Aktuális cikkek

A karcagi nemesítésű fűfajok értékmérő tulajdonságainak értékelése

Bevezetés

Napjainkban a fűfajták viszonylag széles választéka áll rendelkezésre a legkülönbözőbb felhasználási céloknak és termőhelyi viszonyoknak megfelelően. A Karcagi Kutatóintézetben fenntartott fűfajták az alföldi szikes puszták növénypopulációiból lettek kinemesítve, ami biztosítja természetes arid körülmények közül kiválasztott egyedek kiváló alkalmazkodóképességét és a hosszú élettartamát. Az általunk vizsgált két fűfaj az angolperje (Lolium perenne L.) és a sovány csenkesz (Festuca pseudovina Hack. ex Wiesb.) volt. A gazdaságos vetőmagtermesztés érdekében különböző értékmérő tulajdonságokat kell figyelembe venni a tájhoz illeszkedő fajták nemesítése során. Az értékmérő jellegek köréből betakaríthatósági jellemzők kiemelt figyelmet érdemelnek. Ilyen tulajdonságok a maghozó szárak átlagos magassága, a termés mennyisége, az ezerszemtömeg és a pergési hajlam. Jelen munkánkban a növénynemesítési tevékenység során jelentkező adatfeldolgozási tevékenység részeredményit értékeltük a karcagi nemesítésű fajtáknak a hazai fűtermesztési vertikumban potenciálisan betölthető szerepének pontosítása érdekében.

Irodalmi áttekintés

Az angolperje egy sötétzöld, olykor meddő hajtásokkal is rendelkező, erőteljesen bokrosodó, évelő fűfajta, amely olykor erőteljes sarjadzással és gyengébb kelési eréllyel jellemezhető (Janovszky, 1988). Dús, bojtos gyökérzete mélyen a talajba hatol, a talaj felső rétegét erősen behálózza, így egy igen kedvelt gyepalkotó. Virágzata kalász, amely a legtöbb esetben mereven felálló, olykor mérsékelten elhajló, jellemzően 15-30 centiméter hosszú. Lakic et al. (2013) kutatási tevékenysége során az angol perje tövenkénti szemtermését vizsgálta. Eredményeiben 5,21–15,4 g között változó értékekről számolt be, amely alapján erőteljes variabilitás feltételezhető e paraméter fajon belüli alakulásában. Studer et al. (2008) megállapítása szerint a legnagyobb hatással a teljes szemtermés mennyiségre a kalászonkénti szemtermés mennyisége van. A fajta genotípusa nagymértékben meghatározta a generatív és vegetatív tulajdonságok alakulását, így e paraméterek tekintetében igen látványos eredményeket érhetünk el a hagyományos növénynemesítési eljárásokkal. A nemesítési tevékenység során viszont igen fontos az adott növény botanikai jellemzőire vonatkozó összefüggések megalapozott ismerete, így a keresztezéses és szelekciós folyamatok során. Elgersma (1990) eredményei igen jelentős támpontokat adhatnak, amely szerint nincs kapcsolat a tövenkénti kalászok és a szemtermés között. Özköse és Tamkoc (2014) szerint a kalász hossza és a kalászkák száma, illetve a szemtermés között szignifikáns pozitív összefüggés volt kimutatható.
A sovány csenkesz Európában és Ázsia nyugati részén őshonos, évelő fűfaj. Fűcsomója finom, az angol perjénél mérsékeltebben bokrosodó. A sovány csenkesz kiemelkedően fontos jellemzője a rendkívül jó sótűrő-képesség, amely által még a legmostohábbnak tekinthető szikes pusztaságokban is gyeptakarót képez. Vinczeffy (1969) tápanyagban szegény talajon vizsgált sovány csenkesz egyedeket. A generatív tulajdonságokra vonatkozó felmérések alapján megállapította, hogy a virágzatokat nevelő szárak száma a sovány csenkesz esetében átlagosan 30 darab. A sovány csenkesz tápanyagigénye jelentősebb a többi fűfajokhoz viszonyítva, ami erőteljesen kitűnik abban, hogy a megfelelően kezelt gyepek esetében a sovány csenkesz akár a háromszorosára is növekszik, továbbá bokrosodása, illetve a szemtermése is jelentős növekedést mutat. Stukonis és Bednarska (2007) vizsgálatai alapján sovány csenkesz virágzatának hossza 4,5–6,0 mm közötti, míg Török et al. (2013) a Pannon flóra fajainak ezerszemtömegeit vizsgálva a sovány csenkesz esetében 0,26 g értéket állapított meg.

1. táblázat – A csapadék (mm) és hőmérsékleti (°C) értékek alakulása (Karcag, 2014–2016.)

Anyag és módszer

A szabadföldi kísérlet a Debreceni Egyetem AKIT Karcagi Kutatóintézetének területén, réti csernozjom talajon lett beállítva. Az angolperje (Karcagi és Zöldike) töveket 2014-ben, míg a sovány csenkesz töveket 2015 tavaszán telepítettük a „Rainer” ősgyepről származó tövekből. Az ősgyep talaja gyenge termőhelyi adottságú sekély, középmély termőrétegű réti szolonyec talajok. A telepített tövekből 10–10 darabot vontunk a vizsgálatba. Az angol perjénél mértük a tövek átlagos szélességét (cm), a maghozó szár számát (darab) és -magasságát (cm), a fővirágzat hosszát (cm), a kalászkák számát (darab), valamint a szemtermés mennyiségét (g tő-1). A sovány csenkesznél a zászlóslevél szélességét (mm) és hosszát (cm), a maghozó szár számát (darab) és hosszát (cm) a virágzási időt (nap), a virágzat hosszát (cm), az ezerszemtömeget (g), valamint a tövenkénti szemtermés mennyiségét (g tő-1) mértük.
Tekintettel arra, hogy az angolperje és a sovány csenkesz évi 550–650 mm lehullott csapadékmennyiséget igényel, a 2014-es telepítési év 629,6 mm csapadék mellett kedvezőnek tekinthető, míg a 2015. év csapadékmennyisége (414,0 mm) jóval kevesebb volt, mint a térségre jellemző átlagos csapadékmennyiség (503,4 mm) (1. táblázat). A hőmérsékleti értékek (2014. év 12,2 °C, 2015. év 12,0 °C) minden évben meghaladták az 50 éves átlaghőmérséklet értékeit (10,0 °C).
A kísérlet során a tövek közötti területek gyommentességét állandó fóliatakarással biztosítottuk. A herbicidek használatát az esetleges fitotoxicitási kérdések kiküszöbölése érdekében mellőztük. A kísérlet során a vizsgált paraméterek mérvadó változását eredményező növénykórtani, valamint kártani problémákat nem észleltünk.
A vizsgált termésképző elemek közötti összefüggések szorosságának elemzésére Pearson-féle korrelációanalízist végeztünk. A korrelációanalízisnél az összefüggés erősségének értékelésére Sváb (1981) szerint végeztük, amely alapján ha az r – értéke <0,4 laza, 0,4-0,7 közepes, 0,7-0,9 szoros, >0,9 erős összefüggést állapítottunk meg.

Folytatás…

Hozzászólás a cikkhez