A takarmányokban esetlegesen előforduló toxinok jelentősége | Magyar Mezsgye | magyarmezsgye.hu
Aktuális cikkek

A takarmányokban esetlegesen előforduló toxinok jelentősége

A mikotoxinok jelenléte a takarmányláncban komoly veszélyforrás, ezért a világ országainak többségében valamilyen szabályozásuk indokolt. A szabályozás feltételei közül a legfontosabbak a toxikológiai adatok, a mikotoxin előfordulási adatok ismerete különböző takarmányokban, a mikotoxin koncentráció eloszlásának ismerete egy tételen belül, a megfelelő analitikai módszer az adott mikotoxin meghatározására, valamint a törvényi szabályozások. Ma már több mint ezer toxikus gomba metabolit ismert, közülük közel száz káros hatását bizonyították. Kiemelkedő humán- és állategészségügyi jelentőséggel mindössze 15–20 mikotoxin rendelkezik. A mikotoxinok okozta megbetegedések évszázadok óta ismertek. E témakör keretében áttekintést nyújtunk a mikotoxinok humánegészségügyi vonatkozásairól, a gyakoribb mikotoxinokról, és toxintermelő penészgombákról, azok kártételéről, valamint a mikotoxinok ellenőrzésének jogszabályi hátteréről.

 

A mikotoxinok fogalma, jelentősége

A mikotoxinok a fonalas gombák kedvezőtlen feltételek közötti szaporodása közben termelődő másodlagos anyagcsere termékek, az élelmiszer-láncban gyakran fordulnak elő, nagy gazdasági veszteséget okoznak, és a közegészségügyi veszélyek forrásaivá is váltak. Elszaporodásuk mértékét a szubsztrátumok (pl. gabonafélék, olajos-növények stb.) érzékenysége, az oxigén jelenléte, a megfelelő hőmérséklet és nedvességtartalom határozza meg. Az elsődleges mezőgazdasági termelés (takarmánynövények, növényi eredetű élelmiszerek stb.) előállítása során főként a nagyobb víztartalmat igénylő, úgynevezett szántóföldi penészgombák, a tárolás során pedig a kisebb nedvességtartalom mellett az úgynevezett raktári penészgombák szaporodnak el. Az előbbiek toxintermeléséhez a köztermesztésben lévő gabonafajták, hibridek fogékonysága (rezisztencia-hiánya) mellett az agrotechnikai hibák, a növényváltás hiánya (monokultúrás termesztés), a talajsavanyodás, a növénytáplálási és növényvédelmi anomáliák stb. is szükségesek. A raktári penészgombák szaporodása és toxintermelése szinte kizárólag tárolástechnikai hibákra utal. A különböző gombatoxinoknak sok olyan közös tulajdonságuk van, amelyek a mikotoxikózisok megelőzése, a gazdasági veszteségek csökkentése és humán-egészségügyi hatása miatt is figyelmet érdemel. Ezek a következők:

  • a toxinok kis molekulatömegűek, antigén hatásuk nincs, ezért belőlük az ellenük való védekezést szolgáló vakcina nem készíthető;
  • a magas hőmérsékletre nem érzékenyek, a 100–200 ˚C-on szárított gabona toxint még tartalmazhat;
  • a gyomornedv sósavtartalmának ellenállnak, így mérgező tulajdonságuk a szervezetben megmarad;
  • agresszív sejtmérgek;
  • a szervezeten belül a különféle szervekben (máj, vese) kumulálódnak;
  • direkt/indirekt módon gátolják a szervezet specifikus védekező mechanizmusát;
  • metabolitjaikkal együtt bekerülnek a különféle állati eredetű élelmiszerekbe (tej, tojás, vér, máj);
  • közülük számos (az aflatoxin, a T-2 toxin, a patulin, a fusarium B1, az ochratoxin-A, a zearalenon stb.) az emberi egészséget közvetlenül is veszélyezteti.

