Aktuális cikkek

A vidékfejlesztés felértékelődő szerepe az egyenlőtlenségek csökkentésében 2.

2. rész

Az SDG-k mögött álló célkitűzések és indikátorok egy viszonyítási alapot jelentenek az előrehaladás sikerességének méréséhez, mint a szegénység felszámolása (1), az éhezés megszűntetése (2), az egészség és jóllét (3), minőségi oktatás (4), nemek közötti egyenlőség (5), tiszta víz és alapvető köztisztaság (6), megfizethető és tiszta energia (7), tisztességes munka és gazdasági növekedés (8), ipar, innováció és infrastruktúra (9), egyenlőtlenségek csökkentése (10), fenntartható városok és közösségek (11), felelős fogyasztás és termelés (12), fellépés az éghajlatváltozás ellen (13), óceánok és tengerek védelme (14), szárazföldi ökoszisztémák védelme (15), béke, igazság és erős intézmények (16), valamint partnerség a célok eléréséért (17).
Ha tehát a világba kitekintünk, rendkívül sajátos jelenségnek vagyunk a tanúi: a jövedelem nemzetközi egyenlőtlensége már jó ideje egyre nőtt, és jelenleg is tovább növekedik. Arra kerestem a választ, hogy miként alakul a gazdasági egyenlőtlenség Európai Unió NUTS 2 régióiban. Mivel az életminőséget jobban össze lehet hasonlítani egy közös átszámítási alapként alkalmazott pénznem, az ún. vásárlóerő-paritás (PPS) segítségével – amely egy sor áru és szolgáltatás árát méri az egyes országokban rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva – így számításaimnál több helyen alkalmaztam. A vásárlóerő-paritáson mért jövedelmek összehasonlítása áttekintést nyújt az Unión belüli életszínvonal-különbségekről.
A klaszteranalízis segítségével az adatok nagy csoportját szerettem volna kisebb közösségekbe sorolni, és ezáltal a centrum-periféria relációt meghatározni. A következő táblázatba (1. táblázat) gyűjtöttem össze a legfontosabb alapstatisztikai mutatókat az elemzés segítségével létrehozott öt csoportra vonatkozóan.
Úgy vélem, hogy a centrum-pe­ri­féria relációkat létrehozó függési vi­szony­rendszer a világgazdaság térbeli elrendeződésének leírására jól alkalmazható modell. A következőkben e modell alapján értékelem a kapott eredményeket. A statisztikáim eredményei rávilágítanak arra, hogy Európai Unión belül erős egyenlőtlenség figyelhető meg a régiók szintjén. Az Inner London-West régió – mint tudjuk – hivatalosan a leggazdagabb terület Európában, ahol az egy főre jutó GDP 148.000 PPS. Mintegy 200.000 vállalkozással, körülbelül 2.000.000 alkalmazottal, a „Kék-banán“* részeként valóban központi mag szerepet tölt be az unió életében. Kiugróan magas adataival egyedüli régiónak nevezhető. Az 1. klaszter gazdasági mutatói jóval magasabb értékekkel rendelkeznek a többi csoporthoz képest. A négy régió – Inner-London East, Rég. Bruxelles/Brussels Gewest, Hamburg, Luxembourg – nemcsak Euróbán belül, hanem világviszonylatban is egyik legnagyobb koncentrációját mutatja a lakosság, a tőke és ipar tekintetében, így az EU-n belül méltán nevezhető központi mag régiónak. Dinamikus peremként értelmezem a 2. számú klasztert, amelyek ún. „növekedési pontok” környezetében helyezkednek el, és ezáltal a csoportba tartozó régiókba vonzanak más üzleti tevékenységeket, képzett munkaerőt és tőkét. A legkisebb gazdasági teljesítménnyel rendelkező 3. és 4. klasztert perifériaként definiálom. Míg Wallerstein félperifériát, Nemes Nagy J. külső és belső perifériát különböztet meg. Belső periféria lehet a 3. klaszter, míg a 4. klasztert, a külső perifériát a keleti régiók példázzák. Érdemes még a medián és az átlag közötti különbséget is szemügyre venni és elemezni. A medián egy nevezetes helyzeti középérték a statisztikában, az a középső érték, amely a sorba rendezett adatainkat két egyenlő részre bontja, azt is jelenti, hogy ennél az értéknél az adatok legfeljebb 50%-a kisebb és legfeljebb 50%-a nagyobb. Megfigyelhető, hogy szinte minden általunk számolt klaszternél kisebb a medián, mint az átlag, ez arra enged következtetni, hogy itt több az átlagosnál kedvezőtlenebb helyzetben levő régió.
A Föld térbeli egységei nem egyforma növekedést produkálnak. Sokan a globalizáció negatív következményeinek tulajdonítják, hogy egyes régiók felzárkóztak, mások inkább lemaradtak. Európában a kutatók a perifériák zsugorodását figyelték meg, azonban az egyenlőtlenség problémája, ahogy a világban, úgy az Európai Unióban, mint regionális tömbben tapasztalható. A térbeliség dualizmusa tehát jelen van. A jövedelem eloszlásának változása, valamint a különböző társadalmi csoportok jövedelmi helyzetének megítélése, a szegénység, a társadalmi kirekesztődés kérdése az EU2020 stratégiának is kiemelt célterülete.
Belátható, hogy a régiók közötti migráció a jövedelmi különbségek csökkentésének egyik meghatározó, ma igen aktuális módozata. A jobb élet reményében az emberek ma már nem csak az országon belüli, hanem az egyes országok, illetve földrészek közötti mobilitásban is gondolkodnak. Megállapításom szerint Európán belül az Európai Uniónak erősen számolni kell a jövőben a további kelet-nyugati irányú legális bevándorlással.
Mindezek által egyre jobban fontossá válik a vidékfejlesztési programok előtérbe kerülése. Az Európai Uniós vidékfejlesztési programok prioritásában szerepel, hogy csökkenjen a szegénység és lendületet kapjon a gazdasági fejlődés a vidéki térségekben. A vidékfejlesztés mára egy együttműködésre épülő folyamat kell hogy legyen, melynek célja a vidék gazdasági potenciáljának növelése a vidék minőségbeli egyenetlenségeinek javítása érdekében. A rurális fejlődés mára már nem csak a mezőgazdaság fejlődésétől függ (bár nagyon fontos), hanem jelentős szerepet játszik az ipar, de főként a szolgáltatás szektor. A vidék változásának dinamikája azonban kisebb, tehát csak lassúbb változásra képes. A fenntartható vidékfejlesztésnek óriási szerepe van, abban, hogy vidék jellegzetes értékei ne tűnjenek el.

