Aktuális cikkek

Fóliaházak fűtése

A hajtatott zöldségfélék (uborka, paradicsom, paprika stb.) ára május-június folyamán jellemzően gyorsan csökken. Ezért a termelők, hogy a termés nagyobb részét tudják viszonylag magas áron eladni, egyre korábbi időszakban ültetik ki a palántákat. Ebben az esetben viszont rendszerint elkerülhetetlen a termesztőberendezések (fóliaházak, üvegházak) fűtése. Attól függően, hogy milyen mértékben szeretnénk kielégíteni a növények hőigényét, háromféle fűtési szintet különböztetünk meg:

1. fiziológiailag optimális fűtés,
2. mérsékelt fűtés,
3. vészfűtés.

A fiziológiailag optimális fűtést leginkább a palántanevelésben, elsősorban a kelés időszakában alkalmazzuk. Ilyenkor a leginkább érzékenyek a növények a hőmérséklet ingadozására, az optimumtól való eltérésre. Mivel a palántanevelés területe ez esetben viszonylag nem nagy, így az optimumfűtés költsége is kisebb költséggel valósítható meg.
Mérsékelt fűtés esetén a kiültetett növények számára a fóliasátrakban az optimumtól 5–7 °C-kal alacsonyabb hőmérsékletet biztosítunk. Ez még elegendő arra, hogy a növények kielégítően fejlődjenek, de ugyanakkor a fűtési ráfordítások se legyenek túl nagyok.
A vészfűtés – a nevéből adódóan – azt jelenti, hogy csak olyan mértékben fűtünk, hogy a növények ne károsodjanak (fagyjanak meg) a hidegtől. Ennek a módszernek az egyik nagy hátránya, hogy elnyúlhat a növények fejlődési időszaka, tervezhetetlenné válik a termés időpontja.
A választott fűtési szint határozza meg nagy részben a szükséges fűtőberendezés típusát is. A vészfűtésre leginkább úgynevezett „fűrészporos kályhákat” terjedtek el, hosszú vízszintes kürtőcsővel. Hatásfokuk nagyon alacsony, a hőmérsékleti eloszlás a fóliaházban rendkívül egyenetlen. Ezen úgy lehet javítani, hogy ventilátorral keverjük a levegőt a fóliaház légterében.
A mérsékelt fűtéshez már komolyabb fűtőberendezésre van szükség. Itt már lényeges kérdés a fűtőberendezés hatásfoka, hiszen hosszabb ideig üzemeltetjük őket. Erre a célra „ventilátoros kazánokat” használhatunk. Ez esetben a kazánnal és hőcserélővel felmelegített levegőt ventilátorok segítségével juttatják el a növények közelébe. Legjobb erre a célra a perforált fóliatömlő. Ezeknek a fűtőberendezéseknek a hatásfoka sokkal magasabb, és hőeloszlás is egyenletesebb. Nagy hátrányuk, hogy páraleszárító hatásuk igen magas.
A melegvizes fűtőberendezéseket leginkább a fiziológiailag optimális fűtésnél használják, főleg üvegházakban, vagy nagyon korai kiültetésnél. Legelterjedtebb az úgynevezett vegetációs fűtés, amikor a sorok között a talajon, vagy annak közelében helyezkednek el a fűtőcsövek. A kazánokban felmelegített vizet ilyenkor elektromos szivattyúkkal keringtetjük a csőhálózatban.

A vegetációs fűtés a növények számára kedvező mikroklímát teremt, meggyorsítja a tápanyagfelvételt, javítja a gyökerek vízfelvételét és lényegesen csökkenti a kórokozók fellépésének veszélyét is.
Egy alternatív – de ma már egyáltalán nem ritka – megoldást jelenthet a fűtési feladat megoldására a geotermikus energia (termálvíz) hasznosítása is. A geotermikus energia melegvíz formájában igen eredményesen használható növényházak és fóliasátrak fűtésére. A fűtési teljesítmény iránti igény a növényház méreteitől, hőgazdálkodási viszonyaitól, betelepítettségétől és természetesen a növénykultúrától függ.
A termálvíz növényházak fűtésére is jól kihasználható, de növényház-fóliasátor együttesekben még gazdaságosabb fűtést tesz lehetővé. Ha 90 °C körüli hőmérsékletű hévíz áll rendelkezésre, akkor többlépcsős hasznosításra is van mód: szivattyúk közbeépítésével a vízkivételi helyhez legközelebb eső növényház(ak) légfűtéssel fűthetők. A távozó, alacsonyabb hőmérsékletű (pl. 50 °C-os) termálvízzel további növényház vagy fóliaházak légtér- vagy talajfűtése végezhető. Visszakeveréses megoldással a hőlépcsőket stabilizálni lehet. A fóliaházakból kilépő 20–25 °C hőmérsékletű víz még mindig hasznosítható, pl. hálózati öntözővíz előmelegítésére.
Alacsonyabb, 50–60 °C hőmérsékletű termálvízzel történő növényházfűtéskor ajánlatos a különböző fűtési lehetőségeket kombinálni. Nagyon hideg téli napokon, vagy akár csúcsidőben is az alacsony hőmérsékletű termálvizes fűtés jó kiegészítője lehet a szalma- vagy a faapríték-tüzelésű biomasszakazán.
A fóliaházak fűthetők az ún. vízfüggönyös módszerrel is, amikor kettős fóliaréteg között áramoltatnak hőtartalmától már jórészt megszabadult, előzetesen hasznosított, 20–30 °C hőmérsékletű termálvizet. Az áramló langyos termálvíz nemcsak fűt, hanem hőszigetelő hatást is kifejt, azonban ennek az eljárásnak nagy a vízigénye és teljesen záró, ép fóliát igényel.

Dr. Kovács Zoltán
okl. mezőgazdasági gépészmérnök

Hozzászólás a cikkhez