A tehenek rostellátása I. | Magyar Mezsgye | magyarmezsgye.hu
Aktuális cikkek

A tehenek rostellátása I.

A nyersrost

A szarvasmarha takarmányozásában elengedhetetlen szerepe van a rost etetésnek. Jelen cikk a nyersrost élettani és gyakorlati takarmányozási szerepét foglalja össze. A rostalkotók közül a nyersrost szerepe és jelentősége a legismertebb. Emellett azonban a rost frakciók és a rost minőség, strukturáltság kiemelkedő fontosságú, így nem elégséges csupán az állat nyersrost ellátottságát vizsgálni.

A nyersrost növényi sejtfalban annak szilárdságát adja. Alkotói a cellulóz, hemicellulóz és a lignin. A nyersrost az az anyag, ami híg savban (H2SO4) és lúgban (KOH) való főzés és szűrés után oldhatatlan állapotban marad vissza. A nyersrost legfontosabb anyagai: cellulóz, mely glükóz molekulákból álló poliszacharid; hemicellulóz főleg pentózokból és hexózokból áll; lignin, mely emészthetetlen sejtfal alkotó. Ezen kívül növényi ragasztóanyagok, nyálkaanyagok, mézgák, pektin, kutin, szurberin, pentozánok, kovasav.

A magasabb rendű állatok nem tudják megemészteni – a kérődzők kivételével, melyek fermentálják azokat – a rostalkotókat. Az előgyomrok és a vakbél mikroorganizmusai a minőségtől függően 65–70%-át feltárják, így hasznosíthatóvá válik. A rost feltárt, felszívódásra képes és ténylegesen felszívódó hányada az emészthető rost, míg a bélsárral távozó emésztetlen hányad az emészthetetlen rost. A kérődzők előgyomraikban a nyersrost 60–70%-át akkor emésztik meg, ha az nem tartalmaz sok lignint.

A monogasztrikus állatok vastag- és vakbelében folyik nyersrost emésztés. A ló 50-55%-ban, a nyúl 20–25%-ban, a sertés 15–20%-ban, a baromfi pár %-ban emészti a nyersrostot. A nyersrost emészthetőségét befolyásolja: a takarmány könnyen emészthető szénhidrát tartalma, a nyersrost összetétele, lignin tartalma; az emésztőrendszer baktérium flórája; a takarmánynövények faja, fejlettségi foka, inkrusztáltsága. Fontos, hogy mind a túl kevés, mind a túl sok rost is csökkenti a takarmány emészthetőségét.

Ismerjük a nyersrost strukturális hatását és hatékonyságát. Az etetett rostnak szerkezettel kell rendelkeznie, nem elég csupán a rostot összmennyiségében megetetni, hanem – a baromfiféléket és a sertést kivéve – a rostnak minimum 30–40 mm-es hosszúságúnak kell lennie szenázsok, 50–60 mm hosszúságúnak szénák esetében a TMR-ben. Csak így tudja kifejteni a gyomor- bélrendszerben jótékony hatását.

Ballasztnak az emészthetetlen szerves anyagok összességét nevezzük. A nyersrostban gazdag takarmányokat ballaszttakarmányoknak nevezzük. Pl.: szalmák, pelyvák. A következő táblázat a takarmányok nyersrost-tartalom szerinti csoportosítását mutatja.

A takarmányok csoportosítása nyersrosttartalmuk szerint

A takarmányok csoportosítása nyersrosttartalmuk szerint

A nyersrost és a ballaszt takarmányok előnyei között tartjuk számon a nagy laktató és töltő hatásukat, sokáig tartózkodnak a bélcsatornában, ingerlik a gyomor- és bélfalakat, így javul a perisztaltika, gyorsul a bélcsatorna kiürülés. Rosthiány esetében bélsárpangás léphet fel. Növelik a jóllakottság érzését. Szerkezet adnak a gyomor- és béltartalomnak, a bélsárnak. A rágás következtében elősegítik a nyálképzést.

Relatív hátrányaik között említhetjük, hogy a sok rost csökkenti a táplálóanyagok kihasználását, rontja a takarmány ízletességét. A rost csökkenti az állat étvágyát. Csökkenti a takarmányok táplálóértékét, mert energiát igényel a felaprítása, továbbítása, emésztése stb. Tejtermelő adagokban, magas tejtermelés mellett valóban koncentráció csökkentő hatással bírnak, amely viszonylag rövid idő alatt termelés csökkenésben jelentkezik. Szárazonállás, előkészítés illetve növendékek esetében kifejezetten a nagy rost mennyiségeket kedveljük, hiszen itt pontosan cél az energia- fehérje fogyasztás kontrollálása.

Elengedhetetlen a jó minőségű és emészthetőségű, jó struktur hatású rost etetése, hiszen az egészséges bendő és bél-perisztaltikát valamint a tejzsír tartalmat a nyersrost ellátottság határozza meg. A tejtermelés első időszakban – a fogadó időszakban – is arra kell törekedni, hogy a bendőben elegendő szerkezettel rendelkező rost legyen. A napi energiaszükséglet legalább 55%-át tömegtakarmányokkal fedezzük. Kifejezetten fontos, hogy csakis jó minőségű szilázst – főként silókukorica szilázst – vagy szenázst etessünk ebben az időszakban a szénák mellett. A nagy tejtermeléshez etetett adagokban a tömegtakarmány aránya lehetőleg ne legyen 50%-nál kisebb. A termelő adagokban a nyersrost arányát igyekezzünk 160 g/SZA kg-nál vagy kissé fölötte stabilizálni, de legalább érjük el a 140–155 g/SZA kg-ot. Ebben fontos szerepet játszanak a szénák. Szénák etetésével nagymértékben lecsökkenthetjük a bendőacidózis előfordulását. A szénák etetésével több energiát és fehérjét tudunk a tehenekkel megetetni a szalmákkal szemben, amelyek feleslegesen töltik a bendőt.

Rostellátás a szárazon állási időszakban is kifejezetten fontos, mivel a felvett energia és fehérje mennyiségét korlátoznunk kell, csökkentenünk kell a koncentrációjukat, melyet rostos, ballaszt takarmányokkal, szénákkal, szalmákkal tehetünk meg. Újabb eredmények szerint a túl nagy mennyiségű és struktúrált rost a szárazonállás időszakában nem stimulálja bendő papillák fejlődését, mivel a lecsökkent energia és fehérje szükséglet- és bevitel nem igényel nagyobb felszívó felületet a bendőben. Ennek megfelelően szilázsok, szenázsok illetve abrak etetése is elengedhetetlen a nem termelő időszakban is.

Dr. Forgó István
NYF-MATI
Nuscience Hungary Kft.

Hozzászólás a cikkhez