Szemes termények szárítása | Magyar Mezsgye | magyarmezsgye.hu
Aktuális cikkek

Szemes termények szárítása

Az éghajlati viszonyainkból adódóan hazánkban a betakarított szemes termények nedvességtartalma általában magasabb, mint ami a huzamosabb tároláskor megengedhető (gondoljunk csak a kukoricára). A betakarításkori nedvességtartalom elsősorban a klimatikus viszonyok, a fajta és a termesztési körülmények függvénye.

A vízelvonás tekintetében legjelentősebb a kukorica, mert terméshozama megközelítőleg annyi, mint a többi szemes terményé együttvéve. Nagy betakarításkori nedvességtartalmánál fogva azonban lényegesen nagyobb vízelvonó kapacitást igényel, mint az összes többi szemes kultúrnövényünk.

Közismert, hogy a helyesen elvégzett szárítás nemcsak tartósító, hanem értékképző művelet is. E művelet elvégzéséhez jelenleg szinte kizárólag a konvektív szárítást alkalmazzák és a mai szárítástechnológia alapvető jellemzői ugyanazok, mint kialakulásuk időszakában volt. A konvektív szárításnak számos alfaja alakult ki az alkalmazott hőmérséklet, a közeg és a tömegáram irányának egymáshoz való viszonya, a közegsebesség nagysága, a fűtési mód stb. tekintetében. Ezek közül a meleglevegős és a szellőztetéses szárítás a legelterjedtebb.

Meleglevegős szárítás
A légköri nyomáson megvalósított meleglevegős szemestermény-szárítás jellemző hőmérséklettartománya 40–140 °C, de egyes esetekben (pl. egyenáramú szárítás) a 250–280 °C-ot is eléri. A szárítóközeg és az anyagáram egymáshoz való viszonyának tekintetében a legelterjedtebb vízelvonási mód a keresztirányú szárítás. A jelenlegi berendezések többsége ezen elv szerint működik, amikor is a szárítótérbe jutatott szárítóközeg a teljes zóna mentén elvileg azonos hőfokú. A rendszer szívott vagy nyomott megoldású lehet. A két változat technológiailag teljesen azonos, csak a berendezés ventilációs egységének kialakítása szempontjából van jelentősége a megkülönböztetésnek. A hazai mezőgazdasági szárítástechnika főként a közvetlen (direkt) fűtési technológiát alkalmazza. A vízelvonó folyamat része a visszahűtés is. Beiktatása technológiai követelmény.

Szellőztetéses szárítás
A szellőztetéses szárítás révén a meleglevegős szárítás energiaigénye, és ezáltal költsége lényegesen csökkenthető. Vizsgálati adatok szerint ugyanis a szellőztetéses szárítás fajlagos költsége számottevően kisebb, mint a meleglevegős szárításé. A szellőztetéses szárítás lényege, hogy egy hőlégfúvó-ventilátor-légvezeték rendszer lehetővé teszi az időközönkénti vagy folyamatos átszellőztetést, lehetőség szerint temperált levegővel. Kialakításuk attól függ, hogy vertikális vagy horizontális tárolókba kerülnek. Alkalmassá tehetők a termény levegővel történő kitárolására is.

A szellőztetéses szárítás-tárolás tech­noló­giájának paramétereit főként a ter­mény­fajta egyedi tulajdonságai, illetve a felhasználási cél határozza meg. A folyamat legfontosabb jellemzője a légcsereszám, amely az 1 m3 anyaghalmazra vetített, m3/h-ban kifejezett légáramot jelenti. Értékétől függően változik a szárítás-tárolás ideje, illetve a technológia teljesítményigénye, végső soron pedig a szellőztetés optimális zónája. A légcsereszám az alkalmazott technológiától függően széles határok között változhat. A 18–22% nedvességtartalmú szemes termények szellőztetéses szárítása olyan szellőztetőpadozatokkal ellátott tároló létesítményekben biztosítható, amelyekben lehetőség nyílik az állagmegóvó szellőztetésen túl a tárolással egyidejűleg 4–8% nedvességtartalom elvonására is. Hazai viszonyok között a kalászos gabonafélék esetében közvetlenül a szellőzőpadozaton történhet a szárítás, magasabb (25–35%) nedvességtartalmú termények esetén a vízelvonás csak két fokozatban hajtható végre. Első lépésben a terményt meleglevegős szárítóberendezésben elő kell szárítani 18–22% nedvességtartalomig, majd ezt a terményt betárolva, az egyensúlyi nedvességtartalomra történő szárítás a szellőztetés hatására megy végbe a tárolással párhuzamosan. Mivel ez a technológia jól megközelíti a termények száradásának természetes folyamatát, ezáltal elősegíti a kalászos gabonafélék utóérésének befejeződését is. A kíméletes vízelvonás nem okoz káros mértékű hősérüléseket, javul a termények csírázóképessége és minimális szinten tartható a szemtörés értéke is.

Kovács Zoltán
Nyíregyházi Főiskola
Jármű- és Mezőgazdasági Géptani Tanszék

Hozzászólás a cikkhez