* „Az Európai Unió legdinamikusabban fejlődő, legsűrűbben lakott, leginkább urbanizált területe az úgynevezett Kék Banán, amelynek területén a legfejlettebb iparágak és szolgáltatások (pl. üzleti szolgáltatások, mint a bankok, biztosítók, tőzsdék stb.), a kutatás-fejlesztés központjai koncentrálódnak. Ez a térség Londontól a Benelux államok területén, a Ruhr-vidéken és Dél-Németországon át egészen Milánóig terjed. Jellemzője még a fejlett infrastruktúra, a magas foglalkoztatottság, a magas jövedelmi szint is.” (http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/tarsadalomfoldrajz/az-europai-unio-a-globalis-gazdasagban/regiok-az-eu-ban)

Forrás:
Gunnar Myrdal (1974): Korunk kihívása a világszegénység. Társadalomtudományi Könyvtár. Gondolat, Budapest
Jan Tinbergen (1979): A Rio-jelentés (a nemzetközi gazdasági rend átalakítása) Közgazdasági És Jogi Kiadó, Budapest
Nemes Nagy János (2009): Terek, helyek, régiók. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 206-214.
Piketty, T. (2015): A tőke a 21. században, Kossuth Kiadó
Pupos Tibor (2015): Vidékgazdaságtan – Oktatási segédlet. Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely
Tóth Gergely (2016): Gazdasággép. L’harmattan, Budapest
ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok:
http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/topics/sustainable_development_goals.html

Nagy Zita Barbara
egyetemi tanársegéd, Pannon Egyetem,
Georgikon Kar Keszthely


Hozzászólás a cikkhez