Aktuális cikkek

Okszerű gazdálkodással védjük természetes gyepeinket

A természetvédelem oldaláról méltánytalanul kevés figyelmet kapnak gyepjeink. Magyarország területének mintegy 15%-át elfoglaló gyepek értékeiről sem a gazdálkodó sem a természetvédelem nem mondhat le. Ezek a vegetációtípusok gyakran felbecsülhetetlen értékűek, őrzik a flóra- és vegetációtörténet lenyomatát. A táj biodiverzitásának gyakran egyetlen őrzői. Ezzel a szereppel nem lehet ellentétes a gazdálkodó ember érdeke, aki termelő tevékenysége során ezeket az állományokat használja, erőforrásaikat kiaknázza. Fontos feladat tehát, hogy hosszútávon fenntartható legyen a gazdálkodási tevékenység és emellett a természeti objektumokat is minél jobb állapotukban őrizhessük meg.

A gyepeket veszélyeztető tényezők

A nem megfelelő használat következtében mára országszerte általános a leromlott száraz gyep állományok előfordulása. Sok helyütt az okszerű használat azért nem folytatható, mert nagymértékben elszaporodtak az értéktelen, vagy káros növényfajok.

A gazdálkodás általában egyfajta szelektív használat, amelynek következtében egyes populációk gyorsabb ütemben szorulnak vissza, mint mások. A túlhasználatkor nagyobb a növényzetre ható szelekciós nyomás, mint amit a rendszer elbír, és ennek hatására előbb gyorsuló ütemű elszegényedés, majd általában fokozódó gyomosodás tapasztalható.

A száraz gyepek megszüntetése

A gyepek feltörése, erdő-, szőlő- és gyümölcsös telepítése, vagy területük elárasztása az élőhelyek teljes elpusztítását jelenti. A terület állat- és növényvilága elpusztul, hatására a megmaradó gyepterületek egymástól elszigetelődnek, a populációk közötti génáramlás lehetősége megszűnik, fellép a genetikai erózió. Ez történt például a hazai löszgyepekkel, amelyeknek legnagyobb részét korábban feltörték. Mindenképpen el kell tehát kerülni a hazai száraz gyepek foltjainak további feldarabolódását, ami hosszú távon a fajkészlet drasztikus fogyásához, az állományok elszegényedéséhez vezet.
A fásítás leginkább a homokpuszta- és sziklagyepeket veszélyeztette. A tájidegen fafajok az eredeti gyepflórát teljesen kipusztították, gyakran megindult másodlagos terjedésük a természetközeli vegetációban is. Ezek mellett több vegetációtípusban tájidegen lágyszárú fajok terjedése is megfigyelhető
Általában igaz, hogy további száraz gyep állományokat feltörni nem szabad, a természetközeli állapotú állományok országszerte védendők.

Az intenzív használattal kapcsolatos veszélyeztető tényezők

A műtrágyázás hatására a gyepek fajszáma jelentősen lecsökkenhet, az érzékenyebb növényfajok már az első kezelések után eltűnnek. A mesterséges tápanyagutánpótlás a hozamot időlegesen megnövelheti, bár a rendszer egyensúlyának megbomlása miatt a mennyiségi növekedés általában csak időleges, hosszútávon nem tartható fenn.
Vegyszeres növényvédelmi kezelést a száraz gyepterületeken általában gyomok, illetve rovarok ellen végeznek. A peszticidek kárt okozhatnak a védendő élőlények pusztítása mellett a sokféleség drasztikus csökkentésével.
Szintén igen káros, a természetes fajdiverzitást jelentősen csökkentő tényező, a felülvetés. A gyepszint kismértékű zavarása (a vetéskor) után az agresszív vetett fűfajok az állomány eredeti szerkezetét átalakítják, megfordíthatatlanul megváltoztatják.
A fent leírtak miatt a nem védett száraz gyepterületeket is természeti értékként kell kezelni. Tájképi szempontból meghatározóak, és mint az eredeti fauna és vegetáció fajkészletének fenntartói, rendkívül nagy fontosságúak. A száraz gyepterületek ma még sokhelyütt regionálisan kiterjedt hálózatot alkotnak. Hosszú távon a kapcsolat fennmaradása a száraz gyepek fajkészlete táji szinten való megőrződésének, és egyben a későbbi regenerációnak is az egyedüli biztosítéka. Lényeges tehát az állományok további fogyásának és feldarabolódásának megállítása.

Máté János

Hozzászólás a cikkhez