Aktuális cikkek

Így is lehet: Fekete Zsóka mangalicafarmja

Hihetetlennek tűnik, de ma Magyarországon az egyik legsikeresebb mangalicatenyésztő egy ifjú, csinos hölgy, Fekete Zsóka. Sikerét bizonyítja, hogy a megnyert számos elismerés mellett már külföldre is – például Németországba, Hollandiába – szállít. Ismerjük meg őt!


– A Testnevelési Főiskolától hosszú az út a mangalicáig. Vagy rosszul gondolom? Hallhatunk a kezdetekről?
– Inkább úgy mondanám, hogy a Kertészeti Egyetemtől… Mert a terv nem mangalica tenyésztés volt, hanem zöldségfeldolgozás. Eu-s támogatásból, a fiatal gazda pályázat elnyerésével kezdődött minden.
Okleveles élelmiszermérnökként, majd élelmiszeripari szakfordítóként végeztem a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszer­tudományi karán. Hollandiában is tanultam Erasmus képzéssel. Az egyetem után Dániába mentem egy fél évre tanulni, utána Budapesten is dolgoztam. Közben elvégeztem a Testnevelési Főiskola mesterképzésén a Lovaskultúra Szakoktatói képzést. A mozgalmas évek után 2012-ben 20 db kocával kezdődött a mangalica tenyésztés.
– Mennyire lehet hasznosítani az egyetemen tanultakat az életben?
– Igazából nagyon keveset lehet hasznosítani, mint tudást. Inkább az egyetemből a kitartást, a szorgalmat, az akaratot lehet kamatoztatni, hasznosítani, ami az évek során természetessé vált, mert ha az ember el akarj végezni az egyetemet, nyilván ezek szükségesek hozzá.
– Elég a családi indíttatás a váltáshoz, vagy kell valami más is?
– Nekem elég volt… Én kiskorom óta rajongtam az állatokért. Már 9 évesen nyulakat tartottam, tenyésztettem, eladtam. Több féle, fajta baromfijaim voltak az udvarban, melyeket keltettem, értékesítettem piacon. Nah meg persze a nagypapám lószeretete is beivódott a vérembe.
– Miért éppen a mangalica?
– Mivel édesapám bio növénytermesztő, az volt a terv, hogy a melléktermék hasznosítása céljából a legjobb, ha sertést és azon belül mangalicát veszünk. Igénytelen állat. De sokkal finomabb a húsa, szalonnája, mint a hússertésnek.
– Sokan úgy tartják, hogy számos, a mangalica, zsírjának, húsának megfelelően egészséges disznó létezik, csak a mangalicának jobb a PR-ja. Valóban így van?
– Nagyon fontos a takarmány. Amit az állat megeszik, azt kapjuk vissza a húsban. Mi erre nagyon ügyelünk. A mangalicának genetikai adottságokból fakadóan, a zsír- és hússzerkezete sokkal másabb, mint egy hússertésé. Lazább szerkezetű. A húsa márványosabb, zsírral átszőtt. A zsírja magasabb telítetlen zsírsavakban. Azaz nem terheli meg a gyomrot, könnyebben emészthetőbb. Másik fontos dolog kiemelni, hogy zsírban való sütés-főzés sokkal egészségesebb. A zsír nem hevül fel 180–200 Celsius fokra, mint az olaj, mely hője során transzzsírsav keletkezik, ami lerakódik a szervezetbe.
– Egy fiatal lány egy sertéstelepen. Mindig jó döntésnek tűnt?
– Nyilván a kezdetek során ez a kérdés sokszor felmerült. Nem volt egyszerű nulla tudással belevágni. Nagyon sokat köszönhettem nagypapámnak, az állatorvosomnak és a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének a szakmai segítségért. Azóta egy értékes tenyészbírálatokon díjazott törzsállományt tenyésztettünk ki. Mely büszkén tölt el, hogy a sok munkának meglett a jutalma.
– Gondolom kialakult napirend szerint él. Elmesélné?
– Huu ezt így bonyolult lenne. Van napirend. De egy vállalkozásban minden nap más. Minden nap kihívás. Minden nagy egy új feladat.
