Aktuális cikkek

A keszthelyi burgonyanemesítési program legújabb eredményei

Talán kevesek előtt ismert, de a keszthelyi burgonyanemesítési program már 66 éves múltra tekint vissza. A mindvégig egyetemi keretek között, 2001 óta Burgonyakutatási Központ néven működő intézet múltja meglehetősen változatosan alakult. Az 1966-ban indított intenzív, s az egész világon párját ritkító, vad fajok rezisztenciagénjeire alapozó nemesítési munka ma is folyamatos. Az évtizedek munkájával kialakított széles genetikai bázis pedig még hosszú időre kiváló alapot nyújt az újabb fajták előállításához és az alapkutatási jellegű genetikai munkákhoz egyaránt.

Többszöri átszervezés, szakmai buktatók, sőt kudarcok után a ’90-es évek közepétől kezdődően az intézetben számos új tudományos eredmény, új fajta született. Két évtizeden át ezek a fajták jelentették a „magyar” burgonyát, és a kedvező termelői és fogyasztói tapasztalatok alapján komoly elismertséget hoztak az intézetnek (Hópehely, Góliát, Százszorszép, White Lady, stb.). A 2000-es évek második felétől, köszönhetően a megújult nemesítési programnak, amely a rezisztenciák megőrzése mellett még intenzívebben koncentrált a minőségi és termőképességi tulajdonságokra, újabb fajtákkal bővült az intézet fajtaválasztéka. A korai érésű Balatoni rózsa és a Katica 2008-as, valamint a Démon 2009-es minősítése új fejezetett nyitott a hazai burgonyatermesztésben. E fajták mindegyike olyan magas termőképességű (60–80 t/ha), kiváló étkezési minőségű, rózsa héjú, sárga húsú, nem lisztes típusú, amely megfelel a hazai fogyasztói szokásoknak és a termelői elvárásoknak. Összetett vírusrezisztenciáik révén vetőgumó-szaporításuk hazai környezetben is biztonságos. Étkezési burgonyaként akár több éven át is termeszthetők vetőgumócsere és jelentősebb leromlás nélkül. Mindemellett mindhárom fajta fonálféreg és burgonyarák rezisztens is, és kiválóan elviselik a hazai klímára jellemző időjárási szélsőségeket. Termesztésük ennek következtében lényegesen gazdaságosabb, mint külföldi versenytársaiké. A Balatoni rózsa mára a korai fajtacsoport legkeresettebbike lett. A Katica és a Démon iránti igény is folyamatosan nő, különösképpen a mosva, kicsomagolva értékesítő üzemek körében. A jelenleg szaporítás alatt lévő fajták az ország burgonyatermő területének mintegy 20%-át foglalják el (~3500 ha).

A nemesítői munka azonban egy folyamatos, soha véget nem érő feladat, hiszen mindig van mit fejleszteni, lépést kell tartani az újabb szakmai kihívásokkal, a konkurencia fejlesztéseivel. E törekvésünk egyik legújabb eredménye a 2013-ban állami minősítés kapott Arany Chipke fajta. A sárga héjú, sárga húsú, chipsgyártásra és friss fogyasztásra is alkalmas burgonya egyesíti magában a keszthelyi fajtákra jellemző rezisztenciákat és a kiváló feldolgozóipari minőséget, így külön kategóriát jelent. Ez a fajta a világ első burgonya Y vírus immunis feldolgozóipari célfajtája. Sajnálatos ugyanakkor, hogy már egyetlen működő chips üzem sem maradt az országban.

Az intézet legújabb fejlesztése a Botond fajta, amely 2015-ben kapott állami minősítést. Tulajdonképpen a Balatoni rózsa versenytársa, hasonló megjelenéssel, termesztési és étkezési jellemzőkkel. Nála kb. egy héttel még korábbi érésű, a szuperkorai éréscsoportba tartozik. Rendkívül piacos megjelenésű, tetszetős, nagy gumójú. Gumója a Balatoni rózsánál kerekebb és erősebb héjú, könnyebben beparásodik.

Több évtizedes törekvése az intézetnek, hogy olyan „A” típusú, saláta burgonya minőségű fajtánk is legyen, ami a régi, még a rezisztencianemesítési program előttről származó Somogyi kifli fajta leváltására alkalmas. Jelenleg egy ilyen fajtajelöltünk a második vizsgálati évet tölti a fajtaminősítés rendszerében. A Basa névre keresztelt fajtajelölt sárga héjú, sárga húsú, nem kifli, de hosszúkás alakú burgonya. Étkezési minősége valóban kiváló, eléri vagy akár meg is haladja a Somogyi kifliét. Ugyanakkor vírus rezisztens, így nála lényegesen könnyebben és olcsóbban lehet majd termeszteni.

A nemesítési munka hátterében, a Központban számos kutatási program működik. Cél a hatékonyság növelése, a külföldi nemesítő házakkal szemben a rezisztencianemesítés terén elért versenyelőny megőrzése. Ilyen kutatási terület pl. a legfontosabb rezisztenciagénekhez kapcsolt DNS szintű markerek kifejlesztésére (burgonya Y és X vírus, fitoftóra és fonálféreg rezisztencia gének). A markerek segítségével már a nemesítési munka kezdetén, a magonc családok vizsgálata során megbízhatóan elkülöníthetők a rezisztens és a fogékony egyedek. Ezáltal a nemesítői munka további lépései leegyszerűsödnek, a későbbi szelekció során nagyobb hangsúly fektethető a minőségi tulajdonságokra, ami által a program áteresztőképessége jelentősen növelhető. Az eredményekből értékes nemzetközi publikációk születtek, a markerek gyakorlati alkalmazása elkezdődött.

Az elért szakmai sikerek értékét külön növeli, hogy olyan gazdasági környezetben születtek, amikor a Központ működését, közvetlen egyetemi alapfinanszírozás híján, kizárólag saját árbevételei és kutatási pályázatai biztosították. Mint minden termékre, a burgonyára is igaz, hogy nem elég a terméknek jónak lenni, azt el is kell tudni adni. Magyarán a marketing legalább olyan fontos, mint maga a termék. Erre azonban a jelenlegi helyzetben, mikor a Központ az elvonások miatt nettó befizetővé vált az egyetem felé, már végképp nincsenek források. Pályázatok nélkül a termelési kapacitás korlátozottsága miatt (terület 25 ha/év, termés 500 t/év) az elérhető árbevétel nem elegendő az intézet működtetéséhez. A jövő ezért meglehetősen bizonytalan. A magunk részéről mindazonáltal bízunk abban, hogy a több mint 60 éves szakmai múlt, az elért eredmények és fajták vannak annyira értékesek mind a burgonyaágazat, mind a magyar állam számára, hogy az intézet létjogosultsága a jövőben sem kérdőjeleződik meg, s tovább folytathatjuk kutatói, nemesítői munkánkat.

Dr. Polgár Zsolt
egyetemi tanár, igazgató
Pannon Egyetem, Georgikon Kar

Hozzászólás a cikkhez