Aktuális cikkek

Őshonos és intenzív húshasznú tyúkfajták ondóminőségének összehasonlítása – 2

2. rész

Eredmények és értékelésük

Eredményeink szerint az ondó átlagos mennyisége (ml) (0,62; 0,48; 0,23 ml) a legalacsonyabb a Tetra HB Color kakasoknál, a legmagasabb a sárga magyar kakasoknál volt (1A. ábra). Az átlagos motilitási érték (4,4; 3,1; 3,9) a kendermagos magyar kakasoknál volt a legalacsonyabb, a legmagasabb pedig az átlagos ondómennyiséghez hasonlóan a sárga magyar kakasoknál (1B. ábra).

2. ábra – A/ A spermiumok mennyisége (millió/µl), valamint B/ az élő, ép; az élő, morfológiailag rendellenes és elhalt sejtek aránya a Kendermagos magyar, a Sárga magyar és a Tetra HB Color kakasoknál a, b, c P≤ 0.05

A 2A. ábra mutatja az ondósejtek koncentrációját (millió/µl), mely a Tetra HB Color hibridnél mutatkozott a legmagasabbnak, míg a két őshonos fajta sejtkoncentrációjában nem volt különbség (2,8; 3,1; 4,1). A 2B. ábra az élő, ép spermiumok; az élő, rendellenes morfológiájú spermiumok és az elhalt spermiumok arányát szemlélteti. Az ondómintákban a legkevesebb élő, morfológiailag normális sejtet a kendermagos magyar fajtában találtuk, a legtöbbet pedig a húshibridnél (79,5%; 73,9%; 82,5%). A morfológiailag rendellenes sejtek aránya a sárga magyar fajtában (11,2%; 7,9%; 8,5%), míg az elhalt sejtek aránya a kendermagos magyar fajtában volt a legmagasabb (9,2%; 11,2%; 9,0%).

3. ábra – A/ Spermium-morfológiai rendellenességek aránya , valamint B/ az elsődleges és másodlagos morfológiai rendellenességek aránya a Kendermagos magyar, a Sárga magyar és a Tetra HB Color kakasoknál a, b, P≤ 0.05

Az egyes morfológiai rendellenességeket a helyzetük szerint akroszóma, fej, középdarab és farok rendellenességekre oszthatjuk. E szerint megvizsgálva a különböző morfológiai rendellenesség típusokat mindegyik fajtában a középdarab rendellenességek domináltak (3A. ábra). A középdarab rendellenességek legnagyobb arányban a sárga magyar fajtában jelentkeztek. Ha a rendellenességeket elsődleges (herei eredetű), illetve másodlagos (környezeti hatások) csoportokra bontva vizsgáljuk (3B. ábra), akkor is látható, hogy mindkét őshonos fajtánál és a hibridnél is a másodlagos rendellenességek jelentkeztek legnagyobb arányban. A vizsgált fajtákat összehasonlítva pedig a sárga magyar fajtában volt a másodlagos rendellenességek arány a legmagasabb. Ez az eredmény abból következik, hogy a középdarab rendellenességek legnagyobb része valamilyen környezeti hatásnak köszönhetően keletkezik.
A sikeres ondóvételeket megvizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy a sárga magyar fajtánál 96,7%-ban, a kendermagos magyar fajtánál 79,2%-ban és a Tetra HB Colornál 67,5%-ban sikerült értékelhető mennyiségű és minőségű ondót gyűjtenünk.

Következtetések

Jelen kísérletünk alapján elmondhatjuk, hogy az általunk vizsgált két őshonos fajta és a húshibrid ondó mennyisége egybeesik, míg az ondósejtek koncentrációja valamelyest meghaladja a tyúkfajra leírt átlagos értékeket (Péczely, 2013). Az élő, ép sejtek arányáról elmondhatjuk, hogy a kendermagos magyar kakasok esetében hasonló, míg a sárga magyar kakasoknál magasabb értékeket kaptunk, mint a korábbi, 2007-ben végzett vizsgálatainkban (Kowalczyk, 2007).
Jóllehet, a spermiumok koncentrációját és az élő, ép sejtek arányát tekintve a Tetra HB Color kakasok bizonyultak a legjobbnak, azonban mivel szignifikánsan kevesebb ondót produkáltak, az átlagos ejakulátum mennyiségre vetített élő, normális spermiumok mennyiségét tekintve a sárga magyar fajta volt a legjobb teljesítményű.

