Aktuális cikkek

A vadkár jelentősége, elhárítása

A mezőgazdasági és erdészeti károsítók közül a rovarok és a madarak mellett az erdei vadállomány bír kiemelt jelentőséggel. A szarvas, az őz, a dám, a muflon és a vaddisznó rágásaikkal, dörzsöléseikkel igen nagy károkat okoznak a termesztett növényekben és az élő fákban.

A vad az élőhelyén, életmegnyilvánulásai közben a mezőgazdasági termesztett növényekben és az erdőben az egyes fafajok csemetéiben, ill. a fiatal állományokban súlyos károkat okozhat. A károk felfoghatók értékromlásnak is, mely mennyiségi és minőségi oldalról egyaránt értendő. A mennyiségi vadkár a befejezetlen erdősítésekben, fiatalosokban, szántóföldi kultúrákban, gyümölcsültetvényekben keletkezik, és hatására az erdősítés, fatelepítés megismétlése válik szükségessé. Bizonyos esetekben, pl. a kukorica vaddisznó általi károsításakor a terméscsökkenés valós mennyiségében nyilvánul meg. Minőségi kárról akkor beszélhetünk, ha a vadkár szintén a fentebb említett kultúrákban következik be, de nem a tényleges növénypusztulás vagy elfogyasztott termés által, hanem mint rügyrágás, kalászos gabona letaposás stb. formájában jelenik meg.

Az erdő- és mezőgazdaság élőfa­kész­letét és egyéb produktumát érintő vadkárok a következő kárképekbe csoportosíthatók:
– a termés, főleg a makk felszedéséből keletkező kár,
– a természetes újulatok, mesterséges erdősítések, gyümölcsültetvények elpusztításából keletkezett mennyiségi kár,
– a rügyek, a hajtások lerágásából adódó minőségi kár,
– mezőgazdasági termények letaposásából eredő mennyiségi és főként minőségi kár,
– a fák kéregsérüléseiből következő mennyiségi és minőségi kár.

Egyes nézetek szerint a vad által elfogyasztott erdei fás növényi részeket nem kell veszendőbe menő értéknek – azaz kárnak – tekinteni, mert azok legnagyobb része hasznos értékű állati produktummá, élő vaddá transzformálódik.

A fatermelésben bekövetkezett terméskiesés tehát a vadgazdaságban hasznosul. Bár ez abban az esetben okoz gondot, ha nem egy kézben összpontosul a vad- és erdőgazdaság. Másrészt lehet, hogy célszerűbb olcsóbb tápanyagbázisra alapozni a vadhús-termelést.

A vadeltartó-képesség és vadtűrő-képesség megállapítása szempontjából az őszi, téli és kora tavaszi állapot a fontos, mert ilyenkor okozza a vadállomány a legtöbb kárt a mezőgazdaságban és az erdészetben. A természetes, ill. természetszerű erdők is megsínylik a túltartott vadállomány károsítását, az ültetvényszerű erdők vadtűrő-képessége pedig azonos körülmények között is lényegesen kisebb a természetes erdőkénél.

A vadkár elhárítása

A vadkár elleni védelem alapját a kár kialakulásának ok-okozati vizsgálatakor tudjuk célszerűen definiálni. Noha a vadkárok igen sok tényezőre vezethetők vissza a vad oldaláról (pl. stressz), azonban első és legfontosabb az élelemszerzés szempontja. A vad ugyanis elsősorban a táplálkozás során kerül közvetlen kapcsolatba az erdészeti és mezőgazdasági növényekkel.

A vadkár megszüntetésének közvetlen módja (1) a vad távol tartása a veszélyeztetett területtől, ill. (2) a veszélyeztetett növények egyedi védelme. Az előbbi – területvédelmi – módszer egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze a terület körbekerítése. Emellett szaghatáson alapuló kemikáliák kijuttatása is eredményes lehet. A második csoportba tartozó egyedi védelmi módszerek már az egyes egyedi csemeték, fák védelmét szolgálják. Itt említhető megoldás a rügy- és törzsvédő hálók alkalmazása, de egyedi favédelemre szintén kiválóan alkalmazhatók a kémiai vadriasztó szerek.

Horváth Mariann
ügyfélszolgálati tanácsadó

Hozzászólás a cikkhez