Aktuális cikkek

A torma szaporítása

A torma vad vagy termesztésbe vont alakja a világ minden részén megtalálható. Nem tartozik a legelterjedtebb zöldségfélék, gyógyhatású növények közé. Hazai körökben ez azzal magyarázható, hogy felhasználása szezonális jellegű, inkább a fontosabb ünnepekre (például Húsvét) korlátozódik.

Szívesen fogyasztjuk húsételek mellé reszelt formában, de készíthetnek belőle tormaport, granulátumot vagy akár chipset is. Nagyobb mértékű fogyasztását kiváló beltartalmi értékei és számos gyógyhatása indokolná. A tormagyökér alkoholos kivonatának antimikrobás hatása van, ezért alkalmas savanyúságok tartósítószer nélküli konzerválására. Több egészségügyi hatása is ismert. Emésztést serkentő hatású, vizelethajtó és bőrizgató. Eredményesen használható vírusos eredetű légúti megbetegedések tüneteinek enyhítésére, gyomor-és emésztési panaszok, húgyuti fertőzések kezelésére. Reumatikus és izomfájdalmak esetén külsőleg pakolásokban, bedörzsölő szerekben, illetve hajregeneráló készítményekben fordul elő.

A torma szaporítóanyag gyűjtése

A torma évelő növény, de termesztése egyéves kultúrában történik. A termesztés általában tavaszi ültetéssel kezdődik és őszi betakarítással zárul, de mivel a gyökér a talajban károsodás nélkül áttelel nem kizárt a következő évi tavaszi felszedés sem. Utóbbinak több előnye is van, illetve lehet, például csökkenthetjük az őszi munkacsúcsot, tavasszal jobbak lehetnek az értékesítési lehetőségek. A torma szaporításához gyökérdugványt használnak. Erre a célra az árurizóma alsó végén fejlődő talpgyökerek alkalmasak (1. fotó).

1. fotó – Árutorma talpgyökerekkel (készítette: Irinyiné Oláh Katalin)

A saját szaporító anyagot felhasználó termelők a dugványnak való talpgyökereket begyűjthetik az őszi vagy tavaszi felszedés alkalmával. Ha a dugványgyűjtés az árurizóma felszedésével együtt történik, akkor a gazda kiválogathatja a szaporításra legalkalmasabb (egészséges növényekről származó) talpgyökereket. Az időzítés előnye továbbá, hogy a talaj tápanyaggal (szerves trágya és műtrágya) való feltöltése és alászántása még ősszel elvégezhető. Hátránya, hogy csak akkor van lehetőség talpgyökér gyűjtésre, ha a kiszántás megfelelően mély, és így legalább 25–30 cm-es dugványt tudunk készíteni. Az ősszel gyűjtött talpgyökereket télen a szabadban vagy pincében teleltetni kell megfelelő nedvességtartalmú közegben (homok, homokkal kevert perlit, tőzeg). Ha az őszi betakarítás az értékesítendő főgyökér felszedésére korlátozódik, akkor a talpgyökerek a talajban maradnak, itt is telelnek át és a tavasszal végzett mélyszántás alkalmával kerülnek a felszínre. A környezeti tényezőket tekintve ez a legideálisabb hely a leendő dugványok teleltetéséhez. Hátránya, hogy nincs lehetőség a szaporító anyag szelektálására, az alaptrágyák kijuttatása sem megfelelő időben történik, kései tavaszodás esetén pedig elhúzódnak a tavaszi talajmunkák.

Gyökérdugványok előkészítése ültetésre

Szaporításra alkalmas a 25–30 cm hosszú, 5–10 mm átmérőjű, egészséges, egyenes, elágazástól mentes gyökér. Tavasszal a talpgyökereket méretre vágják. A dugványvágásnál arra kell ügyelni, hogy annak „feji” és „talpi” része össze ne keveredjen, ezért az egyiket egyenesre, a másikat ferdére vágják. Az átteleltetés végére a dugványokon már szemmel láthatóan is megjelennek a sarjrügyek, melyekből a vegetációs időben nem kívánatos oldalgyökerek képződnek. A sarjrügyek megsértésével, ledörzsölésével az oldalgyökér képződés mérsékelhető. Ezt a műveletet durva zsákvászonnal, textillel, jutazsákkal végzik. A dugvány alsó és felső 2–5 cm-es részét érintetlenül hagyják. A megmaradt rügyekből felül hajtások, alul pedig a talpgyökerek fejlődnek majd. Az osztályozott, méretre vágott, lecsírázott dugványokat minőségi osztályok szerint kötegelik. Egy-egy kötegbe 100–200 dugvány kerül.

2. fotó – Ültetésre előhajtatott dugvány (készítette: Irinyiné Oláh Katalin)

A dugványkötegeket kb. két héttel az ültetés előtt előhajtatják, hogy a gyökér és hajtásfejődés meginduljon, ezzel koraiságot idézve elő (2. fotó). Az előhajtatás történhet fóliasátor alatt, a szabadban homokágyba helyezve vagy veremben. A dugványkötegeket – talppal lefelé – homoktalpra állítják. A kötegek közé és tetejükre is bányahomokot terítenek, ezzel elkerülhető a dugványok bepenészedése.

Ültetés

A dugványok ültetése mélyen megmunkált, tápanyaggal feltöltött, laza szerkezetű, mély termőrétegű talajba ideális. Ez a kedvező talajállapot úgy érhető el, ha alaptrágyaként 20–60 tonna/ha szerves trágyát, kálium- és foszfortartalmú műtrágyát dolgoznak a talajba 50–60 cm mélységű szántással, melynek optimális ideje az ősz. A Hajdúsági torma termesztése attól a bakhátas művelési módtól válik egyedülállóvá, ahol az ültetés a bakhátba függőlegesen, egy sorban történik. A bakhátakat egy speciális bakháthúzó (bakhátoló) ekével készítik. Magassága 15–40 cm, a korona szélessége 30–40 cm, a bakhát talpa 40–70 cm között változhat. A sortávolság 90–100 cm. A bakhátak tetejét egy speciális hengerrel tömörítik és teszik egyenletessé, ezzel megkönnyítve az ültetési távolság és mélység beállítását.

3. fotó – Tormadugvány megfelelő mélységű ültetése (készítette: Irinyiné Oláh Katalin)

Az előkészített dugványokat általában tavasszal telepítik április végén – május elején, amikor a föld fagya és a talajnedvesség engedi. Korai tavaszodás esetén már március elején elültethetik a tormát. Az ültetés történhet kézzel és géppel is. Egyre gyakoribb a házi készítésű dugványozó gépek használata, de még mindig a kézi ültetés az elterjedtebb. A tőtávolság 20 és 30 cm között változik. Kézi ültetésnél egy T-alakú ültetővassal lyukat készítenek a bakhátak közepébe. A lyuk olyan mély, hogy a belehelyezett dugvány 2–3 cm-rel a talaj felszíne alá kerül. A merőlegesen lefelé készített lyukat kissé „kilazítják” és óvatosan, belecsúsztatják a dugványt talpi résszel lefelé. Ültetés után az ültetővassal a dugvány mellé szúrnak, ezzel a gyökérdugványhoz tömörítik a talajt (3. fotó).

Irinyiné Dr. Oláh Katalin
Nyíregyházi Egyetem
Műszaki és Agrártudományi Intézet

Hozzászólás a cikkhez