg 40–50 Ft/kg nettó értéken mozog. Hát lehet-e, szabad-e ennyiért burgonyát termeszteni?
Lehet és kell is! Ha nem akarunk akár már néhány év múlva 100%-ban külföldi krumplit tenni a gyerekeink asztalára.
De először nézzük mi vezetett ehhez a kritikán aluli helyzethez, csak a legfontosabb okokat kiemelve.

  • A burgonyatermesztés teljes szervezetlensége, a stabil felvásárlási, értékesítési utak hiánya.
  • A termelés felaprózottsága. Az összefogás, szövetkezés hiányából adódó egységes és nagy mennyiségű, tárgyalási alapot képezni tudó árualap hiánya.
  • A jövedelmezőség csökkenése (agrárolló, input anyagok és energia árának növekedése, termelői ár stagnálása).
  • Az éghajlati anomáliák előfordulási gyakoriságának növekedése. Vele összefüggésben az öntözött területek alacsony részaránya.
  • Korszerűtlen termesztéstechnológia használata, termelők tudásszintjének alacsony volta.
  • Innováció és technológiai fejlesztések, beruházások, fajtaváltás elmaradása, stb.

Hogyan lehetne gátat vetni az ágazat további térvesztésének?
Véleményem szerint önszerveződés nélkül sehogyan sem. Mi magyarok nem vagyunk egy kollektivista nemzet – szoktuk mondani. Itt mindenki egyedül akar boldogulni. Látjuk hova vezet ez az út. Felőrlődik a szakma. Külföldi mintákra alapozva a termelőknek olyan valódi szövetkezeteket kellene alakítaniuk, ahol az üzleti irányítást profi, bármikor számon kérhető és leváltható szakembergárdára kell bízni. Ilyen szövetkezetekben nem feltétlen a tulajdonosoknak kell lenniük a vezetőknek, sőt. Akik talpon kívánnak maradni, hatékonyan, nyereségesen szeretnének termelni, azoknak szövetkezniük kell. Együtt tudják majd megtenni azokat a szükséges technológiai korszerűsítéseket (öntözésfejlesztés, gépesítés, tárházépítés, kiszerelés és feldolgozás fejlesztés), amelyek költségigényesek ugyan, de elengedhetetlenek a továbblépéshez, talpon maradáshoz. Termelőinknek lépést kellene tartaniuk a technológiai fejlesztésekkel. Utazni, „világot látni”, bemutatókra, továbbképzésekre járni. Rugalmasan alkalmazni a legújabb műszaki megoldásokat, nem ódzkodni az újabb fajták kipróbálásától, a gyors fajtaváltástól. Ami pedig az egyik legfontosabb, megérteni azt, hogy költséghatékonyságot (tehát azt, hogy mekkora befektetéstől mekkora haszonnövekedést várhatunk el) igen is számolni kell. Sikeresek igazán akkor lesznek, ha a burgonya igényeit maximálisan igyekeznek kielégíteni. A mai korszerű fajtákkal, egészséges, fémzárolt vetőgumót használva, öntözve, legyen az magyar, vagy külföldi, mindenképpen el lehet érni a 60–70 t/ha-os termésátlagot (lásd 1. táblázat). Ha pedig a jó fajtaválasztás okán a termés 90–95%-a értékesíthető (nem babás, nem varas, egyenletes méreteloszlású, stb.), akkor még a hektáronkénti 1–1,5 millió forintos ráfordítás mellet is, 40 Ft/kg-os átvételi árral és 60 t/ha terméssel számolva elérhető a 1–1,5 millió Ft/ha-os haszon!
Termelni tehát megéri, ha a termés eladható! És ez a kulcsa mindennek! Hogy eladható, és olyan áron legyen eladható, ami mindenkinek megéri, no ehhez kell az összefogás, az érdekérvényesítő képesség, a piaci erő. Ehhez kívánok Önöknek, termelőknek sok erőt, kitartást és jó egészséget!

1. táblázat – Provokációs teljesítménykísérlet terméseredményei
Balástya, 2017. Tóth-Sári Nándor termelő gazdasága

Dr. Polgár Zsolt
egyetemi tanár

Hozzászólás a cikkhez