Édesapám az állatok körüli munkálatokat felügyeli, a takarmány előállításban segít. Vannak munkatársak a telepen. Így csak az állatorvosi munkálatokat, tenyésztési munkálatokat kell elvégeznem. Főként a feldolgozás, papírmunkák – ami borzasztóan sok –, és az értékesítés teszi ki mindennapjaimat.
– Könnyű támogatáshoz jutni?
– Édesanyám pályázatírással foglalkozik, a segítségével tudtam Európai Uniós támogatásokhoz jutni. Egy jól megírt pályázat, egy jó terv, ötlet a megfelelő feltételek mellett sokat segít az előrejutásban.
Nyilván édesanyám tapasztalata segített-segít mikor, milyen pályázatok, támogatást tudunk megigényelni. Mert támogatás nélkül nem tudunk fejlődni, fejleszteni.
– Nem csak tartja a sertéseket, hanem fel is dolgozza. Saját védjeggyel ellátott termékként árulja. Saját bolttal is rendelkezik?
– Saját bolttal nem rendelkezek még, de több helyen is értékesítem termékeimet. Most már elsősorban Budapesten, Debrecenben, különböző éttermekbe is viszünk és nagy felvásárló kör is kezd kialakulni a külföldi piacon. Büszke vagyok arra, hogy termékeimmel elnyertem a Hajdú-Bihar Me­gyei Minőségi Termék-díj védjegyet, va­lamint többszörösen díjnyertesek a termékeim az Országos Budapesti Mangalica Fesztiválon. Ezt köszönhetem a nagyszülők által megtanított receptúrának, a jó takarmánynak és a kitartásnak.
– Rossz tapasztalatok? Tanácsok azoknak, akik most válnának ifjú gazdákká?
– Mivel nekem volt segítségem családon belül, így könnyebb volt a helyzetem. Másnak is ezt tanácsolom, hogy akinek a családja már foglalkozik mezőgazdasággal, az vágjon bele a támogatás megigénylésébe.
– Tapasztalat, hogy az ember összenő a tartott állatokkal. Hogyan bírja a vágást?
– Ezek az állatok haszonállatok. Nem kedvtelésből tartom őket, hanem, hogy bevételem legyen belőlük. Nyilván van egy-két koca vagy kan, ami az ember szívéhez nő. De mivel ebből élek, én tudom, hogy ez a körforgás. Nálunk jól érzik magukat az állatok. Megkapják a nekik megfelelő legjobb takarmányt, élhetési körülményt. Így vágásig nyugodt, kiegyensúlyozott, egészséges életük van. Nekem ez a legfontosabb.
– Van olyan étel, ami a mangalica nélkül teljesen más lenne?
– Nagyon sok ilyen étel van. Az orja levesnél egy sült mangalicatarjánál és mangalicahájjal készült hájastésztánál nincs jobb. De mi mindig mangalica zsírral- szalonnával főzünk-sütünk és egészségesek vagyunk.
– Sokan, sokfélével próbálkoznak, közülük kevesen lesznek igazán sikeresek. Van egyáltalán receptje a sikernek?
– Igen: hogy az ember szeresse, amit csinál. Élvezze a munkáját. Mert ez kisugárzik. Mások is észreveszik, hogy a tulajdonos szívvel-lélekkel adja azt az árut vagy beszél az állatairól.
– Bemutatná a farmot? Hol tart most, mekkora a szaporulat?
– Most közel 50 anyakoca, 3 kan és szaporulatai vannak a farmon. Ez körülbelül 350–400 db állat. A szaporulatokat folyamatosan értékesítjük, a hízókat folyamatosan vágjuk, a kocák folyamatosan fialnak. Így mindig változik a darabszám.
– Van élet a mangalicán túl? Mással is foglalkozik?
– Nekem most nincs. Ez tölti ki mindennapjaimat. Főleg, hogy én Budapestre is járok értékesíteni. Nem egyszerű, elég nehéz megterhelő munka, mind fizikailag, mind szellemileg. Nem is kell konditerembe járni. De élvezem, mert aki a sajátját csinálja az nem érzi munkának, hanem inkább feladatnak, kihívásnak a vállalkozást.
– Köszönöm a beszélgetést!

Talpas Sándor

Hozzászólás a cikkhez