Aktuális cikkek

A keltetés épületei és berendezései

2. rész

A használatban lévő keltetőgéptípusok változatos formájú, nagyságú és műszaki megoldású változatok. Közös vonásuk, hogy mindegyikük jól zárható, hőszigetelt szekrény vagy kamra, amelyben a hőmérséklet és a páratartalom, valamint a levegőcsere az ajtók nyitása nélkül pontosan szabályozható és ellenőrizhető. Az 1. táblázatban a keltetőépület termeiben ajánlott levegőszükséglet értékeit találjuk meg.

1. táblázat – Levegőszükséglet a keltető termeiben

A keltetőgépeket kialakításuk szerint a következő csoportokba soroljuk:

  • asztali keltetők,
  • szekrényes keltetők,
  • termes (walk-in, drive-in és tunnel) keltetők.

Az asztali keltetőgépek régebbi típusai a kotlóstyúkot próbálták meg utánozni. A tojásokat felülről, a készüléken kívül felmelegített víz vagy levegő cirkuláltatásával fűtik. Ennek következtében az egy síkban elhelyezett tojások alsó és felső felülete között jelentősnek mondható hőmérséklet-különbség alakul ki. A levegő természetes úton cserélődik. A melegvizes változatnál a levegő alul lép be, majd fölmelegedése után felül távozik. A másik fűtési megoldásban a friss, meleg levegő felülről jut be, és lehűlve alul távozik. Az asztali keltetőgépeknél a páratartalom-szabályozás csak korlátozott keretek között valósítható meg. A tojások forgatása kézzel történik. Jellemzően kis kapacitásúak (30-900 tyúktojás) és kedvezőtlenek a hatékonysági és fajlagos mutatóik: az egységnyi tojásra jutó férőhely-, munkaerő-, energiaráfordítás, stb. Többek között ezzel is magyarázható, hogy kiszorultak a nagyüzemi keltetésből, modern változataikat elsősorban a hobbi tenyésztők használják.
A napjainkban használatos nagyüzemi keltetőgépek működése már kevéssé hasonlít a kotlóstyúkkal történő keltetéshez, hatékonysága pedig jelentősen felülmúlja azt.
A szekrényes keltetőgépek megjelenése nagy előrelépés volt a fejlesztésben (1. ábra). Ezeknél alkalmazták először a tálcák egymás feletti elhelyezését, ami a szükséges helyigényt jelentősen csökkentette. További fontos jellemzőjük a ventilátoros légkeverés, ami biztosítja egyrészt a légcserét, másrészt pedig az egyenletes hőmérséklet- és páratartalom eloszlást a keltetőgép minden részében. A mai korszerű szekrényes keltetőgépek villamos energiával működnek és a nagyfokú automatizáltság jellemző rájuk. A fűtőtest a ventilátor mögött vagy fölött helyezkedik el, de ismeretes olyan megoldás is, amelynél egybeépített. A hőmérséklet szabályozása kontakthőmérős, membrános vagy elektronikus vezérléssel valósul meg, és viszonylag szűk határok között történik.

1. ábra – 1 – vezérlőtábla, 2 – kontakt szárazhőmérők, 3 – kontakt nedveshőmérő, 4 – szellőztető légcsavar, 5 – hűtő, 6 – fűtésellenállások, 7 – előfűtés-ellenállás, 8 – nedvesítő, 9 – tálcák, 10 – automata fordító, 11 – szellőzésszabályzó

A relatív páratartalmat is hasonlóan szabályozzák, mégpedig a nedves és a száraz hőmérő összevetése alapján. A párásítás vízgőzzel vagy permettel lehetséges. A hatékony hőmérsékletszabályozás része a hűtés is, ami az optimális hőmérséklet túllépése esetén önműködően bekapcsol. Kisebb gépeknél hideg víz cirkuláltatásával, nagyobb gépeknél intenzív szellőztetéssel vonjuk el a fölösleges hőt. Néhány keltetőgép-változatnál szén-dioxid érzékelőt is beépítenek.
A tojásokat a tálcával együtt, a vízszintestől 45°-os szögben, 1–3 óránként forgatják. A forgatás program szerint történik.
A gépek fejlesztésében jelentős változást hozott a bújtatás elkülönítése, ami egyben módosított géptípust is kívánt. Ugyanis a bújtatás ideje alatt már nem kell forgatni, viszont más a hőmérséklet- és a páratartalom-igény is.
A szekrényes keltetők alkalmasak leginkább a keltetéshez szükséges körülmények biztosítására. Tojásbefogadó kapacitásuk 1.200-tól 80.000-ig terjed, általában 10.000 és 20.000 közötti.
A termes keltetők tulajdonképpen szekrényes konstrukciók, amelyekbe a tojásokat állvánnyal vagy kocsival be lehet tolni, valamint a tojások a gépen beül kezelhetők. Itt egy helyiségben nagy mennyiségű tojás (akár 300.000 db) keltetése valósul meg. Minden tojás számára azonos körülményeket kell biztosítani, ami nem könnyű feladat. A tojásokat a berakási terv szerint helyezik el, melynek lényege, hogy a friss tojások tálcái az önhőt termelő idősebb tojások tálcái közé vagy mellé kerülnek egyforma arányban. Ez pedig rendkívül gazdaságossá teszi a keltetőgép üzemeltetését, hiszen a biológiai hő is felhasználható.
A berendezés folyamatos üzemű, melynek az a hátránya, hogy az egyes átrakások után a keltetőgép nem fertőtleníthető, ami növeli a fertőzés veszélyét. Ezért tehát nagy gondot kell fordítani a bekerülő anyagok fertőtlenítésére, valamint a személyi higiéniára is.

Dr. Kovács Zoltán
okl. mezőgazdasági gépészmérnök
Nyíregyházi Egyetem
Műszaki és Agrártudományi Intézet


Hozzászólás a cikkhez