Aktuális cikkek

Aktuális zöldmunkák szőlőben

A szőlőtermesztésben a növényvédelem csak akkor lehet hatásos, ha megfelelő zöldmunkákkal párosul. Az elérendő egy olyan szellős lombozat kialakítása, amelyről  a harmat és az esőcseppek hamarabb felszáradnak, a levelek, a fürtök kevésbé maradnak nedves, párás környezetben.

Így a zöldmunkák egyik fő célja a hatékony növényvédelem elősegítése és a szükséges lombfelület kialakítása és fenntartása, a metszést kiegészítve a termőegyensúly kialakítása, ami a hajtásszám és a hajtáshossz beállításával érhető el. Az általánosan elvégzendő zöldmunkák, a hajtásválogatás, a csonkázás, a hónaljhajtások kezelése és a fürtzóna lelevelezése. Ezen zöldmunkák elsősorban a szőlőnövény vegetatív, míg a fürtválogatás, a fürtfelezés, a gyűrűzés a generatív tevékenységére hatnak, melyekkel elsősorban a fürtök minőségére, nagyságára szerkezetére lehetünk hatással.

A hajtások számát alapvetően már a metszéssel szabályozzuk. A hajtásválogatással a hajtásterhelést állítjuk be, amely során a szükségtelen fattyú-, iker-, meddő-, és gyengén növekvő, vagy túl sűrű termőhajtásokat eltávolítjuk a tőkéről. A hajtásválogatást termő ültetvényekben 15–30 cm-es hajtáshosszúságnál végezzük, amikor a fürtkezdemények már felismerhetők. A hajtásválogatást célszerű a sűrű lombozatot nevelő fajtákkal elkezdeni. A meghagyandó hajtásszám függ az ültetvény korától, kondíciójától, egészségi állapotától, fajtájától, és az alkalmazott művelés- és metszésmódtól. Az 1 m2-re jutó hajtásszám rövidcsapos metszésű, kis tőkeformákon 6–10, hosszúcsapos metszésmód esetén 10–12. Huzalos támrendszernél vékony lombfal eléréshez méterenként legfeljebb 15, erős növekedésű, sűrű lombú fajtáknál 12 hajtás hagyandó meg.

A csonkázás a tőke összes hajtásának a visszavágását jelenti, amelynek célja a hosszanti növekedés korlátozása. Így a tőke az asszimilációs termékeit nem a további hajtásnövekedésre, hanem a termés és a vesszők jobb beérésére, tartalékok képzésére fordítja. A csonkázás elhagyása önárnyékoláshoz vezet, míg a túlzott és korán elvégzett csonkázás a hónaljhajtások túlzott megjelenésével, zsúfoltabb hajtásrendszerrel okoz növényvédelmi problémát. A csonkázás megfelelő ideje a virágzás után 20–30 nappal van. A virágzás előtt végzett kismértékű hajtásvisszavágás a virágok kötődését fokozza. Gyalogművelésű szőlőkben június elején csonkázunk, mintegy 80–100 cm magasságban. Huzalos támaszú szőlőkben július elején–közepén kezdjük, a legfelső huzalpár fölött mintegy 20–30 cm-re vágva a hajtásokat.

A hónaljhajtások szerepe kissé vitatott, mivel a fejlődésükhöz kezdetben sok vizet és tápanyagot használnak fel. Később viszont a jelenlétük már kedvezőnek mondható, mivel levélzetük fotoszintetikus aktivitása a nyár végi-őszi időszakban többszörösen felülmúlja a főhajtásokét, az alsó levelek kifejlődése után jelentős mértékben hozzájárulnak a tőke szénhidrát termeléséhez. Ugyanakkor önárnyékolásukkal, kedvezőtlenné teszik a lombozat mikroklímáját, így támadási felületet nyújtva a kórokozóknak, kártevőknek. Emiatt, ha elegendő nagyságú lombfelület áll rendelkezésre, a fürtzónában képződött hónaljhajtások tőből való eltávolítása javasolható. Nagy munkaerőigénye miatt a hónaljhajtások külön munkamenetben történő eltávolítására inkább csak a minőségi szőlőtermesztésben fordítanak figyelmet.

A fürtzóna lelevelezése növényvédelmi szempontból kedvező mikroklímát eredményez a fürtzónában, így csökken a szürkerothadás fellépésének a gyakorisága és mértéke, de mérsékli a lisztharmat, a peronoszpóra és a szőlőmolyok károsítását is. A kedvező mikroklímán túl könnyebb a növényvédő szerek fürtzónába való bejutása, és hasznosulása is.

Speciálisnak mondható esete a lelevelezésnek a virágzáskori levélritkítás. Növényvédelmi szempontból azért jelentős, mert a napon fejlődő bogyók kutikularétege jobban megvastagodik, illetve a gyenge kötődés miatt lazább fürtszerkezet jön létre. Azonkívül a kialakult erősebb, vastagabb bogyóhéj kevésbé lesz fogékony a napégésre. A fürtöket fokozatosan kell a fényhez szoktatni, és biztonsági szempontokat figyelembe véve csak a sorok keleti-északkeleti oldalán levelezzük le a virágok ill. fürtök körül.

NAIK Szőlészeti Borászati Kutató Intézet Kecskemét

Hozzászólás a cikkhez