Összefoglalás

Vizsgálatunk során 12 héten keresztül monitoroztuk sárga magyar kakasok (SM), kendermagos magyar kakasok (KM) és Tetra HB Color húshibrid kakasok (T) spermatológiai mutatóit.
Az ondó mennyiségét, a spermium koncentrációt, a motilitást, az élő-ép -, a rendellenes morfológiájú -, illetve az elhalt sejtek arányát vizsgáltuk a szakma szabályai szerint.
Eredményeink szerint mind az ondó átlagos mennyisége (0,62 (SM); 0,48 (KM); 0,23 (T) ml), mind az átlagos motilitási érték (4,4 (SM); 3,1 (KM); 3,9 (T) – egy 0-5 terjedő szubjektív skálán -) a sárga magyar kakasoknál, míg az ondósejtek koncentrációja a Tetra HB Color hibridnél volt a legmagasabb (2,8 (SM); 3,1 (KM); 4,1 (T) millió/µl). A legkevesebb élő, morfológiailag normális sejtet a kendermagos magyar fajtában találtuk (79,5 (SM); 73,9 (KM); 82,5 (T) %). A legtöbb morfológiailag rendellenes sejt a sárga magyar fajtában (11,2 (SM); 7,9 (KM); 8,5 (T) %), míg a legtöbb elhalt sejt a kendermagos magyar fajtában volt (9,2 (SM); 11,2 (KM); 9,0 (T) %). A kiemelt különbségek P≥ 0.05 szinten szignifikánsak voltak.
Eredményeink szerint a vizsgált időszakban a fajták közül az átlagos ejakulátum mennyiségre vetített élő, normális spermiumok mennyisége a sárga magyar fajtában volt a legmagasabb.
Munkánkat az NKFIA AGR_PIAC_13-1-2013-0031 pályázat támogatta.

Irodalom

  • Barna, J. – Hidas, A. – Szalay, I. – Várkonyi, E.: 2002. Baromfifélék ivarsejtjeinek mélyhûtéses tárolása, mint ex situ génmegõrzés. Állattenyésztés és Takarmányozás. 51 (1) 74-76.
  • Burrows, W.H., Quinn, J.P. (1937): A method of obtaining spermatozoa from the domestic fowl. Poult. Sci. 14:251
  • Harnos, A., Reiczigel, J. (2006): Biostatisztika és kísérlettervezés. p: 14. www.univet.hu/users/zslang/phd/kis-terv–elemszam–transzform.pdf
  • Hocking, P. M. – Bernard, R.: 2000. Effects of the age of male and female broiler breeders on sexual behavior, fertility, and hatchability of eggs. Br. Poult. Sci. 41:370–376.
  • Kowalczyk, D.: 2007. Spermatológiai és ondómélyhűtési összehasonlító vizsgálatok őshonos magyar tyúkfajtákban. SZIE-MKK, BSc szakdolgozat. pp. 31-33.
  • Mihók, S.: 2004. Őshonos és réghonosult baromfifajok fenntartása a debreceni agrártudományi centrumban. Baromfi, VII. évfolyam, 2. szám: 8-13.
  • Péczely P. : 2013. Madár szaporodásbiológia. Agroinform Kiadó, pp. 121-122.
  • Szalay, I.: 2002. Régi magyar baromfifajták; Mezőgazda kiadó, Budapest; 10-68.
  • Szalay, I.: 2004. A régi magyar baromfifajták tenyésztése és génvédelme a KÁTKI-ban. Baromfi, VII. évfolyam, 3. szám, 22-25.
  • Végi, B. – Váradi, É. – Ferencziné Szőke, Zs. – Barna, J.: 2008. Szerves szelén és E-vitamin kiegészítés hatása hústípusú szülőpárok spermatológiai mutatóira. AWETH 4 (2) pp. 391-400.
  • Végi B. – Váradi É. – Szőke Zs. – Barna J.: 2013. Effect of sex ratios, spiking and extra artificial insemination on the breeding efficiency of broiler breeders. Acta Veterinaria Hungarica 61:(3) pp. 393-404.

Végi Barbara, Drobnyák Árpád,
Váradi Éva, Liptói Krisztina, Barna Judit
Haszonállat- Génmegőrzési Központ, Gödöllő, Isaszegi út 200
vegi.barbara@hagk.hu

Hozzászólás a cikkhez