Aktuális cikkek

A szója növényvédelme

A szója gyommentesen tartása komplex feladat, amely még a nagy gyakorlattal rendelkező szója termesztőket is gyakran komoly kihívás elé állítja.

A gyomirtás nehézsége több okból fakad. Először is a szója gyomösszetétele, amely leginkább a kukorica illetve a napraforgó gyomviszonyaihoz hasonlítható. Ez azt jelenti, hogy a szója területeken előforduló gyomflórában egyaránt megtalálhatók a magról kelő és évelő egy- és kétszikű gyomok. Ezekre a gyomnövényekre jellemző, hogy életformájukból adódóan a talaj különböző mélységéből csíráznak, így egy részük a szójával együtt kel ki, míg mások a szója kikelését követően jelennek meg a területen.

A szója gyommentesítésének fő problematikáját a rendelkezésre álló gyomirtó szer hatóanyagok kis száma, a kultúrnövény csekély herbicid-tűrőképessége, valamint a csak részben megoldható parlagfű irtása jelenti. A szója gyomirtása az elővetemény tisztán tartásával kezdődik. A mélyről kelő, nagy magvú és az évelő gyomfajok ellen eredményesebb a védekezés gabonakultúrákban. Az őszi búzában károsító mezei acat sikertelen irtása halmozott problémát fog jelenteni a szója gyommentesítésében. Amennyiben az elővetemény imidazolinon ellenálló napraforgófajta volt, a szójában állománykezelésre használt imazamox hatóanyag hatástalan lesz az árvakelésű (gyom) napraforgó ellen. A jó minőségben elvégzett talajelőkészítés (aprómorzsás talajszerkezet), a tápanyag-ellátottság, az egyenletes mélységű vetés, az egészséges, csávázott vetőmag a gyors, erélyes kelést és kezdeti fejlődést szolgálja, és ezzel csökkenti a kezeléskori károsodás (fitotoxicitás, stressz) veszélyeit.

Fentieknek megfelelően legjobb előveteménye a szójának az őszi kalászosok: őszi búza, őszi árpa, valamint a silókukorica és az őszi káposztarepce. Közepes előveteménynek ítélhető a kukorica és a burgonya (az Amerikai Egyesült Államokban rendszerint a szóját kukorica elővetemény után termesztik). Magyarországon a gyakorlatban rendszerint két kalászos között (őszi búza – szója – őszi búza sorrend) vagy kukorica elővetemény után termesztik.
Magyarországon a vetésváltás szabályait betartva a szóját a legkevésbé veszélyeztetett növények közé sorolhatjuk kórtani szempontból. Gazdasági kártételt jelentő betegségek megjelenésére szélsőséges időjárási körülmények és fogékony szójafajták termesztése esetén számíthatunk.

Vetésforgóban – kórtani megfontolások miatt – nem kedvező termeszteni nap­ra­forgó, repce, borsó, bab, burgonya, lucerna, mustár, len és önmaga után, mivel a szója betegségei közé sorolunk számos ismert több gazdás (polifág) kórokozót (Sclerotinia sclerotiorum, Diaporthe phaseolorum, Fusarium sp., Phytophhtora megasperma, Macrophomina phaseolina).

A szója legjelentősebb vírusbetegsége a Szójamozaik (Soybean mosaic virus), súlyos esetben az általa okozott terméskiesés meghaladhatja az 50%-ot is. A leveleken jellegzetes mozaikfoltok jelennek meg, később a levelek fodrosodnak, szélük a fonák felé görbül. A magok vontatottan érnek, rajtuk elszíneződés figyelhető meg. A kórokozóval szemben léteznek rezisztens fajták. A vírusvektor levéltetvek elleni inszekticides védekezés csökkentheti a betegség kártételét.