A mikotoxinokat termelő fonalas gombák heterotróf élőlények, amelyekre jellemző, hogy obligát aerobok, a szerveztük felépítéséhez és szaporodásukhoz szerves anyagokat használnak fel, a takarmányok és az élelmiszerek számukra kitűnő szervesanyag források, szaporodásukat az oxigén mennyisége jelentősen befolyásolja. A toxint tartalmazhatja a gombák spórája, micéliuma (endotoxin) vagy a gomba szaporodását szolgáló közeg (exotoxin). A toxin termelő gombával fertőzött takarmány felhasználásakor mind az endo-, mind pedig az exotoxinok bekerülhetnek az állat szervezetébe.
Jelenleg több mint 400 mikotoxin ismert, de számuk folyamatosan nő. A legtöbb mikotoxin nemcsak a termelő gombában található meg, hanem a gomba kiválasztja azt az élőhelyéül szolgáló élelmiszerbe is. A penészgombák a növénytermesztés és az állattenyésztés számára egyaránt súlyos gazdasági és egészségügyi problémát jelentenek. A növénytermesztésben a termés csökkenése, a vetőmag minőségi romlása, a sütőipari minőség csökkenése stb. okoz gazdasági veszteséget. A gomba növényi táplálóanyagokat használ fel, aminek következtében csökken a takarmány energia- és esszenciális aminosav-tartalma. Az állattenyésztésben a takarmányfelvétel csökkenésével, rossz takarmányértékesítéssel, állandósult szaporodásbiológiai zavarokkal, a fertőzésekkel szembeni csökkent ellenálló-képességgel, esetenként az egyes toxinokra jellemző megbetegedések (mikotoxikózisok) kialakulásával kell számolnunk a penészgombával fertőzött, toxinnal szennyezett takarmány fogyasztását követően. A mikotoxikózisok felismerését megnehezíti, hogy:

  • általában a toxinok kis koncentrációban vannak jelen, kimutatásuk nehéz, részben az analitikai módszerek meglehetősen nehézkes kivitelezhetősége miatt, részben pedig a még ismeretlen vegyületek előfordulása következtében;
  • a tünetek és a kórok felismerésének idejére az etetett és mikotoxinnal szennyezett takarmánytétel már általában elfogyott, nincs mód annak analizálására;
  • a tünetek az alacsony toxinkoncentrációk miatt nem kifejezettek, nem kórjelzők;
  • gyakori a multitoxikus hatás, azaz több toxin egyidejű előfordulása és ezek kölcsönhatása nem minden esetben ismert.

A mikotoxikózisok közös ismérvei, hogy takarmányozás eredetűek, hátterükben nincs specifikus kórokozó, a betegség nem fertőző, és a szennyezett takarmány megvonásával a tünetek csökkennek. A feltételezett diagnózist megerősíti a mikotoxin takarmányból való kimutatása, hogy a tünetek a kimutatott mikotoxinra nézve jellemzőek, és a szennyezett takarmány etetésével a tünetek mesterségesen is kiválthatók.
Egyes gombák toxintermelő képessége évszázadok óta ismert, a penészgombák toxintermelésére egy 1960-ban, Angliában bekövetkezett tömeges pulykaelhullás irányította a figyelmet. Kiderült, hogy az állatok elhullását a takarmányuk egyik komponense, a földimogyoró, egy – az azt termelő mikroorganizmusról – aflatoxinnak elnevezett anyaggal való szennyezettsége okozta. A toxin termelője az Aspergillus flavus nevű penészgomba. A mikotoxinok az állatok, ember egészségére is veszélyt jelentenek, az élelmiszertermelés, a feldolgozás, a tárolás valamint a forgalmazás minden fázisában számolni kell jelenlétükkel. A mikotoxinok növényi eredetű élelmiszerekkel, élvezeti cikkekkel (pl. korpa, müzli, gyümölcslevek, sör, kávé) közvetlenül bejuthatnak az emberi szervezetbe. Tekintettel arra, hogy a takarmány alapanyagaink (elsősorban kukorica, búza) sokszor jelentős mikotoxin szennyezettséget mutatnak, az állati eredetű termékek is jelenthetnek humán-egészségügyi kockázatot. Ezek közül főként a belső szervekkel (vese, máj), a vérrel készült töltelékáruval kerülhetnek kis mennyiségben mikotoxinok a táplálékláncba. Azok a toxinok, amelyek a tejjel kiválasztódnak (pl. ochratoxin A, zearalenon, aflatoxin) különösen veszélyesek, mert az élet első napjától bejuthatnak az újszülött szervezetébe. Ezért a mikotoxin probléma megoldása komplex összefogást igényel a humán- és állategészségügy, az állattenyészés és növénytermesztés, a környezetvédelem és ökonómia területén is.
A toxintermelő penészgombákat két csoportja osztják aszerint, hogy növekedésükhöz több (szántóföldi penészgombák) vagy kevesebb (raktári penészgombák) vizet igényelnek. Gyakorlati szempontból fontosabb raktári penészgombák az Aspergillus- és Penicillium-fajok, amelyek számos olyan toxint termelnek (aflatoxin, ochratoxin-A, citrinin, patulin, rubratoxin B), amelyek termeléscsökkentést és a toxinra jellemző megbetegedést okozhatnak. A Fusarium, az Alternaria, ill. Stachybotrys-fajok a szántóföldi penészek csoportjába tartoznak. A Fusarium fajok toxinjai közül a zearalenon, a trichotecének, és a fumonizinek jelentenek nagyobb veszélyt.

Hozzászólás a cikkhez