A karcagi nemesítésű fűfajok értékmérő tulajdonságainak értékelése – 2. | Magyar Mezsgye | magyarmezsgye.hu
Aktuális cikkek

A karcagi nemesítésű fűfajok értékmérő tulajdonságainak értékelése – 2.

2. rész

Eredmények és értékelésük

Az angolperje a kiválóan bokrosodó évelő aljfüvek közé tartozik, a tövek átlagos szélessége 6–17 cm volt (2. táblázat). A tövek átmérőjének meghatározásának fontossága annak vizsgálata érdekében történt, hogy mennyire domináns a vizsgált fűfaj az adott termőhelyi viszonyok között. A betakarítás szempontjából fontos tulajdonság a maghozó szárak átlagos magassága, amely fajtától függően 51–74 cm között alakult. A Karcagi angol perje nagyobb szélesség és szárhossz értékekkel jellemezhető.

2. táblázat – A tövek átlagos szélességének és a maghozó szárak hosszának alakulása a vizsgált angolperje fajtáknál (Karcag, 2015, 2016)

A fűfajok növekedését, fejlődését, a szemtermés mennyiségét és minőségét nagymértékben befolyásolja az időjárás. Az angolperje száraz viszonyok között generatív jellegűvé válik, sok magszárat, kevés levelet fejleszt. A 2015. évben a maghozó szárak száma a Karcagi fajtánál 47–186, a Zöldikénél 45–171 darab közötti tág intervallumban változott (3. táblázat). A Karcagi angolperje szemtermése (6,6 g tő-1) jóval meghaladta a Zöldike termését (4,0 g tő-1). A fővirágzat hossza és a kalászkák száma a két fajtánál közel azonos értéket mutatott.

3. táblázat – A termésképző elemek alakulása a vizsgált angolperje fajtáknál (Karcag, 2015)

A tenyészkerti körülmények között a maghozó szárak magassága a sovány csenkesznél 51–68 cm között változott (4. táblázat), amely magasság lehetővé teszi a gépi betakaríthatóságot. A faj jellemzője a hamvaszöld színű levélzet. A zászlóslevél átlagos hossza 5,1 cm, szélessége 1,3 mm volt.

4. táblázat – A sovány csenkesz morfológiai tulajdonságainak alakulása (Karcag, 2016)

A virágzat megjelenési ideje 2016. április 01–08. volt, a virágzás április-május időszakában átlagosan 10 napig tartott. A maghozó szárak száma és a termésmennyiség szélsőséges értékek között változott, értéke átlagosan 288 darab volt, a tövenkénti termés 19,3 g volt. Az ezerszemtömeg 0,32–0,50 g között alakult, a betakaríthatóság szempontjából fontos a lehető legnagyobb ezerszemtömeg (5. táblázat).

5. táblázat – A sovány csenkesz termésképző elemeinek alakulása (Karcag, 2016)

A termés mennyisége és a maghozó szárak száma között pozitív, szoros összefüggést volt kimutatható mindkét vizsgált fűfajnál (0,731–0,863), míg a termés és a többi vizsgált termésképző elem között gyenge, közepes összefüggést mutatott a korrelációanalízis eredménye.

6. táblázat – A termésképző elemek közötti összefüggések vizsgálata (Karcag, 2016)

Következtetések

A tenyészkerti körülmények között a Karcagi angolperje szemtermése meghaladta a Zöldike fajtáét, a maghozó szárak átlagos magassága a betakaríthatóság szempontjából megfelelően alakult, azonban a száma tág intervallumban változott. Ez alapvetően a nemesítési alapanyagban rejlő genetikai variabilitásra hívja fel a figyelmet, amely adott esetben az effektív nemesítői munka alapja lehet. A sovány csenkesz a kedvező körülmények között nagyszámú maghozó szárat produkált, a tövenkénti termésátlag elérte a 46,0 grammot is. Az elemzések eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a termés mennyisége a maghozó szárak számával mutatott szoros pozitív korrelációt, ami arra enged következtetni, hogy a hozamnövelési céllal végzett növénynemesítői tevékenységek során, a vizsgált fűfajok esetében a maghozó szárak mennyisége meghatározó szelekciós szempont.

