Aktuális cikkek

Termesztési és a hasznosítási területek

A sokoldalú csicsóka nagyobb figyelmet érdemelne

A csicsóka (Helianthus tuberosus), mely Amerikából 1605-ben került Franciaországba, a mai világválság idején szerintem különösen is megérdemli a címben szereplő figyelmet a sokoldalú hasznossága miatt.

Kisgyermekként a gyomai (Békés megyei) ház körüli kertekben először ott találkoztam az 1930-as években a csicsókával, amit ősztől tavaszig nyersen fogyasztottunk. A Békéscsabai Mezőgazdasági Középiskolát, melynek tanulója voltam, 1945-ben kihelyezték Ókígyósra (ma Szabadkígyós) és ott a gróf Wencheim birtok kastély parkja mellett 10 kat. holdon volt egy évelő csicsókás, amit az uradalom a közeli központi majorban levő sertéstelep koca és süldő állományával ősztől tavaszig járatott. Ugyanúgy hasznosította 1945-től a csicsókást az iskola tangazdasága. A csicsókaszár ősszel le lett takarítva, majd a sertések kitúrták a gumót és azt elfogyasztották ősztől tavaszig (kivételt képzett a téli fagyos időszak).

Termesztése, hasznosítása

1951-ben az MTA Martonvásári Kutató Intézetének külmunkatársa lettem, és az I’ só István által nemesített csicsóka fajták utántermesztését vállaltam Nagyrábén, a termelők vetőgumóval való ellátásának céljából. Az ipari szakemberek közül elsőként Téri Tihamér szorgalmazta a csicsóka termesztését és az ipari feldolgozását. Feldolgozó üzemet hoztak létre, ennek eredményeiről Téri a következőket írja: „A fél üzemi kísérletekkel bebizonyult, hogy a csicsóka gumóból egyszerű eljárásokkal nyerhető ki a tiszta, édes szörp, amit édesítésre lehet alkalmazni és nagy előnye, hogy a cukorbetegek is fogyaszthatják.” A csicsókából előállítható fruktóz „csicsókaméz” az ő érdeme, ami export célokra is alkalmas volt. Fontos megemlíteni, az MTA Kutatóintézetében, Martonvásáron csicsóka kutatócsoport alakult, míg Ercsen a cukorgyárban kísérleti „csicsókaméz” gyártóüzem létesült. Bikich György vizsgálatai, melyet a témában a cukorbetegekkel kapcsolatosan folytatott, pozitív eredményeket hoztak. Kállai László és munkatársai az Állattenyésztési Kutató Intézetben szarvasmarhákkal és sertésekkel végeztek kísérleteket a csicsókaszár és a gumó felhasználására, jó eredménnyel. A fenti területeken elért eredmények ellenére a csicsóka mellőzésre került, mivel a kutató intézeteknek és az állami gazdaságoknak a „gabonaprogram” fejlesztésére kellett koncentrálni. Molnár László javaslatára 1980-tól az OMFB és a MÉM támogatásával elkészült egy kutatás-fejlesztési program. A fruktóz előállítására sikerült elfogadtatni a programot és a közreműködőkkel a termesztés, a feldolgozás, és a „fruktóz” egészségügy területén történő alkalmazásával kedvező eredményeket elérni.

Ajánlás: A csicsókával végzett eddigi kísérletek alapján bizonyított, hogy ez a talajjal szemben igénytelen növény, alacsony technológiai költségekkel a szarvasmarha és sertés ágazatokban takarmányozásra alkalmas. A gumó feldolgozása során alkohol is előállítható, ami a benzinnel együtt alkalmazva energiaként hasznosítható. A „fruktóz” pedig édesítésre még a cukorbetegeknél is alkalmazható!

Angeli István dietetikus szak-főorvos irányításával végzett kísérletekben a „fruktóz” mellett a csicsókagumó étkezésre történő felhasználásával is értek el különböző betegségeknél is jelentős eredményeket, többek között a Somogy Megyei Kórház- és Rendelőintézetben. (Azok, akiket sürgősséggel érdekelnek az eredmények, nyugodtan forduljanak a szerzőhöz.) A csicsóka növény kedveli a jó minőségű talajokat, de emellett minden fizikai talajtípuson is megterem. Beleértve a kertben, a külterületeken és bárhol fellelhető elgyomosodott területeket is (még a tarackot is elnyomja). Próbaként ilyen területeken ajánlom elkezdeni a termesztését. Jól bírja az aszályt és az időszakos vízborítást. A kedvezőtlen talajadottságú térségekben (homok, szikes és agyag talajokon), érdemes lenne a helytelen és felelőtlen intézkedések miatt leállított cukorgyárak kiesett termelését a csicsókából előállítható „fruktóz” gyártásával a Téri Tihamérék-útmutatása alapján pótolni. Az elmaradott térségekben ezzel is munkahelyeket lehetne teremteni és az ott élő lakosság nyomorán lehetne enyhíteni. A csicsóka – a burgonyához hasonlóan – mindenféle étel elkészítésére alkalmas, ezzel a hátrányos helyzetű családok számára elő lehetne segíteni a megfelelő élelmiszerek biztosítását, így az éhezés megszüntetését.

A magam részéről, az idős korom ellenére, én is növelni kívánom a tarcali nagy kertemben a csicsóka területét, ahonnan kisebb mennyiségben az érdeklődőknek minden évben tudok vetőgumót is juttatni.

Végezetül köszönettel tartozom a felhasznált kötelező irodalom szerzőinek, munkatársaiknak, a kutatások támogatóinak és a részemről nagy értékű könyvek kiadóinak. Hiszem, hogy a csicsóka termelés-feldolgozás a jövőben támogatást kap az ország és a nép hasznára.

Dr. Köhler Mihály
Tel. 06-20/9320-292
06-52/419-795

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Só István (1995): A csicsóka termesztése és nemesítése – Akadémiai Kiadó Budapest
Angeli I.–Barta J.–Molnár L. (2000):
A gyógyító csicsóka – Mezőgazda Kiadó Budapest

Hozzászólás a cikkhez