A szója legismertebb baktériumos betegsége a barna levélfoltosság (Pseu­do­monas syringae), a világon mindenütt elterjedt. A leveleken eleinte áttetsző, vizenyős, később megbarnuló apró, levélerek által határolt foltok jelennek meg. A foltok közepe kiszárad, később világossárga udvar veszi körül. A foltok a fertőzés előrehaladtával megnagyobbodnak, melynek következtében a levél szakadozva elhal. A hüvelyen is megjelennek ezek a foltok, mely által a mag is fertőződik.

A fertőzött vetőmag használatát kerülni kell, ugyanakkor a fertőzött szármaradványokat meg kell semmisíteni. A betegség várható megjelenésének időszakában preventív kezelés eredményes lehet kontakt hatású réztartalmú készítményekkel.

A szójaantraknózis (Colletotrichum gly­cines) mindenütt előfordul, ahol szójatermesztéssel foglalkoznak, elsősorban melegebb éghajlatú területeken okoz nagy károkat. A szisztemikusan fertőződött magok csírázási %-a jelentősen romlik. A kikelt csíranövény kidől. A tünetek leginkább a száron és a hüvelyen jelennek meg, ahol hosszúkás, barna foltok a növényi szövetekbe mélyen beágyazódnak. Fontos az egészséges vetőmag, mert a csávázás kevésbé hatékony védekezési mód. Kerülni kell a szója 5 évnél korábbi önmaga utáni termesztését.

A Szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) legelterjedtebb szójabetegség, jelentősége az utóbbi időben csökken. Az általa okozott termésveszteség 10% alatti. Fontos a betegséggel szemben ellenálló fajta választása.

A fehérpenészes szárrothadás (Scle­rotinia sclerotiorum) elsősorban csapadékos évjáratokban okozhat nagy károkat. A kelés időszakában a kórokozó csíranövény pusztulást okoz. Kifejlett növényeknél a szár alsó része fertőződik, melynek következtében sokkszerű hervadás, majd pusztulás lép fel. A beteg növényi részek felületén megjelenik a fehér színű, vattaszerű micélium szövedék, benne a fekete szkleróciumokkal. A kórokozó elleni védekezést nehezíti, hogy polifág gombafaj révén hasonlóan károkat okoz más hüvelyesek mellett a napraforgón és a repcén is, így ezek ne legyenek előveteményei. A sűrű növényállomány és a nitrogénben dús talaj kedvez a kórokozó jelentősebb kártételének.

Az egyik legsúlyosabb szójabetegség a Hamuszürke szárkorhadás (Mac­ro­phomina phaseolina), mindemellett a kórokozó többgazdanövényű. A csíranövények elpusztulnak. Másik jellegzetes tünet a virágzás időszakában fellépő gyors, sokkszerű hervadás, hasonlóan a fehérpenészes szárrothadáshoz. A különbség az, hogy az elpusztult növények szárának alsó része és a gyökerek szürkék, bennük fekete apró kavicsszerű mikroszkleróciumok képződnek. A kórokozó elleni védekezést megnehezíti, hogy többtápnövényű, valamint hogy a talajban is kozmopolita gombafaj. Ezért fontos a megfelelő vetésváltás betartása és a talajok jó vízgazdálkodásának elősegítése.

Szójafuzáriózis (Fusarium oxysporum) a világon mindenütt elterjedt, sok országban a legfontosabb szójabetegség. Kártételének mértéke az 50%-ot is meghaladhatja. A magfertőzés következtében a kelési százalék jelentősen csökken, a csírázó szójanövény gyökerei elhalnak. A sziklevélen barna, bemaródó foltok jelennek meg, később a növényeken sokkszerű hervadást okoz, mely a szállítónyalábok pusztulásából adódik. A szárat kettévágva barna edénnyalábgyűrűt láthatunk. A szisztemikus fungiciddel végzett csávázás a csírapusztulás ellen megfelelő védettséget ad. Jó minőségű vetőágy készítésével a szója kezdeti fejlődése meggyorsítható, ezáltal kevésbé fogékony a csírakori fertőzéssel szemben.

Baranya Megyei Kormányhivatal Növény-
és Talajvédelmi Igazgatóság


Hozzászólás a cikkhez