Összefoglalás

Két fűfaj értékmérő tulajdonságait vizsgáltuk a DE AKIT Karcagi Kutatóintézetében, amelyek az általánosan elterjedt angolperje (Lolium perenne L.), valamint a füves szikes pusztai társulások egyik jellegzetes alkotó növénye a sovány csenkesz (Festuca pseudovina Hack. ex Wiesb.) volt. Az angolperje állomány telepítési éve 2014. év tavasza, míg a sovány csenkeszé 2015. év tavasza volt. A célunk olyan egyedek kiválasztása, amelyek a betakaríthatóságnak a legjobban megfelelnek (maghozó szár hossza, pergési hajlam, maghozam).
A kiválasztás során különböző paramétereket vettünk figyelembe. Az angol perjénél (Karcagi és Zöldike) a tövek átlagos szélességét (cm), az átlagos magasságot (cm), a maghozó szár számát (darab), a fővirágzat hosszát (cm), a kalászkák számát (darab), valamint a magtermés mennyiségét (g). A sovány csenkesz esetében a zászlóslevél szélességét (mm) és hosszát (cm) a virágzási időt (nap), a maghozó szár hosszát (cm), valamint a virágzat hosszát (cm) vizsgáltuk.
A Karcagi angolperje jobban bokrosodott, mint a Zöldike erre utal a tövek átlagos szélességének alakulása. A Karcagi fajtánál 9,0–17,0 cm, a Zöldikénél 6,0–13,0 cm között alakult a tövek szélessége. A maghozó szárak magassága mindkét fajtánál meghaladta az 55 cm magasságot a 2016. évben, amely a betakaríthatóság szempontjából kedvező. A maghozó szárak száma és a szemtermés között pozitív, szoros korreláció van, azaz a szárak száma befolyásolja a termés mennyiségét, azonban a maghozó szárak száma széles intervallumban változott. A Karcaginál 47–186, míg a Zöldikénél 45–171 darab tő-1 érték között. A szemtermés tövenkénti átlagos mennyisége a Karcaginál 6,6 g tő-1, a Zöldikénél 4,0 g tő-1 volt.
A sovány csenkesz maghozó szárainak átlagos hossza 61,7 cm volt, míg a maghozó szárak száma az angol perjéhez hasonlóan szélsőséges értékek között változtak 58–637 darab tő-1, amely köszönhető a talaj, kedvező tápanyag ellátottságának is. Az ezerszemtömeg átlagosan 0,4 g volt, a termés a maghozó szárak számával párhuzamosan nőtt 3,1–46,0 g tő-1 között változott.

Kulcsszavak: angolperje, sovány csenkesz, morfológiai tulajdonságok, termés, termésképző elemek

Irodalom

Elgersma, A.: 1990. Seed yield related to crop development and to yield components in nine cultivars of perennial ryegrass (Lolium perenne L.). Euphytica. 49. (2) 140-154.
Janovszky J.: 1988. Gyepalkotó fűfajok és fajták. In: Nagy Z. – Vargyas Cs. (szerk.): Gyepnövénytermesztés – gyeptakarmány-hasznosítás. Gyep- és Takarmánygazdálkodási Fejlesztő Gazdasági Társaság. Szombathely. 15-70.
Lakic, Z. – Sokolovic, D. – Babic, S. – Vojin, S. – Ikanovic, J. – Veljovic, T. – Balalic, I.: 2013. Genetic variability of seed yield and seed yield components of autochthonous Lolium perenne L. populations. Genetika. 45. (2) 553-563.
Özköse, A. – Tamkoc, A. 2014. Some morphological characteristics of perennial ryegrass genotypes and correlations among their characteristics. World Academy of Science, Engineering and Technology International Journal of Biological, Biomolecular, Agricultural, Food and Biotechnological Engineering 8. (12) 1381-1384.
Studer, B. – Jensen, B. L. – Hentrup, S. – Brazauskas, G. – Kölliker, R. – Lübberstedt, T. 2008. Genetic characterisation of seed yield and fertility traits in perennial ryegrass (Lolium perenne L.). Theoretical and Applied Genetics. 117. 781-791.
Stukonis, V. – Bednarska, I.: 2007. Festuca pseudovina in Lithuania. Botanica Lithuanica. 13. (1) 13-18.
Sváb J. 1981. Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 272.
Török P.– Miglécz T. – Valkó O. – Tóth K. – Kelemen A. – Albert Á.-J. – Matus G. – Molnár V. A. – Ruprecht E. – Pap L. – Deák B. – Horváth O. – Takács A. – Hüse B. – Tóthmérész B.: 2013.New thousand-seed weight records of the Panonnian flora and their application in analysing social behaviour types. Acta Botanica Hungarica. 55. (3-4) 429-472.
Vinczeffy I.: 1969. Gyepnövények magprodukciójának vizsgálata III. Néhány fűfaj magprodukciója. Agrobotanika. 1969. XI.

Murányi Eszter1 – Jóvér János2 –Czimbalmos Ágnes1 – Csízi István1– Monori István1
1 – Debreceni Egyetem, Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság, Karcagi Kutatóintézet, 5300 Karcag Kisújszállási út 166.
2 – Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi- és Környezetgazdálkodási Kar, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet, 4032 Debrecen Böszörményi út 138.

Hozzászólás a cikkhez